HP: Hermione és Draco - Rómeó és Júlia másként

Hetedik rész

Sziasztok megérkeztem a kövi résszel... remélem tetszeni fog :D
Jó olvasást! ♥♥

Hermoine:

Csendben sétáltunk egymás mellet. Jobbnak is éreztem így, mert nem hittem, hogy képes lettem volna kinyögni bármilyen épkézláb mondatot. Mikor véletlenül összeakadt a tekintetünk, ő nem fordult el, nem tett megjegyzést, csak egy félmosolyt eresztett felém. Végül én szakítottam meg a szemkontaktust és kezdtem lefelé bámulni. Ebben a kínos csöndben haladtunk tovább. Újra a gondolataimba merültem. Valami tényleg nincs rendben vele. hol az az arrogáns fiú, akit ismertem. Volt valami a csókjában. Rengeteg érzelem. Megbánás, félelem, magány. Csupa negatív érzelem. És valamiért ez elszomorított. Közben észre sem vettem, hogy megérkeztünk. A nagyterem ajtajánál viszont megállított, mielőtt beléphettem volna.

- Remélem, felfogtatd, hogy az előző csók nem publikus. - szólt halkan.
- Ne aggódj. Nem szokásom világgá kürtölni az ilyet.

Majd mindketten felvettük szokásos arckifejezésünket, és beléptünk.
Odabent hirtelen csönd lett.

- Parancsoljon! Visszahoztam. - mondta enyhe undorral, de tudtam, hogy ez a hangnem nem nekem szól.

A tanár csak bólintott, majd folytatta ott, ahol pár perce abbahagyta. Mi begyűjtöttünk pár értetlen és furcsálló pillantást. De perceken belül újra a régi volt a hangulat és a munka ment tovább.

*napokkal később*

Éppen a következő órámra siettem mikor Ginny csatlakozott hozzám.

- Szia! Na hogy haladsz? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Ő... szia... Mivel hogy haladok?
- Jaj, ne játszd a tudatlant nem áll jól neked. Pontosan tudod, kire gondolok.

De még mennyire, hogy tudom, kire gondol. De akkor sem mondhatom el neki. Megígértem. Szent ég miket beszélek, hiszen ő mégis csak a legjobb barátnőm. Fogalmam nincs, mit csináljak most. - vitattam meg a dolgot magamban.

- Tudod, beszélnek dolgokat. - folytatta.
- Dolgokat. És mégis milyen dolgokat? - érdeklődtem.
- Rólad és Malfolról.
- Ugyan már! Mit tudnának rólunk beszélni azon kívül, hogy mennyire utáljuk egymást.
- Valami megváltozott köztetek, és tudod, kezd feltűnő lenni. Szóval ki vele. Igazam van? - kérdezte gyanakvóan.
- Ginny én még mindig ki nem állhatom, ahogy ő sem engem. próbáltam kicsit több meggyőzést erőltetni a hangomba.
- Ó igen? Mond csak Mione, mikor mondott rád utoljára valami sértőt?

Igaza volt, nem tudnám megmondani. Sóhajtottam. Tudtam, hogy Ginny okos lány és rá fog jönni. Viszont várhatott volna még ezzel. Még minden olyan bizonytalan.

- Na, jó figyelj! - kezdtem bele. - Amit most mondok az szigorúan bizalmas. Szóval senkinek egy szót sem. Még Harrynek sem.
Bólintott. Én pedig belekezdtem a történetbe.

- Nem hiszem el! - kiáltott fel mikor elhallgattam. - Komolyan?! Tényleg megcsókolt? - ujjongott a Weasley lány.
- Sssh. Ne olyan hangosan. Különben is. Nem nagy ügy.
- Most komoly? Megcsókolt a suli leghelyesebb pasija, és te csak annyit mondasz „Nem nagy ügy." Ugye ezt te sem gondoltad komolyan, hogy elhiszem.
- Ugyan már. Nem hiszem, hogy bármit is jelentett volna számára. Hisz mi vagyok én neki, csak egy sárvérű, aki csak megvetést érdemel. Semmi több.

Erre már ő sem mondott semmit. Tudta, hogy ezzel részemről lezártnak tekintem a témát. Idő közben elértük a termet és csatlakoztunk a többiekhez. Az óra hamar eltelt és mivel ez volt ma az utolsó óránk a diákok fáradtan, ugyan de jókedvvel távoztak. Már csak néhányan voltak a teremben mikor végre én is elhagytam. A folyosón sétálva hirtelen meghallottam a nevem. Azonnal megálltam. Hallottam, ahogy rólam beszélnek. Egyből felismertem a hang gazdáját.

- Nem lehettek ennyire idióták. Ti mindent elhisztek? - hallottam a szőke felcsattanó hangját. - Miért akarnék én tőle bármit is? Pont tőle. Most komoly? - jött a folytatás.

Éreztem, hogy végigfolyik az arcomon az első könnycsepp. Nem akartam elhinni. Tényleg igazam volt. De hát mit is vártam egy Malfoytól. Annyira hülyén érzem magam, amiért bedőltem neki. Hogy is képzelhettem, hogy valaha is képes lenne szeretni engem. Ostoba vagy Hermione. - korholtam magam. Majd erő vettem magamon. Letöröltem a könnycseppeket az arcomról, mély levegőt vettem és elindultam. Próbáltam megtartani a tartásom több evesebb sikerrel. Így haladtam el mellettük és egy pillanatra sem néztem feléjük. Nem akartam tudomást venni róluk. Azonban ők ezt nem hagyták olyan könnyen.

- Hé Granger! Milyen érzés eljátszani, hogy szerelmes vagy? - Szólt a szőke Mardekáros, majd lépteket hallottam a hátam mögött. Én továbbra is mentem előre, mikor maga felé rántott.
- Válaszolj, ha kérdezlek. - szorította meg a karomat.

Nem bírtam tovább és hirtelen egy akkora pofont osztottam le neki hogy a tenyerem is belefájdult. Majd hátat fordítottam és elrohantam. Most már nem érdekelt ki látja sírva futottam végig a folyosón. Berontottam a klub helységbe ahol szerencsére nem voltak sokan és ők se nagyon figyeltek rám. Egy pillanat alatt már a szobámban voltam. Nem akartam senkivel sem beszélni.

A próbáig még sok idő van, ezért úgy döntöttem egy kis friss levegő nem árt. Legalább átszellőztetem a gondolataimat és kicsit lenyugszom. Így hát egy gyors arcmosás után megújulva indultam útnak.

******

Hát ez lenne! Köszi hogy olvasod.
Ha véleményed van, nyugodtan oszd meg velem!! :D
♥♥♥♥