Ezt a történetet @EnCyen Halálra ítélt szerelem című története ihlette.
A cselekmény 6-od évben játszódik, amikor Dumbledore egy őrültnek tünő ötlettel áll elő, abban a reményben hogy közelebb tudja hozni egymáshoz a négy házat.
Hogy sikerül-e neki...
Sziasztok! Megérkeztem a következő résszel! Próbálok egyenlő időközönként előrukkolni az új részel, de ezt sajna mindig elrontja ez a fránya iskola. Na de nem adom fel olyan könnyen. Szóval jó olvasást!! ♥♥♥
Hermione:
Végtagjaimat magam után vonszolva haladtam a nagyterem felé. Néhány szót sikerült felfognom barátaim beszélgetéséből. A hozzám intézett kérdéseikre csak bólogatni tudtam. Minden erőmet elvette a mai próba, de ahogy körbenéztem nem én voltam az egyetlen, aki így van ezzel. Egy halvány mosolyt küldtem Draco felé, aki szintén nulla energiaszinttel nézegette az előtte lévő ételt. Majd én is visszatértem a saját tányérom fixírozásához, mely most olyan érdekesnek tűnt.
- Föld hívja Hermionét. – integetett Harry megakadályozva ezzel, hogy a fejem a tányérban landoljon. – Mione, jól vagy? - Persze csak az energia szintem most lényegesen alacsonyabb a szokottnál. - Az feltűnt. – nevetett Ron. – Én mondtam, hogy ez őrültség, de ti soha nem hallgattok rám. Erre már nem mondtam semmit.
Ezek után már nem sokat beszéltünk. A vacsorából nem ettem sokat.
Evés után a klubhelységben még váltottunk néhány szót, majd elköszöntem a barátaimtól. Felbattyogtam a szobámba, ahogy egyből célba is vettem az ágyamat. Szinte azonnal elnyomott az álom.
***
A következő hetek új események nélkül teltek. A folyamatos órák, próbák, házik...
Lassan úgy érzem, kezdek becsavarodni. Dracoval a bujkálósdi is egyre nehezebb. Többen kezdenek gyanakodni. Nem tudom, meddig tudjuk ezt így csinálni. Félek, hogy ha ez kiderül az nagy port fog kavarni. Nem tudom, hogy fogadnák a barátaim, hiszen mégis csak ő volt az, aki évekig megkeserítette az életünket. De én úgy döntöttem adok egy új esélyt számára. Mégis még nem érzem úgy, hogy ezt bárkinek is el tudjam mondani... Még nincs itt az ideje.
A téli szünetig már csak két hét van. Remélem sikerül megérnem. Ideje lenne kicsit kimozdulni. Nem csak menni és menni folyamatosan. Ezeken a dolgokon gondolkodtam az egyik padon üldögélve. Úgy döntöttem megkeresem Ginny-t és beszélek vele a hétvégéről.
Hosszas keresés után végre ráakadtam. Éppen Lunával beszélgetett. Egy széles mosollyal üdvözöltem őket és mire észbe kaptam volna, már én is a bekapcsolódtam a témába. Hamar eljárt az idő. Észre sem vettük, hogy nemsokára vége a vacsoraidőnek.
Sietve léptünk a nagyterembe. Ott elköszöntünk Lunától, gyorsan lehuppantunk az asztalunkhoz. már alig voltak páran. Valószínű a fiúk már ettek, ugyanis nem láttuk őket sehol. Mi sem vesztegettünk túl sok időt evésre. Csak pár falatot ettünk, s már ott sem voltuk
A szobánkban a lefekvéshez készülődtünk. Másik két társunk már az igazak álmát alussza. Így halkan beszéltünk.
- Ginny! Mit szólnál, ha a hétvégén lemennénk Roxmortsba? Csak Ron, Harry, te, és én. Már olyan rég voltunk együtt bárhol is. És már unom az iskola falait. – huppantam le az ágyamra.
Barátnőm csak tágra nyílt szemekkel bámult rám. Nem értettem mi történt vele.
- Ugye ezt most csak rosszul hallottam? – kérdezte bizonytalanul. Én csak értetlenül néztem vissza rá.
- Hát el sem hiszem Hermione Granger unja az iskolát. Ezt fel kell írnom valahová.
- Haha! Nagyon vicces. – forgattam meg szemeimet. Szóval? Benne vagy?
- Most komolyan kérdezed? Még jó hogy benne. Már tényleg rég voltunk együtt.
- Rendben. Akkor holnap megbeszéljük a fiúkkal, de most aludjunk, mert nagyon késő van. Azzal mindketten hanyatt dőltünk ágyunkban és lassan elaludtunk.
***
Szombat délután mind a négyen készülődtünk. Ron és Harry már lent vártak ránk mikor leértünk. A klubhelység kandallójában ropogott a tűz. A lehető legtöbb meleget próbáltuk magunkba szívni mielőtt elindulunk.
Pár perccel később már úton is voltunk. Odafele rengeteget őrültködtünk, így kicsit lassabban haladtunk, de ezt egyikünk sem bánta. Már teljesen átfagyva, enyhén vizesen érkeztünk meg a három seprűbe. Ott egy tűz melletti asztalhoz telepedtünk le, majd mindenki rendelt egy vajsört. Jó volt újra kicsit másról beszélni, mint a bájitaltan háziról.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ahogy belekortyoltam az italomba, megpillantottam Dracot egy távolabbi asztalnál Zambini társaságában. Egy pillanatra összeért a tekintetünk, mire én elmosolyodtam. Leraktam a korsót. Ő mutatott valamit a szájánál. Hirtelen nem értettem, de aztán rájöttem, hogy a szám sarkában maradt habra céloz. Enyhén belevörösödtem a történésbe. Azzal újra a barátaimra figyeltem.
Később benéztünk néhány boltba és meglátogattuk az ikreket is. A fiúk bezsebeltek pár cuccot, én inkább maradtam a régebbieknél, így nem érhet meglepetés. Ismerem az ikreket. Jobb, ha elővigyázatosak vagyunk.
Mivel már későre járt és sötétedés előtt vissza akartunk érni, elköszöntünk a fiúktól és elindultunk vissza a kastélyba.
______ Hát ennyi lett volna. Remélem tetszett! 😗😗😗 Bármilyen észrevételt szívesen fogadok. Kérdésekkel is nyugottan zaklathattok. És persze a véleményetekre is számítok. Köszönöm hogy lovastad. Reméljük nemsokára jelentkezhetek a kövi résszel... Adding is pusszantás...❤❤❤
