Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

11

(Gyors közlemény a kép fent egy példa. Saját felelősségre nézd meg stb.)

***

A gépek pittyegésére kelt fel. Az elején nem is értette hogy, s mikor került ide. De hát.. utoljára otthon készülődtem? Mikor hoztak be ide? És egyáltalán hol vagyok? Mielőtt teljesen kiakadt volna egy kedvesnek tűnő a harmincas éveiben járó nő jött be. Valószínűleg egy nővér...

- Á, jó napot kedves Ernő, ahogy látom felébredt. Anyukája volt olyan kedves és hozott be elég ruhát és a fontosabbnak vélt dolgait. A doktor úr mindjárt jön, és elmagyaráz önnek mindent- miközben mindenről tájékoztatta, a többi ágyneműt igazította és megnézte a fiú Infúzióját amiről motyogott valamit magának de a másik mar nem értette.- ha bármire szüksége lenne szóljon csak.- és ennyivel már kint is volt. Alig nyitotta ki a szemet de az a no pikk pakk eltűnt.

A percek óráknak tűnt az órák örökké valóságnak. A dokija tájékoztatta, hogy szörnyen alul van táplálva, és hogy pszichoterápiára kell járnia, legalább addig amíg itt van, ami valószínűleg csak pár nap lesz. Remek. Meg fogok halni az unalomtól.

A gyenge téli nap sugarai egyre kevésbé sütöttek be ablakán ahogy közeledett az idő az alkonyathoz. A beteg épp elmerült a sodoku rejtvényeiben, mikor felfigyelt az ajtó nyílására reménykedett hogy az a személy jön be aki a szíve egyik legáhítottabb vágya, de csak Csónakos volt. Nem arról van szó hogy nem örülne a másiknak, csak hát mégis ő nem egy Boka János... Nemecsek! Neked dühösnek kellene rá lenned. Szedd össze magad! Szidta le magát.

-Papuskám!-óriási vigyor terült el a vendég arcán, és ha nem csillogna a szemében az aggodalom, akkor az ember nem is gondolná, hogy a fiúban negatív érzések is kavarodnak. 

-Szia- mosolygott a szőke. Nem tartott sokáig míg nem kérdezték meg a nővérkéket hogy kimehetnek-e az udvarra dohányozni, akik megengedték, hisz ,,pszichiátria miatt ha akarták volna se tudták volna betiltani a füstölést". Amikor jobban szemügyre tudta venni, hogy hogy is néz ki a bennfekvő elszörnyedt, és hálát adott az égnek hogy nem vette észre. Az arcát eddig is látta de most az egész még jobban ki emelte a beesett arcát az ellilult bőrét, a testén a ruha lógott, az erét még a vak is látta. Felvett egy vastag pulcsit és a kabátját de így is látszott a tény, hogy fázott. Mikor rágyújtottak mind a ketten Bandi nem bírta tovább, és a kérdés úgy tört a felszínre, mint egy izlandi gejzír, megállathítatatlanul, és meg is bánta mikor megtette, viszont meglepetésére nem vette rossz néven a szőke.

- Most már fogsz enni, vagy amíg nem kér bocsánatot sztrájkolsz, és várod a halálod?- hopp, geci ez túl nyers volt - futott át az agyán. Hát, már mindegy...

- Ő...- ezen a másik is gondolkodott. Meddig húzhatja tovább? Nem sokáig azt tudja. - Meg tanulom újra kordában tartani, aztán...

-Aztán mi lesz?- kérdezte túl ingerülten. Miért vagyok ilyen hirtelen haragú a napokban? Ennyire kötődnék a kapcsolatukhoz? - hmm? Megvárjuk szépen, hogy elveszítsd az uralmad efelett, hogy aztán idekerülhess? Ennyire élvezed? Vagy jobban szeretnél inkább meghalni?- Vett egy mély levegőt, majd megsemmisülten, monoton hangon így folytatta: - Csak nem értem. 

- Mit?

- Hogy miért van az, hogy mind a ketten szenvedtek, igazából a kettőtök hülyesége miatt. Bár te kevésbé vagy nyomorék, már bocsi, de komolyan. Hagyod, hogy ellopják, hogy valami csajjal legyen együtt, azt, hogy Dezső ráakaszkodjon, akit frankón nem értek, mert sose láttam még ilyennek, és ott az a másik balfácán, a bambák bambája, aki a véleményektől fél, emiatt elmenekül ahelyett, hogy küzdene egy értelmes dolog mellett.