HP: Hermione és Draco - Rómeó és Júlia másként

Tizedik rész

Sziasztok!

Évmilliók kihagyása után, újra visszatértem hozzátok a kövi résszel. Lehet kicsit szenvedősre sikerült, de már rosszul éreztem magam, hogy elhanyagoltalak benneteket. Amiért nem tudok elégszer bocsánatot kérni. Sajnos az utolsó évem kicsit megborította az életemet.

Szóval, ha még ezután is hajlandóak vagytok olvasni, hát jó szórakozást! :D ♥♥♥

Draco:

Végre téli szünet. El sem hiszem. Már elegem volt a folyamatos titkolózásból. Az embert egy idő után felőrlik a dolgok, ha nem mondhatja el valakinek. Ez a lányok esetében gondolom más. Hermionénak ott van Ginny. És merem feltételezni, hogy ő mindent tud... Nekem meg szem fordult a fejemben, hogy egy szóval is említsem a dolgot Zambiminek, vagy akárki másnak. Mérhetetlenül nagy kavarodás és még nagyobb balhé lenne a következménye. Ezt pedig egyikünk sem akarja. És akármennyire is szeretném, vállalni, amit iránta érzek, nem tehetem. Most türelmesnek kell lennem, akármilyen nehéz is.

Sajnos a helyzet itthon sem túl rózsás. A színjáték folytatódik, csak a szerep más. A szüleim még mindig nem tudják a teljes igazságot a színdarabbal kapcsolatban. Még anyámnak sem mertem elmondani. Én személy szerint ezt kegyes hazugságként kezelem, ami persze rám nézve kegyes, hiszen így a fejem továbbra is a nyakamon díszeleghet... Egyenlőre... - ilyen gondolatokkal lépkedtem felfelé a lépcsőn, ami az emeleten lévő szobámhoz vezetett. A szüleim még nem voltak itthon mikor érkeztem, így az egész kúria üres. Sokszor a hideg futkos a hátamon mikor itt vagyok. Az eddigi életem javát itt töltöttem, mégsem érzem igazán otthonomnak.

A csomagok már a szobámban voltak. Woonky a házimanóm már félig elpakolt, mikor felértem elküldtem, és magam folytattam a pakolást. Nem tudom miért de valamiféle kényszert éreztem a pakolászásra. Ez egy ideig lefoglalt, de sajnos akármennyire is próbáltam lassan csinálni, valahogy nem jött össze. Mikor már az utolsó stócot is vagy negyedszerre raktam arrébb, úgy döntöttem feladom. Elnyúltam az ágyamon felkaptam az első könyvet, ami a kezem ügyébe akadt és megpróbáltam lekötni magam.

Már sötétedett, mikor hangokra lettem figyelmes, amik a nappaliból szűrődtek fel. valószínűleg a szüleim. Hirtelen összecsaptam a könyvet, felálltam, de azonnal megtorpantam. Kicsit össze kellett kapnom magam. A legkisebb baki is következményekkel járhat. Azzal kiléptem az ajtón, és a nappali felé igyekeztem. Ekkor anyámék már a kandalló mellett ültek a teájukra várva. Anyám amint meglátott, elindult felém, s másodpercekkel később már szerető, meleg karjait fonta körém. Én pedig boldogan viszonoztam azt. Apámtól a szokásos fejbiccentést kapta, de évek során megtanultam, hogy ne várjak többet. A tea megérkezett, én pedig csatlakoztam hozzájuk. Hosszan, átfogóan beszélgettünk. Rég nem voltam már otthon (bár ezzel kapcsolatban vegyes érzéseim vannak).

Mikor a beszélgetés témája a színdarabra terelődött, kezdtem kissé idegessé válni. Szerencsére jártas vagyok az oklumenciában, így az elmém kényesebb részeit el tudtam rejteni, úgy, hogy ne keltsen feltűnést, ha valaki mégis a fejemben akarna kutakodni.

De mivel apám nem hülye, és nekem nem sikerült kellő képpen lenyugodnom, egy pillanatra kérdőn nézett rám.

- Minden rendben?
- Persze. - dörgöltem meg a szemem, fáradtságot tükrözve. - Csak fárasztó volt az út. Az idő múlásával egyre unalmasabbak a vonat utak.

Apám kielégítőnek találta a választ, de ez nála nem jelentett semmit.

A maradék teám kihörpintése után, felálltam, elköszöntem tőlük, majd felbattyogtam a szobámba, ahol végre újból egyedül lehettem.

Nagyot sóhajtva csuktam be magam után az ajtót. Ez viszonylag könnyen ment - gondoltam. Mivel nem tudtam magammal mit kezdeni, így a bájitaltan házim mellett döntöttem. De sajnos nem tartott túl sokáig. kedvtelenül meredtem magam elé. Végső elkeseredettségemben felkaptam a szövegkönyvet az asztalomról, lehuppantam vele az ágyamra, és azt olvasgattam. Néha alig halhatóan énekelve. Mikor az egyik duetthez értem akaratlanul is elmosolyodtam. Milyen jól szórakozhat most Potterrel meg a Weasleykkel.

Most már kellő képpen fáradt voltam ahhoz, hogy szükségét érezzem egy forró fürdőnek. Elraktam a szöveget és bevonultam a fürdőbe. Teleengedtem a kádat, majd jólesően elmerültem a forró vízben. Jólesett végre egy kicsit kikapcsolni és nem gondolni semmire. Lassan, de végül sikerült magam rászánnom, hogy kimásszak, még mielőtt elalszom. Gyors törölközés után magamra kaptam egy bokszert meg egy régi pólót és elnyúltam a hatalmas ágyon. Mivel már nagyon lefáradtam, mire a fejem elérte a párnát én már aludtam.

Karácsony napja van. A legtöbb ember ilyenkor hatalmas ünnepi lázban ég. Na, ez az, ami nálunk nem jellemző. Csak néhány házimanó takarított észrevétlenül. Lassan összekapartam magam, majd egy suhintással egy zöld égősort aggattam körbe a falamon, csak, hogy a látszat meglegyen.

Szilveszterig a napok gyorsan teltek. Rengeteg időmet töltöttem a könyvtárban (kicsit úgy éreztem magam, mint Hermione) de igazából egy cseppet sem zavart. De volt, hogy körbejártam a birtokot. És még sok ehhez hasonló tevékenységet folytattam.

Szilveszter este a szüleim szokásukhoz híven estélyt tartottak, amihez nekem egyáltalán nem volt semmi féle kedvem. De mint mindig, kötelessége volt megjelenni és jó pofizni a többi halálfalónak. Szerencsére nem csak ilyen szörnyű emberekkel voltam körülvéve. Itt voltak Zambiniék, a Nott család, és még sorolhatnám. Az ő társaságuk dobott kicsit a hangulatomon.

Hála Merlinnek az idő gyorsan szaladt, és mivel nekem csak az éjfélt kellett megvárnom, így megragadtam az lehetőséget, és az első adandó alkalommal leléptem a partiról.

Mire felértem egy bagoly várt az ablakomban. Beengedtem, elvettem tőle a levelet. Nem ismertem fel a madarat, de amint elolvastam az apró pergamen tartalmát, már tudtam ki a tulajdonosa. Nem késlekedtem a válasszal. Odaadtam a madárnak, s az már itt sem volt.

Aznap este mosollyal az arcomon aludtam el. Hosszú idő után, most újra boldognak éreztem magam, és abban a tudatban nyomott el az álom, hogy valakinek fontos vagyok.

***

Hát ennyi lett volna remélem tetszett. Ha bármilyen észrevételed van kérlek tudasd velem. Köszönöm, hogy olvastad!! ♥♥♥