HP: Hermione és Draco - Rómeó és Júlia másként

Tizennegyedik rész

Sziasztok! Meg is érkeztem a kövivel. Azt hiszem ez az eddigi leghosszabb fejezet. Most hirtelen nagy ihletroham kapott el. Jó olvasást!! ♥♥♥

*Draco szemszöge* 

Ez a két hét hihetetlen gyorsasággal szállt el felettünk. Eljött hát a nagy nap. Mindenki az esti előadásra készülődött. A nagyterem ad majd otthont az eseménynek, erre a célra már el is készítették a helyszínt. Felsétáltam a színpadra. Így, hogy egyedül voltam rajta elképesztően hatalmasnak tűnt. Lenéztem az üresen sorakozó székekre, és ahogy elképzeltem, hogy ezek este gazdára lelnek, végigfutott rajtam a hideg. Általában nem vagyok az a lámpalázas típus, most valahogy mégis megkörnyékezett. Hiába tudtam a szerepem, egy daltól a rengeteg gyakorlás ellenére is a szó szoros értelmében rettegtem. Kifújtam a levegőt, ami már Merlin tudja mennyi ideje volt a tüdőmben, majd lesétáltam a színpadról, egyenesen a nagyterem ajtaja felé.

Még bő két óra van az előadásig. Ezt azt hiszem, a két idióta haveromra fordítom, nehogy elhanyagolva érezzék magukat. Nem kellett megerőltetnem magam, hogy megtaláljam őket. A klub helységben voltak, mint mindig.

- Hé Draco! Nem izgulsz a színdarab miatt? – kérdezte Monstro mikor beléptem a helyiségbe.

- Nem! –hazudta – Miért kellene izgulnom? Ez csak egy színdarab. – vontam meg a vállam.
- Igen. De... Téged nem idegesít, hogy a Granger lánnyal kell szerelmest játszanod. – húzta fel a szemöldökét.
- Egyszerűen csak próbálok nem tudomást venni róla. – hazudtam tovább.
- De hát az a lány egy mocskos sárvérű. – csatlakozott a beszélgetésbe Crack is.

Erre a mondatra egyszerre feszült meg minden izmom. Rosszul esett ezt hallani. De nem ellenkezhettem. Még a végén ideje korán elárulom magam. Ezt pedig a legkevésbé sem szerettem volna.
- Tisztában vagyok vele. De Dumbledore már az elején megmondta, hogy nem hajlandó változtatni a szereposztáson. Tehát kénytelen voltam beletörődni és megbarátkozni a gondolattal, hogy nem szabadulok Grangertől. – mondtam a hangomban tettetett dühvel. – Nem válthatnánk témát? – vetettem fel az ötletet.

Az igazság az, hogy egyáltalán nem akartam megszabadulni Grangertől. Eszem ágában sincs. Hiszen szeretem, teljes szívemből. Persze ezt rajtunk kívül senki nem tudja. Ja, de igen. Ginny. Ő mindig mindenről tud. Nem is ő lenne, ha nem. El sem tudom képzelni, hogy mi lesz, ha Potter és Weasly megtudják. nem hagyhatom, hogy ennek Hermione igya meg a levét. De Potterék voltak a kisebbik problémám. Anya még hagyján, ő még megértene, na de az apám. Bele se merek gondolni. Kész rémálom.

- Draco! – lökött oldalba Crack. – mostanában sokat kalandozik, el a figyelmed nem gondolod?
- Csak nem Pansy-ről fantáziálsz? – húzta vigyorra a száját Monstro és szinkronban kezdtek el röhögni. Erre inkább nem mondtam semmit. Had higgyék, hogy igazuk van. De mikor hosszabb idő után sem akarták abbahagyni megszólaltam.
- Abba hagynátok végre. – emeltem meg a hangom, hogy felfigyeljenek rám. Egy pillanat alatt elhallgattak. Visszadőltem a kanapéra és vártam, hogy teljen az idő.

Egy órával kezdés előtt indultam, hogy én is csatlakozzak, a most már nagy lázban égő készülődők csapatához. Felvettem a ruhát, amit az első jelenetemnél viselek majd. Még néhány simítást végeztek a hajamon a lányok, és kész is voltam. A baj csak az volt ezzel, hogy csak fél óra ment el ezzel. És fél órán keresztül rághattam még a körmöm. Ez egyre rosszabb lesz. Most már nem tudok megülni egyhelyben. Fel-le mászkálok a színpad mögött. A szülők és a diákok többsége már elfoglalta a helyét. Kinéztem a függöny mögött és észrevettem, hogy az én szüleim is köztük vannak. Ez csak rontott az állapotomon. Itt most már nem a szerep eljátszása a lényeg. Nekem ez az este sokkal többről szól. A kezdéssel valami olyan is kezdetét veszi, ami nem csak az én életemre lesz hatással.