Pál utcai fiúk - fanfiction [AU] /FÉLBEHAGYOTT/

5

Lassacskán két hónapja kezdődött el az iskola, s Ernő úgy érezte, hogy sosem volt ilyen szoros kapcsolatban egy társasággal; ha valaki egy hónappal ezelőtt odament volna hozzá és azt mondja neki, ,, ne aggódj, megtalálod a helyed, és sose akarsz elszakadni onnan majd", hátba veregette volna, majd nevetve tovább ment volna . Most mégis mindenféle kalandokba vesznek részt. És ezt mind egy embernek köszönheti, nem másnak, mint Boka Jánosnak. Soha nem lehet neki elég hálás az elmúlt hetekért.
Mikor beért az osztályba érezte, hogy a gyomra összeszorul, s hogy a szíve hevesebben ver. Bent van ő, ő, akinek a nevére se gondolhat,mivelfélő félő: megtudja, ; a szőke túl gyenge ahhoz, hogy kiverje a féjéből. Nem akar semmit se elrontani, hisz bele se meg gondolni, mi történne, ha... Nem mintha nem volt már párkapcsolata, ugyan is volt már egyhez ,,szerencséje", viszont -mint mindig- a rövidebbet húzta, így nem volt valami szép vége az egésznek...
A gondolataitól elhomályosodva ült le a padjához, s kezdett bele az új szerzeményébe. Már majdnem belemerült a történésekbe, mikor arra lett figyelmes, hogy egy alak áll előtte. Kivette a füllhallgatóját, majd Csónakos Andrást pillantotta meg:
- Jó reggelt, Papuskám! Mit olvasol? - Ernő meglepődött a kérdésén, bár sejtette, hogy az udvariasság mondatta ki vele a kíváncsiság helyett.
- A Zabhegyezőt...- már majdnem folytatta az olvasást, hisz a beállt csend olyan hosszú volt már, mikor egyszer csak újra megszólalt:
- és mond... hogy hogy nem jöttél tegnap?
- Oh.... ő.... Anyáéknak kellett segítenem- meg utálom az akció filmeket, ugyanis csak az agyat mossák át az embernek.... Nem hazudott, tényleg dolgozott a szüleivel a ház körül, csak az tartott olyan tíz percig, ráadásul a film késő délután kezdődött ő meg olyan 11-kor látott neki a munkájának...
Csónakos egy bólintással nyugtázta, majd vissza ült Barabás mellé. Eredetileg Csele mellett ült, csak a Kolnay meg Zsombor annyit veszekedtek , órán is, hogy az osztályfőnökük azt találta a leghelyesnek, ha szétbombázza őket.

A nap mindegyik fiú számára lassan telt, s alig várták, hogy ebédszünetben kimehessenek rágyújtani, avagy kaját venni. Épp kint a Fővám téren lévő padokon ültek, majd Barabás törte meg az idilli csendességet;
- kéne indulni a tehetségkutatós nyomorékságon... poénból... - felpillantott a 100 forintos energiaitalából. A többi egy emberként nézett rá, és természetesen Kolnay volt aki elsőnek felszólalt:
-Persze.... alakítunk egy bandát, aztán meg is nyerhetnénk nem? Amúgy is mit kap a nyertes?
-pénzt....- Csónakosnak felcsillant a szeme
-Csináljuk Papuskáim! Mindenki ért valamihez nem?
Megbeszélték, hogy aludjak még erre, úgyis március közepén lesz az esemény, s addig még végülis ráérnek....

Iskola után Boka János egyedül ment haza; mikor elérte az utcát ahol a katolikus lány gimnázium volt, észre vette a szőkét. Utol kéne érjem? Mi van ha baja lesz? De lehet csak idegesíteném.... végül úgy döntött, csak lassan követi, és próbált nem arra gondolni, hogy ez mennyire ijesztő valójában. Nem akart zavarni, viszont aggódott. Mikor leszálltak ugyan abba a megállóban- ugyanis mint szeptemberben kiderült pár utcával arréb laknak egymástól, mi annyiban merül ki,hogy a kisebbik előbb lefordul, mint a másik. Mikor épségben lefordult a kereszteződésnél, Jani kifújta a bent tartott levegőjét, amit istentudja mióta tartott bent. Egy darabig nézte a távolodó alakot, majd véglegesen haza ballagott.

Észre se vette, hogy már elvégezte a dolgait, és hogy hajnali egy óra van, az az hogy már csütörtök van, ugyanis folyamatosan az új fiún járt az esze.... Hogy történhetett pont ez velem? Mért foglalkozok ennyit egy fiúval? Mármint tudom, én látom hogy baja van, de nem kéne ennyit foglalkozzak vele! Nem ilyen a Boka János! Össze kell szedjem magam!

A gondolatai nem hagyták nyugodni, így nem tudott mást tenni. a telefonjáért nyúlt, és már hívta is a számot. Három csörgés után felvette a tulajdonos, s remegő, halk hangon szólt bele:

-Halo?

-Szia... tudom, nagyon késő van, de a holnap laza nap lesz...nem akarsz összefutni?-Tudja, hogy a fiú és az ő szülei is alszanak már, s így kockázatos, de nem tud már mihez kezdeni.

-Most?

-Igen- gyorsan megbeszélték a közeli parkot, s ennek örömére soha nem látott gyorsasággal öltözött fel, s indult el. Hihetetlen büszke volt magára, ugyanis sikerült olyan csöndesen kiszöknie, hogy a már alvó családtagok nem keltek fel, pedig mikor a kutya meglátta őt csapott egy kisebb zajt, s az anyja könnyen megébred a dörejre.

Már kint üllt a padon mikor cinkosa odaért, szemében aggódás csillogot. Az idő olyan szép volt, hogy elég volt egy vastagabb pulcsi az emberen mindkettejük kedvenc időjárása volt ez.

-Mi a baj? Mármint mért hívtál ide? Nem mintha ezzel baj lenne, csak tudod, érdekel mi van veled...- mikor realizálódott benne, hogy mit hadart elpirult. Boka csak kuncogott. Istenem, hogy lehet valaki ilyen édes? - Mármint... annyit köszönhetek neked. A fiúkat, azt hogy ily rövid idő alatt sikerült ennyire kötődjek egy helyhez... - szegény kicsi Nemecsek érezte, ahogy egyre vörösödik az arca. A másiknak el se jutott teljesen a tudatáig, csak arra tudott gondolni, hogy milyen angyali arca van a fiúnak, illetve a dús, halvány rózsaszín ajkaira, meg a pokoli késztetés arra, hogy ellopjon róluk egy csókot. Észre se vette, hogy megnyalta a saját száját, s hogy a másik is oda-odapillantgat. A két fiú számára megszűnt a világ.. egyre közeledtek, mikor az atmoszférájukat egy kutya ugatása törte szét. A programszervező volt az, ki megtörte az utána beálló, kínos csendet.

-Csak.. sok mostanság a nagy a zaj a fejemben... Mármint nem tudok nem gondolkodni, mert nem teszek mást, viszont csak arra az egy dologról - személyről... - tudok ábrándozni...- úgy hangzok mint valami rossz lány... hogy lehetek ez én? -, és már aludni sem tudok...- Beszélgetésük oly sokáig húzódott, hogy úgy döntöttek: megnézik a napfelkeltét... arra viszont egyikük se gondolt, hogy ez több mint öt óra lesz, viszont kitartóan ott ültek, s beszélgettek.

Másnapra természetesen megfáztak, de úgy gondolták, hogy megérte, mert ha nem is lett kimondva, oly kötelék alakult ki közöttük, amire semelyikőjük se számított.

NAJÓ szüneteltetem az írást (mikor ezt írom még nincs kész, csak úúúúúúúúúúúú) sajnálom, hogy nem úgy hoztam a részt ahogy akartam volna (ki gondolta volna) őszintén ezzel a résszel hihetetlen elégedett vagyok, talán ez az amin a legtöbbet dolgoztam, és így se maximális energiát használtam hozzá.. a hatodik rész... hát igen, ezzel haladtam... inkább stagnáltam és megvártam, míg a nővérem odaadta a gépjét, mert így SOKKAL jobb mint pötyögni... dee ne legyetek szomorúak, mert eljutottam odáig hogy tudom mit akarok megírni a 15-ig részig ha minden igaz, az is lehet lasabban haladok, de annyira meg van az ötletem, és megmutatnám nektek, hogy gyertek rá betűkből/szavakból akár emojikból, de szerintem ez megtörténhet, így inkább nem... Nem tudom mért locsogok ennyit, vissza kéne menjek írni.

Amit még akarok írni: úgy gondoltam hogy holnap (azaz ma) vagy legkésőbb 13-án posztolom a 6-at, a 7-8 dupla rész lesz karácsonyra (és megpróbálom őket extra hosszúra megírni nektek ♥ , és ha felépülök az új évből, teszem ki a részeket, valószínűleg előre írom a dolgokat, hogy tudjak hetente/kéthetente posztolni, mert elegem van hogy nem vagyok beszámírható e téren...

najó rohadt hosszan beszélek már itt, át se nézem ezt a részt, bocsi.. ^^

Matka:)

ui.: Most fejeztem be, viszont anya fél három körül fog felkelni, és ha lebukok meghalok, átnézem a végét holnap.... Jó olvasást!

Kitartást a napodhoz ♥