HP: Hermione és Draco - Rómeó és Júlia másként

Harmadik rész

Hermione:
Egy hét múlva, ahogy azt az igazgató is ígérte, a színdarab résztvevőinek névsorai kint lógtak a falon. Diákok tömkelege tolongott a listák előtt. Volt, aki kitörő örömmel fogadta szerepét, volt, aki kevésbé. Sajnos többen csüggedten távoztak a helyszínről, ugyanis nevük nem szerepelt a pergamenen. Én is az egyik ilyen hely felé tartottam. A lista előtt állva a nevemet kerestem.

Nem kis meglepetésemre meg is találtam. Méghozzá nem is akár hol. Úgy látszik rám osztották Julia szerepét. Ám ez a boldogság nem tartott sokáig, ugyanis megláttam Draco neve mellett Romeot. Az előző jókedvem hirtelen eltűnt. Sarkon fordultam és elindultam a következő órám terme felé.
Már alig vártam, hogy elmondhassam a többieknek a nagy hírt, miszerint helyet kaptam a színdarabban. Ennek kimondhatatlanul örülök. A képbe csak Malfoy rondít bele. Az információk e részét nem állt szándékomban elmondani. Legalább is egyelőre. Az újabb bökkenőt az okozta mikor ráeszméltem, hogy a következő óránk SVK, méghozzá a Mardekárosokkal. Már csak remélni tudtam, hogy még nem látta a névsort. Ekkor megérkezett Piton (Batman) professzor. A tanulók becsődültek a terembe és a helyükre ültek. Az óra kín keservesen telt. Mintha soha nem akart volna vége lenni. Mondjuk ez a professzor minden órája ilyen, de ez most különösen szörnyű volt. Az óra végén felszabadultan léptem ki a teremből, azonban ez kb. idáig tartott, ugyanis egy jól ismert gúnnyal teli hang csendült fel a hátam mögött. A reményem, hogy még nem ismeri a szereposztást, azonnal szertefoszlott.

- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim. – hallottam a szőkét.
- Mit akarsz Malfoy?! – Lépett közbe Harry.
- Állj félre! Ez nem tartozik rád.
Ron már éppen szólásra nyitotta volna száját, de a Mardekáros csendre intette.
- Ez rád is vonatkozik vöröske! - majd elindult felém.
Erre a mozdulatra Harry megragadta pálcáját
- Harry ne! – szóltam rá a szemüveges fiúra. - Igaza van. Ez csak ránk tartozik. – és békítően rátettem kezemet a pálcát tartó kezére.
- Majd én elintézem. Ti menjetek nyugodtan. – nyugtattam.
Harry bizonytalanul, de elindult az ellenkező irányba, magával rángatva Ront is.

Vártam pár pillanatot, aztán megszólaltam.
- Már ne is haragudj, de mintha az előbb azt mondtad, hogy ez csak ránk tartozik. Akkor ez a két tuskó miért áll még mindig itt? –néztem kérdőn a mögötte ácsorgó két mamlasz felé.
Egy megvető pillantással jutalmazott, de úgy tűnt, beismerte, hogy igazam van.
- Tipli van. – mondta végül.
Mivel a két IQ bajnok még mindig ott ácsorgott, előző mondatát kicsit erőteljesebben ismételte meg, mire két barátja sarkon fordult és eltűnt.
- Na? Most, hogy ketten maradtunk hajlandó vagy végre megszólalni?
- Én? Nem is tudom ki szólított le kit? – álltam összefont karokkal.
- Na, idefigyelj te szemtelen kis… - de nem fejezte be, csak elindult felém.
Hátrálni kezdtem egészen addig, míg a hátam a folyosó falának nem ütközött. Egy pillanatra megrezzentem. A ball keze már a fejem mellett támasztotta a falat. De aztán megembereltem magam.
- Én kis mi…? Sárvérű?! Ha? Ezt akartad mondani? – emeltem fel a hangomat. Nem tudom miért, de ahogy kimondtam „azt” a szót egy könnycseppet éreztem a szemem sarkában. Azonban tartottam magam. Nem engedem meg neki ezt az örömöt.

Ahogy a szemembe nézett megint ugyan azt láttam. Ugyan azt a megmagyarázhatatlan valamit, amit már korábban is. De a választ még mindig nem tudtam.
Hirtelen ellöktem magam a faltól és amilyen gyorsan tudtam, elindultam az ellenkező irányba. Sikertelenül. Malfoy megragadta a taláromat és megállított.
- Mondj le a szerepről.
- Azt lesheted. – majd kirántottam a taláromat a szorításából és dühösen tovább indultam.
Ezt teljesen megőrült, ha azt hiszi, hogy ennyivel elijeszthet. Ennek ellenére ezt nem hagyhatom annyiban, így az igazgatói iroda felé vettem az irányt.