HP: Hermione és Draco - Rómeó és Júlia másként

Második rész

Hermione:

Másnap, még majdnem kipihentnek éreztem magam. Álmosan kikászálódtam az ágyamból és elindultam a fürdő felé. Néhány perccel később, elhagyva a helyiséget, valamivel frissebbnek éreztem magam. Hajam szokásos zuhatagként omlott a vállamra. Szeptember lévén már kezdtek hűvösebbek lenni a reggelek, ezért a taláromat is magamra kaptam. Mivel a fiúk már biztosan lent voltak, így Ginnyvel az oldalamon léptem ki a Dáma portréján s indultam a nagyterem felé, ahol már javában folyt a reggeli.

Az asztalnál elfoglaltuk szokásos helyeinket a fiúk mellett. Reggeli közben Ron valami egetverő baromságról hablatyolt a többieknek, amit én nem nagyon figyeltem. Szemem a Mardekár asztalánál járt, ahol megakadt a szemem Malfoyon. Akaratlanul is eszembe jutottak a tegnap este történtek. Vajon miért viselkedett olyan furcsán? Már semmit sem értettem. Elmélyült gondolataimból Harry hangja zökkentett ki. Fel sem tűnt, hogy a Malfoy fiút bámulom.

- Hé Hermione! Jól vagy? Miért bámulod azt a görényt?
- Igen persze. - Ráztam meg kissé a fejem. - Jól vagyok. - Feleltem, nem is figyelve az utolsó kérdésre.

Harry kétkedő pillantását leszámítva a reggeli további része zavartalanul telt.

Első órám mágia történet lesz. A többiek sosem tudták elképzelni, hogy tudom élvezni ezeket az órákat, de én szerettem. Elköszöntem a barátaimtól és elindultam a tanterem felé. Útközben találkoztam Lunával, aki csatlakozott hozzám, így ketten folytattuk utunkat. A teremben elfoglaltam a helyemet majd kezdetét vette a tanóra.

Az óra felénél figyeltem fel arra, hogy fogalmam nincs, miről beszél a tanár. Ez részemről elég szokatlan. Még magamat is megleptem vele, bár jól tudtam mi volt a kiváltó ok.

Vagy inkább ki? Minden esetre válaszokat akartam. De azt, hogy hogyan kapom meg őket, arra még nem sikerült rájönnöm. Az óra további részében többnyire sikerült figyelnem.

A csengő hallatán a diákok egy emberként mozdultak meg. Velük együtt én is, bár nem szokásom.

A napom hátralévő része hasonlóképpen telt. Gondolataim össze-vissza kavarogtak bennem. Nem tudtam hova tegyem őket. Órák után Ginny keresett meg, hogy nem lenne-e kedvem lemenni vele Roxmortsba. Kérdés nélkül rábólintottam. Jó ötletnek tűnt. Talán sikerül elterelnem a figyelmem egy kicsit. Elindultunk a klubhelység felé, hogy átöltözzünk, s egy óra múlva már a város utcáit szeltük. Úgy döntöttünk, néhány boltban tesszük tiszteletünket. Ám a ruhák most nem varázsoltak el úgy mit az vártam. Ez sajnos a barátnőmnek is feltűnt. Mielőtt beléptünk volna a következő üzletbe, félrehúzott és leültetett egy padra.

- Oké! Mi van veled? - nézett rám gyanakodva.
- Nincs semmi. Mi lenne? - válaszoltam és próbáltam nem leleplezni magam.
- Hermione! A barátod vagyok, és nem hülye. - forgatta meg a szemeit. - Sóval ki vele, mi az, amiről nem tudok.
- Tudod Gin... - kezdtem beadva a derekam. - Még én sem nagyon tudom pontosan. Láttam valamit, amiben nem vagyok biztos. - vallottam az igazat.
- De mégis mit?
- Nem tudom... de amit rájövök, hidd el, te leszel az első, aki tudni fog róla. - nyugtattam meg.
- Ebben biztos voltam. - mosolygott.

Már sötétedett mikor visszaindultunk. Siettünk nehogy lebukjunk. Este fáradtan dőltem az ágyamba. A vártnál hamarabb el is aludtam. Ez az első nap kellően kifárasztott, pedig jóformán még el sem kezdődött a tanév. Nem gondolkoztam semmin, nem gondoltam semmire. Nem is igen lett volna rá időm, teljes hirtelenséggel ragadott magával az álmok világa.

**********

Köszi hogy olvasod!

Tudom nem nagy durranás de idővel beindul :D

Pusszantás :*