Az öt körzet/Monsta X ff./ JAVÍTÁS ALATT

2.1.fejezet

JiWoo POV

-Ji! Menekülj! Ha te nem mész, akkor mindketten itt pusztulunk! - Kiabált rám felderítő társam. Igaza volt. Tényleg futnom kellene, de nem akartam cserben hagyni. Nem akartam, hogy meghaljon. De már késő volt.

Úgy elmerültem gondolataimba, hogy észre se vettem azt, hogy egy golyó száguld felém és barátnőm elém áll, hogy megvédjen. A lövedék a hasfalába fúródott és úgy hullott a földre. A vér csak úgy ömlött a sebéböl, légzése nehéz volt.

Fejét ölembe raktam és úgy nyugtatgattam. Könnyes szemekkel nézett rám, majd mellkasa abba hagyta a fel-le mozgást és tekintete üvegessé vált. Elmondtam felette egy imát és egy csókot hitettem homlokára, majd felkaptam fegyverem és elindultam a menedék hely felé.

Veszélyes ilyenkor kint mászkálni az erdőben, ahol ellenséges csapatok ezrei lehetnek bárhol. Mióta kirobbant a totális háború, azóta szinte sehol sem biztonságos és itt nem csak a harcosokra gondolok. A városokban fosztogatás van és minden második sikátorban egy beteg állatt tanyázik arra várva, hogy mikor téved arra egy gyenge lányka, akit megerőszakolhat.

Velem is megtörtént már. Mikor még kissebb voltam engem is elkapott egy. Próbáltam küzdeni, de túl erős volt. Apám jött a segítsegemre, de már későn... A pasi akkor már bennem volt.

Apa híres ember volt a körzetben. Ő a nagy Chae Hyungwon, aki annyi jót tett a körzet népével. Én is szeretem őt, nagyon, de most már se ő, se MinSeo, az anyám, nincs itt. A háború kirobbanása után elmentek. Engem és a hugomat is magukkal akaratak vinni, de mi MinHe-vel, a hugicámmal, úgy döntöttünk, hogy itt maradunk és harcolunk.

Azóta nem láttam a szüleimet. Sok jót tettek már velem és tényleg, nagyon jó szülök voltak, de nem mehettem velük. Itt kellett maradnom. A szívem miatt, a bajtársaim miatt.

Nap, mint nap harcolunk és küldetésekre megyünk. Sokan halnak meg közülönk, ezért gyakran gyászolunk, de már annyi halált megéltünk, hogy sírni már sose sírunk. Vicces mi? Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, de ha valaki a "családból" meghal, akkor nem siratjuk meg. Sokszor még azt is elfelejtjük, hogy létezett. 

A ma meghalt barátnőmet is csak úgy ott hagytam, de nem fáj érte a szívem. Erős vagyok és nem sírok. Elfelejtem. Csak kitörlöm, mintha nem is létezett volna, de ez egyre nehezebb...

Régen még úgy, ahogy sikerült elfelejtenem az embereket, de mostanság rémálmok kísértenek. Alig alszok, mert álmomban, mindig a halott társaimat látom, amint épp újjal mutogatnak rám, hogy "a te hibád minden." Azt hiszem kezdek megőrülni emiatt.

Alig eszem. Csak rohanok egész nap. Nem alszom, bár így ki tudna, és egyre gyakrabban jönnek rám síró rohamok.

A megmaradt bajtársaim, viszont mindig támogatnak és vigasztalnak. Sajnos... Már belőlük is egyre kevesebb van és mindannyian gyerekek vagyunk. A vezetőn kívűl egyikünk se haladja meg a 18-at.

Az elején még harmincan voltunk a csapatban, de mára már csak hatan maradtunk:

A hugom MinHe, aki még most is csak egy kislány, egy nagyon erős kislány. A szeleburdi Minhyuk, aki egyfolytában pörög, meg mosolyog, de tud komoly is lenni. Changkyun, aki bár zárkózott és nehezen megközelíthető, de attól még nagy spanok vagyunk. Wonho, a csapat vezetője, apám fiatalkori nagy bizalmasa és Shownu. Nem is nagyon tudom, hogy róla mit kéne mondanom. Nem nagyon bírjuk egymás, meg ő elég bunkó, meg gonosz és önző, de a csapatunk tagja és be kell, hogy valljam, hogy egy bizonyos személy közelében, egész barátságos is. Ez a személy MinHe.

Már régebben is észre vettem, hogy vele szemben önzetlen és jóságos. Van Shownunak jó oldala is, de ahhoz, hogy ezt az oldalát megmutassa, egy MinHe kell. Egyszer Wonho nekem azt mondta: "Shownu nem rossz ember és nem is szívtelen. Rossz dolgok történtek vele, ennyi. Viszont ez ő szívében is van valaki, egy fiatal lány, aki a világon neki bárminél, még a saját életénél is fontosabb." Szóval, ha Shownuról mondanom kell valamit, akkor azt mondom, hogy szerelmes.

De nem csak ő. Mint ha... Én is kezdenék megkedvelni valakit, akit... Nem szabadna, mert akkor kötődni fogok és a kötődés gyengeség... De én tisztán érzem, hogy szeretem...

By.:Scareybabey

Season 2, ahogy igértem. Előre láthatólag, ez az évad sokkal durvább és véresebb lesz, mint az előző, szóval csak saját felelőséggre olvasd! (Bár szerintem, azért nem lesz annyira durva, csak figyelmeztetőleg kiírtam.😁😅)
Ez az első rész tudom, hogy nem kicsit lett gyengusz, de ez főként azért van, mert nem tudtam rendesen kidolgozni... Nem volt rá időm😥😥... Meg ugye ez ilyen prológus féle rész és ezért nem is hosszú.😅
Remélem, hogy azért tetszik, meg hogy felkeltett bennetek valami figyelmet.😊

By.:Honeybabbe