HP: Hermione és Draco - Rómeó és Júlia másként

Negyedik rész

Draco:

Csak néztem a távolodó alak után. Nem igazán fogtam fel mi történt velem. Mi az, hogy csak úgy hagyom elmenni. Egy Malfoy vagyok az isten szerelmére! - gondoltam. És ő kicsoda egy...egy s... - de nem tudtam kimondani. Képtelen vagyok rá. Valami nincs jól. Egyáltalán nincs. - kattogott az agyam.
Majd fogtam magam, és elindultam az igazgatói felé. Valahogy el kell érnem, hogy visszamondja a szerepét. Ebben a tudatban lépkedtem a folyosón. Mikor elértem az iroda ajtaját, kopogtam. A válasz után beléptem és nem kis meglepetésemre az igazgató nem egyedül volt. Az asztal végében Granger állt és kérdő pillantást vetett felém. Nem igazán akartam figyelembe venni, de pont az ellenkezőjét sikerült véghezvinnem. Sokáig fel sem tűnt, hogy őt bámulom. Dumbledore hangjára kissé megráztam a fejem.

- Öhm.. Jó napot Igazgató úr! Remélem nem zavarok. - vettem elő az udvarias énemet.

- Jaj, nem, dehogy! Épp hívni kívántam. Miss. Granger egy kisebb problémát vetett fel az imént, mi szerint az önökre kiosztott szerepet képtelenség eljátszani, a kettejük között lévő évek óta tartó ellentétek miatt.
- Tökéletesen egyet értek. - mondtam ridegen, kissé kihúztam magam.
- Gondoltam, hogy így lesz. És éppen ezért döntöttem az önök kettőse mellett.
- Hogy micsoda? - Hördültünk fel egyszerre.
- Ezt nem teheti. -szólt az eddig oly csendes Griffendéles.

Mélyen legbelül nagyon is egyet értettem vele, de ezt a világért nem vallottam volna be.

- A döntésem végleges! Most pedig ha megbocsájtanak...

A Granger lány csak fejet hajtott a döntés felett, majd egy köszönés kíséretében elhagyta az irodát. De én nem akartam ennyiben hagyni. Ez így nem mehet. Mivel az igazgató észrevette nem tetszésemet, végül belenyugodtam.

- Természetesen. - mondtam megadóan majd én is távoztam.

A folyosón már nem volt senki, mikor kiléptem. Mivel jobb dolgom nem volt a klubhelységbe mentem. Most igazán hálás voltam a külön szobámért. Csendre volt szükségem. Úgy ahogy voltam hanyatt vágtam magam az ágyamon. A vissza lévő óráimra nem mentem be. Próbáltam kikapcsolni az agyam. Mondanom sem kell, hogy nem igen sikerült. A dolgok között nem találtam összefüggést, vagy csak nem akartam, hogy legyen. Mert az nem lehet. Nem lehet, hogy miatta. Képtelenség. Miért szerettem volna pont belé. Egy... - És tessék!

Képtelen vagyok kimondani. Mérgemben felpattantam fekhelyemről és az öklöm közelebbi ismeretséget kötött a fallal. A jelenlegi dühtől nem igazán éreztem a fájdalmat, amit okozott. Még pár dolog a földön landolt, majd mikor rendeztem a légzésem kiléptem a szobámból. Ezt azonnal meg is bántam.

- Jaj, Draco! Jól vagy? -szólalt meg vinnyogó hangján Pansy - Hangokat hallottam és annyira aggódtam, de nem mertem...

- Akadj már le rólam Parkinson! Semmi bajom! - szakítottam félbe a lányt majd faképnél hagytam.

Jelen pillanatban nem igazán érdekelt semmi. Sajnos mivel a pulzusom kezd rendeződni, így a kezemben egyre jobban éreztem a fájdalmat. Folytattam az utamat, még magam se tudom hová. Hirtelen egy hangot hallottam a hátam mögül.

- Csak nem egy újabb összetűzés a Potter fiúval?
- Nem, dehogy. - fordultam vissza, s a házvezetőmmel találtam szemben magam.
- Akkor mégis mivel magyarázod a folyamatos vörös cseppeket, amiket magad mögött hagysz? - emelte fel egyik szemöldökét érdeklődve.
- Csak... ideges voltam... ez minden. - vontam meg a vállam.
- Értem. Akkor most megpróbálom ezt elhinni, és szemet hunyni a tanóráidról való lógásod felett.

Hirtelen megragadta a karomat, elővette a pálcáját és egy suhintással rendbe hozta az öklömet.

- Remélem, mondanom sem kell, hogy ez a beszélgetés meg sem történt.

Azzal hirtelen hátat fordított és elsétált. Hiába volt a keresztapám, néha akkor is a frászt hozza rám. Ledobtam magam az egyik padra, hogy a vacsoráig vissza lévő időmet itt töltsem.

*******

Hola!
Köszi hogy olvasod! :D Remélem tetszett.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre... Sooo hagyjatok komit ha gondoljátok, sokat segítene.
Pusszantás ♥♥