HP: Hermione és Draco - Rómeó és Júlia másként

Tizenharmadik rész

Sziasztok! Újra itt  vagyok és meghoztam a kövi részt is . Bocsi a kihagyásért de egyszerűen ebben a melegben nem vett rá az atyaúristen, hogy hozzákezdjek bármihez. Na de erőt vettem magamon és el is készültem. Ismét csak bocsi, de lesz egy nagyobb időbeli ugrás a sztoriban, ed csak így sikerült megoldanom. Jó olvasást!!! ♥♥♥

Draco szemszöge:

*két hét múlva évvége*

Hát eljutottunk idáig. Már csak két hét és év vége. Már éppen ideje volt. Az elmúlt időben egyre többen kezdtek gyanakodni és kezd lehetetlenné válni a magyarázkodás. Ez érthető is, hiszen nem lehet az egész iskolát hülyének nézni. Főleg nem egy egész éven keresztül. Mindenkinek feltűnt, hogy valami megváltozott. Ez pedig rengeteg összetűzést szült. Párszor Madame Pomfrey-t is meglátogattuk és nem éppen szívjóságból. Ebből kifolyólag pedig az igazgatói irodában is törzsvendégek lettünk. Sokszor a fejemhez vágják, hogy elpuhultam. Őszintén? Lehet. De egy cseppet sem érdekel. Elegem van abból, hogy mindig mások elvárásainak megfelelően éljek. Ez az én életem. Úgy alakítom, ahogy nekem tetszik. Egy év alatt eljutottam odáig, hogy már az sem érdekel, ha esetleg a drágalátos apámnak ez nem tetszik. Akkor sem, ha ezzel magamra haragítom.

A legfurcsább ebben az egészben, hogy az ilyen balhék után Dumbledore valahogy egyáltalán nem éreztem haragosnak. Sőt már-már az én pártomat fogta. McGalagonnyal együtt. Ez Pitonnak persze már kevésbé tetszett. Tőle mindig megkaptam a rosszalló pillantásokat. És éppen ezért nem is értem miért nem szólt még apámnak a dolgokról.

Most éppen az egyik próbára igyekszem. Hála Merlinnek már nem olyan gyakorisággal vannak mit év elején. Ez egyrészről jó mert, marad idő az év végi vizsgákra készülni. Valószínű a tanárok pont ezért intézték így. De másrészről ezek a próbák ár sokkal átfogóbbak, hosszabbak. De engem ez nem érdekelt. Szerettem a próbákon lenni. Szerettem úgy a közelében lenni, hogy nem kellett attól félnem ki lát meg minket. Néha vannak kisebb összeszólalkozásaink, de az is csak a látszat miatt kell. Ez alól a mai sem volt kivétel. Azonban a próba menetét nem befolyásolta. Csak halk megjegyzéseket intéztem felé. Amit ő többnyire úgy próbált meg figyelmen kívül hagyni, mintha tényleg nagyon idegeiteké.

Oké mindenki megérkezett. Kezdődhet is. Flitwick professzor felsorolta az instrukciókat. Mindenkinek egyesével. Mire figyeljen mikor mit csináljon, és azt hogy csinálja. Most már tényleg a tökéletesítés folyik. De ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kisebb nagyobb bakik. Néha oltári nagyok. Most már leginkább a második felvonást vesszük. Nekem valahogy nem tetszik. És nem, nem azért mert nem igen van közös jelenetem Hermionéval... Na jó, de igen. Pontosan azért nem szeretem.

Néha mikor kisebb pihenőt tartunk, ahogy körbenéztem észrevettem, hogy a hangulat egyáltalán nem olyan nyomott, mit az elején. Jó volt látni, hogy nem csak én változtam. Jó ez alól is voltak kivételek, de legalább nem feltűnően utálták a többieket. Szerintük nekem is köztük lenne a helyem. Oké én sem azt mondom, hogy az összes Hugrabugos a szívem csücske lett, a Griffendélesekről nem is beszélve, mert egyáltalán nem. Csak az van, hogy kezdem megunni a folyamatos civakodást, ami pár éve még jó mókának látszott.

Ezekbe a gondolatokba merülve észre sem vettem, hogy a pihinek vége és, hogy Pansy őrült tempóval hadonászik előttem.

- Héé! Draco! – lökte meg kicsit a vállam. Erre én csak megráztam a fejem, majd ránéztem. – Gyere már vége a lazsálásnak. – és felhúzott a padról.
- Min voltál ennyire elgondolkozva? – nézett rám miközben a többiekhez sétáltunk.
- Semmin, csak elbambultam. – feleltem, amit ő nem igazán akart elhinni.
- Draco! Ismerlek, mint a rossz pénzt. Ha bambulsz az nem ilyen. Szóval ki vele.
- Nem tudom, mióta tartozom neked beszámolóval a gondolataimról. – mondtam dörmögve - De ha igazán tudni akarod, ezen az oltári nagy baromságon merengtem. – húztam hamis fintorra az arcom.

Mert egyáltalán nem volt igaz, de valahogy le kell ráznom Parkinsont, aki egyetértően csak bólintott egyet, majd már a helyén is volt.

Egy újabb fél órás etap után végre szabadon távozhattunk. Mindenki energiamentesen csoszogott ki a teremből, és vette irányba drágalátos klubhelységét. Akarom mondani majdnem mindenki. Általában próbák után még eltöltünk egy kis időt együtt. Ilyenkor csak ülünk némán egymás karjaiban és élvezzük egymás társaságát. Hogy csak mi ketten vagyunk, és nem létezik semmi más. Néha együtt készülünk a vizsgákra. Igen, tudom, nagyon romantikus.

Mai találkánk helyszínének a tavat választottuk. Ahogy ott ültünk a tó partján, a karjaim között tartva őt, hihetetlen nyugodtsággal töltött el. Nem szóltunk egymáshoz. Nem is volt szükség a szavakra. Csak egymás társasága számított. Semmi más. A csendet végül Hermione törte meg.
- Mi lesz, ha ennek vége? – emelte rám a tekintetét. Szemeiből aggodalom tükröződött.
- Ne aggódj. Minden rendben lesz. – húztam magamhoz még szorosabban és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Miért vagy ebben olyan biztos?
- Csak bízz bennem, oké? – mondtam magabiztosan, de a helyzet az, hogy már koránt sem éreztem magam annak. Igazából, fogalmam sem volt, hogy mi lesz, ha ennek vége. De ezt a bizonytalanságot próbáltam elrejteni Mione elől.

Újra csend telepedett közénk. Láthatóan sikerült megnyugtatnom, aminek én nagyon örültem. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy a Nap is úgy döntsön, végleg eltűnik a horizont alatt. ekkor mi is úgy véltük, hogy ideje mennünk. Egy darabig együtt mentünk, majd jobbnak láttuk, ha külön folytatjuk utunkat.
- Vigyázz magadra. – suttogta, hogy alig hallottam.
- Mint mindig. – húztam egy kis vigyorra a szám, magamhoz húztam, hogy búcsúzóul megcsókoljam. Majd elengedtem és egyedül folytattuk utunkat saját háló körletünk felé.

*****

Hát ennyi lett volna ez a rész remélem tetszett. Ha igen nyomjatok egy csillagot. És kérlek mondjátok el a véleményeteket, hiszen ezzel is segítetek nekem a fejlődésben. Köszönöm, hogy elolvastad. Puszi!♥♥♥