Ezt a történetet @EnCyen Halálra ítélt szerelem című története ihlette.
A cselekmény 6-od évben játszódik, amikor Dumbledore egy őrültnek tünő ötlettel áll elő, abban a reményben hogy közelebb tudja hozni egymáshoz a négy házat.
Hogy sikerül-e neki...
„Minden történet eleje hasonlít kicsit. Nincs új a nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog, egy másiknak ki kell hunynia…”
-BP Operett Színház- _______________________
Hermione: Beszélgetések zaja hallatszik minden kocsiból. A diákok nyáron átélt élményeikről számolnak be barátaiknak. Egy újabb év kezdődik a Roxfortban. Azonban a lelkesedésemben csak kevesen osztoznak. Hosszú út várt még ránk, de a határtalan jókedv feledtette a vonat egyhangú zakatolását.
Már kezdett sötétedni mikor megérkeztünk. Az állomáson és az iskolában is nagy volt a zsongás. Egy néhány órás pihenő keretében mindenkinek volt lehetősége kipakolni, visszarendezkedni. Az esti vacsoránál Dumbledore elmondta szokásos tanévnyitó beszédét.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- De mielőtt nekilátnánk a fenséges ételnek - mondta beszéde végén az igazgató - szeretném bejelenteni, hogy idén iskolánk hatodévesei egy zenés színdarabbal örvendeztetnek meg minket a tanév végén. Mely név szerint a Romeo és Júlia. A szereposztást a jövő héttől láthatjátok az iskola több pontján. Köszönöm! Most pedig kezdődjön a lakoma!
Az igazgató szavait hatalmas tapsvihar követte, majd mindenki nekifogott a vacsorának. Evés közben többen az előadásról beszéltek. - Szent Merlin! Honnan jött az ötlet?! - Méltatlankodott Ron. És egy értetlen pillantást vetett Harry felé, aki látszólag egyet értett vele. - Nem értem miért vagy úgy oda. Szerintem jó móka lesz. Mosolyogtam feldobottan. - Jó móka!? Jóó móóóka!!??- Folytatta a vörös hajú fiú. - Dumbledore épp most készül hülyét csinálni az évfolyamból.
Ám nem csak nálunk mutatták ki egyesek a nem tetszésüket. Körbenéztem a nagytermen és sok különböző érzelmet láttam az arcokon. Átpillantottam a Mardekárosok asztalához, ahol leginkább az undor látszódott mindenki arcán. Velem szemben Draco Malfoy ült szokásos arckifejezésével. Miután körbenéztem, visszatértem a vacsorámhoz, amit szép lassan fogyasztottam el.
Egy idő után a diákok elkezdtek megfogyatkozni az asztalok körül. Lassan mi is elindultunk és mivel már későre járt, célunk klub helységünk volt. Már nagyon vártam, hogy újra a szobámban lehessek, amely immár hatodik éve ad otthont számomra. Ám az út nem volt zökkenőmentes. Ahogy a folyosón sétáltam célom felé, hirtelen lökést éreztem a bal oldalam felől. Valaki nekem jött. Hirtelen felnéztem, ami szükségtelen volt hisz a lökést kísérő hangot már jól ismertem.
- Hé! Nézz a lábad elé Granger! – szólt szokott hangnemében a Mardekáros fiú. Válaszul csak egy szemforgatással jutalmaztam. – Most komoly? Muszáj már ma este elkezdened? – kérdeztem fáradtan. Már indultam volna tovább mikor egy kéz megragadta a csuklómat és visszarántott. - Mit képzelsz ki vagy te, hogy csak úgy elsétálj? – szólt felháborodottan. Az imént olyan közel rántott magához, hogy lehetetlen volt másra néznem. Szürke szemeit az enyémbe fúrta. Ám ekkor történt valami. A szorítás enyhült, de még mindig szemeimben kutatott. Egyszer csak elengedett, hátat fordított, majd elsétált mintha semmi nem történt volna. Pát percig még álltam egyhelyben, megráztam a fejem és tovább indultam.
Már mindenki a klub helységben volt, vagy a szobájában rendezkedett mikor felértem. Én is elindultam hát a szobám felé. Azonban megszólalt valaki. - Hermione! Hát te meg hová tűntél? – kérdezte Harry. - Nyugi semmi komoly. Csak belekeveredtem egy nagyobb bolyba és elég lassan haladtak. – nyugtattam meg szemüveges barátomat, aki látszólag elfogadta válaszomat. Egy kis mosollyal nyugtáztam a beszélgetése és elindultam a szobámba.
Fent, pakolászás közben Malfoy járt a fejemben. Fogalmam nincs mi történt vele. Miért lett ilyen...fura? Mi volt ez a hirtelen változás? Rengeteg vele kapcsolatos kérdés kavargott a fejemben. Egy valami biztos. Valami volt azokban a szürke szemekben. Valami új és megmagyarázhatatlan.
