Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

8

Boka János nem nagyon akart részt venni egy ilyen buliban; értette, mi a jó benne, hisz utolsó nap az évből, csapjuk szét magunkat, de azt már nem értette mért kell neki is a részese lennie, viszont így jár valaki, ha megígér valamit Barabáséknak az ember....
Picivel a többiek előtt ért a megadott címhez, így kint megvárta őket, azért is mert nem ismeri a tagot akinél lesz az egész ünneplés, ugyanis Zsombor egyik régi haverja volt a házigazda.

Mikor odaértek a többiek is, mosolyogva köszöntötték egymást, majd egy csoportként bementek a házba, ahol üvöltött a zene, már pár százan ott is voltak, és nem tűntek nagyon szomjasnak...

Már ott voltak jó pár órára, szét széledtek. Boka ott ült egyedül, a pohara már üres volt, így bement a konyhába ahol látta Nemecseket, meg egy másik srácot beszélgettek, és összeszorult a gyomra. Mi ez? kérdezgette magától. Felháborodásában nem is figyelte hogy mit tölt a poharába, de azt tudta hogy lehúzza, s hogy még ennyit megiszik. Nem kellett sok idő, még abban a helységben megérezte, s ezzel elég bátorságot szedett össze, hogy odamenjen a szőkéhez.

-Sziasztok. Bocsi neki el kell mennie.- megfogta a fiú karját, a harmadik személy meg értetlenül nézte a fen álló helyzetet, s mire kiállt volna maga mellett eltűntek.

Felmentek a lépcsőn. és egy csendes helyet kerestek, s néhány hely meg volt ágyazva, hisz megbeszélték hogy a kis csapatuk ott alszik majd.

Mikor becsukta maguk mögött az ajtót, a szőke kiakadt:

- Mond, minek csináltad ezt?! Semmi szükség nem lett volna rá! Csak flörtölgettünk! Semmi különös.- odament hozzá, megfogta a vállánál a fiút, és kék szemeibe nézett, hogy nyomtékosítsa a mondani valóját.

- Nekem igen is számít kedves Nemecsek Ernő, ugyanis rólad van szó.- egyre közelebb hajoltak, miliméterekként közelítettek egymáshoz, majd mikor ajkuk összeért, minden megszűnt létezni, mintha egy elektromos kisülés lett volna, vagy egy burok lett volna körülöttük, amit senki, és semmit nem tudna megtörni. Mikor elválltak, csak egymás szemébe néztek, nem kellettek nekik a szavak, hisz anélkül is megértették egymást. Annyira szeretem. Gondolták.

Egész este fecsegtek értelmetlen, üres témákról; más embereknek nem jelentett volna semmit, viszont ők ezzel engedték be a másikat a saját kis világukban. A diskurzust pedig néha hosszú csók csaták szüntették meg.
Nemecsek azt hitte álmodik, míg a mit sem sejtő Boka túl ittas volt, hogy felfogja mit is csinál, s hogy milyen neme is van a ,,beszélgető partnerének"
Egymás titkait próbálták megfejteni a másik szeméből, mikor megtörte egy kicsit az atmoszférájukat a szobához való ajtó nyitódása. Pusmogást hallottak, majd fényképező kattanást.
-Te hülye vagy?! Mivan ha felkelnek, te abnormális!- ez biztosan Barabás volt.
Ne mozdulj! tátogta a szőkének a két idegennek háttal lévő. A kis szőke kacsintással jelezte, hogy megértette. Attól, hogy a bejárat újra kattant, nem mozdultak, hanem inkább folytatták a tevékenységüket, míg álomba nem merültek.

Kolnay meg Barabás a buli elejétől hozták a formájukat. Mindenki nevetett, vagy ideges pillantásokat lőtt feléjük, ugyanis kabaré volt, mit műveltek. Egészen addig vitatkoztak míg Kolnay meg nem elégelte, és elment, amit Zsombor egy bő öt-tíz percig észre sem vette, s mikor felismerte a meglévő helyzetet rögtön a másik után iramodott, ki egy ismeretlen személy ajkán függött.
-Hé, Palkó!- a megszólított felé fordította a fejét, ki zökkentve az előző cselekményből, majd minden mondani valóját belesűrítette egy szenvedélyes csókba Barabás. Nem tudták mi történt a taggal aki itt volt, viszont úgy döntöttek, hogy keresnek egy szobát átbeszélni a dolgokat.
Az első szobában olyat láttak amit nem hittek el: Nemecsek Ernőt, és Boka ,,én hetero vagyok" Jánost összeölelkezve. Zsombor gondolkodás nélkül lefotózta őket, amiért meg is kapta a magáét Kolnaytól.
A mellettük lévő szoba üres volt így átbeszélték a dolgokat.

Másnap reggel Jani hatalmas fejfájással kelt, egy idegen helyen egy idegen ágyban, s annyit látott hogy Ernő van mellette. Nem értette a helyzetet, majd mikor eszébe jutott elmosolyodott, utána üvölteni tudott volna. Ez nem te vagy! Szidta le magát. Te nem lehetsz ez! Nem nem és nem! Gyorsan, és csendesen elkészült, igyekezett hogy senkit ne keltsen fel, majd észre vétlenül elhagyta a területet. Mikor a villamoson ült a hajnali órákban csak annyit érzett ebben a kettőségben, hogy legszívesebben belefulladt volna egy kád vízbe.
Miért nem bírok magammal? Ezt kérdezgette folyamatosan magától, majd egy dologra jött rá: hanyagolnia kell a szíve vágyát, hisz nem lehet szülei számára egy csalódás.

*****
VÉGREEEE
Annyira meg akartam veletek ezt már osztani! Naaa hogy tetszett? Izgatottak vagytok? Szerintetek mi lesz Bokával és Nemecsekkel? Szegény Ernő hogy fog mindenre reagálni?
Minnél több részt írok annàl több dolog jut az eszembe. És uuugy várom hogy mindenről tudjatok 😁
Jaj meg tudom későn, de BUÉÉK!
Remélem jól telt a szünet, és nem lesz olyan siralmas a bizitek mint az enyém.
Amint lesz egy nyugodtabb hetem, hétvégém, vagy valami akkor folytatom.
Megszerkezteni meg majd csak gépről tudom rendesen, ne haragudjatok, de tényleg csak az lebeg a szemem előtt, hogy el akarom olvasni a reakciótokat.
Matka:)