Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

7

A fiúk alig vették észre, hogy már lassacskán karácsony van. Akkor realizálódott bennük, mikor jött az osztály húzás. Nem mondták, el ki kit húzott, úgy érezték, hogy ez a dolog szent és sérthetetlen, akkor is ha nem egymást húzták, ami nem baj, ugyanis egymást közt is megtették ezt, csak ott titkosan fog menni, így nagyobb a meglepetés, s ki kell találni, hogy ki is húzott téged.
Mivel ünnepi nap volt, csak kilencre kellett bemenniük a suliba, s kivételesen megbeszélték, hogy együtt mennek. Mikor Boka, és Nemecsek odaért, Cselét, és Csónakost látták enyelegni, egy fél méterrel arrébb, meg Kolnayt és Barabást veszekedni.
- Mikor jönnek rá, hogy össze kéne jönniük?- kérdezte a szőke, s próbált nem elveszni a gyönyörű barna szempárba... Ugyanis neki nem sima, átlagos látószerve van, hanem a legszebb őzike szemei, amit az ember csak el tud képzelni.
-Nem tudom Ernő. - mosolygott rá az alacsonyabbikra. A tekintete lecsúszott a fiú ajkaira, majd nagyot sóhajtva nézett előre.
 Megvárták a csapat többi tagját majd elindultak a suliba. Senki se mondta ki, de legalább úgy izgultak mint egy három éves a Disneyland előtti kapuknál. Bementek a terembe, lecuccoltak, majd gyorsan átalakították a termet egy nagy körré.

   Az osztálykarácsony gyorsan telt el mindenki számára; bár el kellett volna a többiekkel hagyniuk az iskolát, a fiúk megbeszélték az osztályfőnökükkel,hogy hagy maradjanak még, hogy a saját ,,kiskarácsonyukat" megtarthassák, így , olyan negyed egy fele neki is kezdtek. Csukott szemmel mindenki középre tette az ajándékját, mikor ez megtörtént egy emberként nyitották ki látószeveiket, és néztek körbe az ott ükőkön. Senki se vallotta be, de izgultak.

A legelső Geréb volt, aki egy xBox játékot, kapott, látni lehetet az örömkönnyeket a szemében, mikor szólásra nyitotta a száját.

- Egy embernek beszéltem a Watch Dogs-ról, és így ketten imádjuk leginkább - valljuk be a többi fiú nem nagyon szokott ilyenekkel foglalkozni... mármint néha összeüllnek fifázni, de ennél több játékot nem ismernek, kivéve Cselét, aki néha LOL-ozott- Köszönöm Richter... Te voltál ugye?- Gábor büszkén mosolygott.

  Hasonlóan ment az egész. Geréb Weisznek adott Disney-s színezőt a hozzá való színesceruzakészlettel s, mert Józsi mindig gyerek szinezőkért hisztizik, ugyanis így nincs hogy eltöltse az unalmas órákat. Hasonló ok miatt kapott az első ajándékozó Cselétől Füles újságot, ugyanis Gábor legalább hármat töltött ki egy hét alatt, és persze a sodokut töltötte ki a leghamarabb. Ha pontosak akarunk lenni, csak amiatt vette ezeket a magazinokat. Meg bámilyen újságot. Csaba Kolnaytól kapott Magyar helyesírási szótárat kapott; nem azért mert hülye lenne, csak ez a dolog hibádzik nála, és hát Pali az az, aki mindig kijavítja az embert ezekben a dolgokba, mert úgy érzi máshoz úgyse ért igazán:

- Pffff értem én, hogy figyelnem kéne rá de nem lehetsz ekkora nyelvtannáci- jegyezte meg az ajándékozott nevetve.

 A nyelvi zelóta Barabástól megkapta Stephen Kingtől a film miatt újra híressé váló Azt, Zsombor Weisztől kapott egy halomnyi teát, ugyanis ki nem mondott tény, hogy Zsombi függője az efajta a meleg italoknak.

 Utoljára, mikor a kör megszakadt, maradt egy háromszög, kik egymást húzták: Boka, aki Csónakost húzta, a Ramones Road to Ruin titulusú bakelitlemezet kapta, ugyanis Bandi válogatós, és a CD-ket mélyen megveszi, hisz ,,a hanglemez egy csoda, teljesen máshogy adja vissza a hangulatot, a hangzást. Egyértelműen sokkal, de sokkal jobb!", ahogy mondaná. András a kicsi Nemecseket húzta, ki Harper Leetől a Ne bántsátok a feketerigót kapta. Ernő Boka Jánost húzta, akinek egy hete nincs rendes füllhallgatója, így mikor elmentek boltba, a szőke kifigyelte, hogy melyiket nézi a legjobban, később pedig visszament, hogy megvegye a kiszemeltet, mellé levelet írt, mire rá volt gyöngybetűkkel írva, hogy ,, CSAK OTTHON OLVASD EL KÉRLEK!", íg Jani eltette, s alig várta hogy haza érjen.

-Nagyon köszönöm a füllhallgatót. Nem számítottam arra, hogy megveszed. Tényleg köszönöm. Erre lesz a legnagyobb szükségem az elkövetkező időkre.- a fiú elpirult, és teljes szívéből mosolygott.

   Fél háromkor elhagyták az iskola épületét, és úgy döntöttek, hogy elmennek a Corvin plázában található KFC-be, hogy megebédeljenek. Rendeltek egy nagy kosárnyi csirkeszárnyat, s mindenki evett belőle, kivéve egy embert, az a tag épp várta, hogy elkészüljön a Jemeni fűszeres mokkája a Frei Café nevezetű helyen; mikor megkapta vissza ment a többiekhez. Senki se vette tudomásul, hogy a szőke nem eszik, mármint úgy tűnt, hogy nem látják a fától az erdőt, bár kitudja, viszont a csapat nagy része a szilveszteri bulival volt elfoglalva.

- Nemecsek te jössz? Már mindenki beadta a derekát- könyörgően nézett rá Barabás- egy régi haveromnál lesz a parti, már betöltötte a tizennyolcat, úgyhogy nincs miért aggódni- a kistermetű felrezzent, mikor kiszakították a világából. Nem akart menni, de hát nincs mit tenni, csak nem mondhatott nem utasíthatja vissza, igaz?

- P-persze....

-Remek! akkor megírom azt, hogy mikor, s hol találkozunk. - legalább annyira izgatott volt mint valami lány akinek összejött egy randi a hőn áhított szerelmével.

 Miután elköszöntek mindenki ment a maga útjára, ki a kék metróval, a 83-as trolival, vagy a négyeshatossal. 

   Már jóval éjfél után volt, mikor is Boka Jánps megunta a forgolódást, és eszébe jutott a levél; felkapcsolta az olvasó lámpáját, és elkezdte olvasni a gyönyörű írását:

Kedves Boka!

Nem is tudom, hogy hogy kéne belekezdenem a levelembe, ugyanis nem vagyok jártas az eféle dolgokban.

Köszönöm neked, azt, hogy megtanítottad, hogy van még remény arra, hogy valahová igazán beilleszkedjek, s hogy barátokat szerezzek. Köszönöm neked azt, hogy felnyitottad aszemeet, meg hogy mennyi mindenre megtantottál, anélkül, hogy bármelyikőnk is észre vette volna.

Nem tudom, hogyan sűrítsem bele ebbe a szeretetet amit érzek, azt az emóciómat, amit a mi barátságunk okoz nekem. 

Nem is akarom szamorítani a szót. Tudom, nem egy nagy ajándék amit kaptál, de remélem, hogy örömöt hoz neked, és hogy mikor használod, a barátságunkra gondolsz. :) 

Kellemes ünnepeket,

Nemecsek

Ui.: kérlek ne nézd a szóismétléseim, tudom, hogy van hova fejlődnöm.

   Annyira meghatotta az iromány őszintesége, hogy fel se fogta azt, mit felindulásból tett, csak mikor elküldte a címzetnek:

Boka János: Szia :) Nem tudom, hogy fent vagy e még, de elolvastam a levelet. És köszönöm:) El se tudod hinni, hogy mennyire meghatott.. van esetleg kedved találkozgatni a szünetben? Mármint... kettesben... ha ráérsz....

Mikor Ernő elolvasta, el kellett olvasnia mégegyzser. Meg mégegyzser. El se hitte hogy ő írta ezt neki. Széles mosollyal az arcán válaszolt neki.

Nemecsek Ernő: ó, ugyan, azt írtam ami igaz. És Persze, hogy van kedvem veled találkozni.

Boka János: Köszönöm. Szép álmokat!

Nemecsek Ernő: Aludj jól!:)

***

huuuuuuuuuuuuuu ezt is megéltük :) BOLDOG KARÁCSONYT utólag, és SIKEREKBEN GAZDAG ÚJÉVET előre is:)

Az igazat megvalva féltem, hogy rövid lesz ez a rész, és hogy nem olyan jó mint azt akartam, de minden képzeletemet felülmúlta:D

egy szó mint száz köszönök nektek mindent, minden íródik, minden lassan, de igyekszem nektek :) ♥

remélem tetszett, ha igen szavazz,vagy írj kommentet:)

Matka:)

(de komolyan, írjatok  soook sok sok kommentet, mert tök rossz, hogy kevés a visszajelzés számomra (tudooom telhetetlen vagyok úgy,hogy lassan posztolok :( ♥ ) )