Az öt körzet/Monsta X ff./ JAVÍTÁS ALATT

2.fejezet

Hyungwon POV

Reggel arra kelek, hogy megállás nélkül zuhog az eső kint, míg én a kórházban fekszem az öcsém mellett. Szegény már megint nagyon beteg a gyenge immunrendszere miatt. Mennyire örülnék ha én lennék a helyében, hogy ne szenvedjen tovább, bár az én szervezetem se egy nyerő választás. Még régebben én is egy kísérleti alany voltam, mint az öcsém, KunWoo. Bennem is nagy kárt tettek a kísérleti szerek, de míg az öcsémnek az immunrendszerében, addig nekem a fejemben van a gond. Gyakran rám jön egy erős fejfájás, amit ha nem kezelnek időben, akkor eszméletvesztés vagy ami még rosszabb, halál lehet a vége. Rendszeresen szedem a gyógyszereket emiatt, bár nem sokra megyek velük. Rossz belegondolni, hogy napról napra egyre gyengébb leszek, de nem agyalok ezen túl sokat. Fontosabb dolgom is van, mint az egészségem. 

Először is a kettes körzet harcba akar szállni velünk, az egyes körzettel és a másik, hogy a Főpolgár, Yoo Kihyun, nem túl megbízható ember. Sokan mondják, hogy más, de szerintem pontosan olyan, mint az apja. "Az alma nem esett messze a fájától!" csengnek a fejemben a már halott bátyám szavai. Igaza van! Mindig csak az igazat mondta, ezért halt meg. Ahj... ezt abba kéne hagynom még mielőtt megfájdul a fejem ettől a sok gondolattól és utálattól, de azt hiszem már késő. Hatalmas erővel nyilall a fejembe a fájdalom, ami hatására összegörnyedek és a látásom elhomályosul. Gyorsan megnyomom a nővér hívót, majd pár percen belül megérkezik a segítség. Mikor meglátok egy orvost erre fele tartani, elsötétül a kép...

~Holy Lee kórház, 20:28~

Még mindig fáj a fejem, de már csillapodik a fájdalom és egyre jobb a közérzetem. Még jó, hogy egy kórházban jött rám a fejfájás és nem egy akció közben. Na, az szép lenne! Wonho biztos idegösszeroppanást kapna ott helyben mellettem. Ja igen, Wonho a jobb kezem a Roses élén. Jó, hogy ő van! Mióta megbetegedtem, azóta folyamatosan kicsúszik az irányítás a kezemből. Sokszor elfelejtem vagy egyszerűen csak nem tudom, hogy mit akarok, ráadásul már az erő mértékem sem a régi. 

Megint ezek a rossz gondolatok... Inkább térjünk vissza Wonhora!

A neve védelmezőt jelent, és nagyon illik rá ez a név. Büszkén hívom Hyungomnak, nem véletlenül. Mindig mellettem állt és megvédett ha kellett, (erre mostanság van a leginkább szükségem), és kitartott a Roses érdekei, de ami még fontosabb, a nép mellett. Szívén viseli mások sorsát, még ha nem is ismeri azt az embert, akkor is...

Wonhos gondolataimból a telefonom csörgése zökkent ki. A kijelzőre nézek és az a személy hív, akit a világon mindennél jobban szeretek, még annak ellenére is, hogy politikussá vált. Eleinte nagyon haragudtam rá, de aztán eszembe jutott, hogy ő is pont olyan szabad akaratú ember, mint én, még egy olyan elnyomó mellett is, mint Yoo Kihyun Főpolgár, és ráébredtem, hogy nem haragudhatok rá. Bár még mindig neheztelek, de azért már sokkal jobban viszonyulok hozzá, mint az elején, mikor összevesztünk. Félve veszem fel a telefont, ugyanis már régen beszéltünk és nem értem okát, hogy most miért hív ilyen hirtelen.... Lehet, hogy valami baj van!

-MinSeo! Valami baj van? - Kiáltok bele a telefonba kétségbeesetten. 

-Nyugodj meg Wonnie! Nincs semmi gond, csak... - Ohh... Hála az égnek semmi baj, de várjunk! Azt mondta, hogy.... Hirtelen félbe szakítom:

-Akkor hagyjál! Nem érek rá! - Tudom... Most lehet, hogy kicsit bunkónak tűnök, de a "csak" szó után az jutott az eszembe, hogy talán a Fő bízta meg valamivel és engem rohadtúl nem érdekel a Fő! Nem nagyon szoktunk politikusokkal tárgyalni. Már épp megszakítanám a vonalt, mikor kérlelő hangon belekiált a készülékbe:

-Hyungwon kérlek ne rakd le! Fontos az, amit mondani akarok. Kérlek hallgass meg! - Most meg miért könyörög? Talán mégis valami baj van...

-Ahj... Mond!

-Ma este tizenegy órakor Yoo Kihyun Főpolgár baráti összejövetelt tart és szeretné, ha eljönnél. - Tudtam, hogy valami van itt!

-Mit akar tőlem az a elnyomó? Egyáltalán miért akarja, hogy ott legyek? - MinSeo hallhatóan hezitál, de végül válaszol:

-Hyungwon őszinte leszek... Nem tudom! Nem tudom, mert nem mondták el a meghívásod okát, de kérlek gyere el! Nagy bajom lesz abból, ha nem jössz. Kérlek! - Nem tudom, hogy mi legyen... Jó lenne ha itt lenne most Wonho. Biztos tudná a megfelelő megoldást, de most nincs itt és nekem kell döntenem. Átgondolom a dolgokat, majd elfogadom a meghívást. 

MinSeo még elmondja a fontosabb dolgokat az összejövetellel kapcsolatban, majd bontja a hívást. Egy darabig még gondolkodom a dolgokon, majd felkelek kórházi ágyamból és kimegyek megbeszélni orvosommal a távozásomat. Elindulok haza és szerencsémre, már nem esik olyan nagyon az eső, így mire megérkezem, nem is leszek túlságosan vizes, éppen hogy csak nyirkos. Mire lezuhanyozok és elkészülődöm, már fél tizenegy, szóval útnak eredek...

Hosszas gyaloglás után elérek az összejövetel helyszínére és megpillantom MinSeot, aki kísérőjével, Yoo Kihyunnal jön? Ezek összejöttek volna?! Ezt nem bírom elhinni! Komolyan pont Kihyun kellett neki?!

-Hyungwon! - Szólít meg azon a lágy, kis lányos hangján, amit úgy szeretek. Még most is gyönyörű! Semmit sem változott, csak mintha a haja lenne hosszabb, de így is tetszik. Piros ruhája tökéletesen passzol rajta.

Minden tökéletes lenne, ha nem lenne ott mellette Kihyun. Miért kell neki? Miért? De lehet, hogy félreértem és valójában nincs közöttük semmi. Remélem, hogy így van. Lehet, hogy önző vagyok ilyen téren, de én teljes szívemből szeretem MinSeot és nem akarom, hogy másé legyen. Vagy jobb lenne elengedni ha mást szeret?

-Hyungwon! Jól vagy? - Időközben a közelembe férkőzött és aggódó tekintetét rám emeli. 

-I..Igen MinSeo ne aggódj! Minden rendben, csak elkalandoztam....

-Na szép! Egy olyan ember, akit a nép olyan nagyra tart, csak úgy elkalandozik. Nem ezt vártam... - Nevet fel Kihyun. Annyira utálom ezt az embert. Miért kell neki ilyen megjegyzéseket tenni, ha pontosan tudja, hogy az, hogy fejben nem vagyok rendben, az az ő apja hibája!

-Azt hiszem, hogy nem ismer még Főpolgár úr annyira, hogy ilyen következtetéseket vonjon le. - Mondom, amilyen gúnyosan csak tudom az előbbi szavakat. Kihyun csak fapofával néz, majd nem törődve kijelentésemmel beinvitál az előttünk álló, hatalmas épületbe.

Belépve teljesen meg lep az emberek létszáma. Szinte alig van valaki. Itt tényleg készülődik valami...

By.:Honeybabbe

Itt az újabb rész, remélem hogy tetszik!:)