Az öt körzet/Monsta X ff./ JAVÍTÁS ALATT

3.fejezet

MinSeo POV

Aggódom Hyungwonért. Nem tudom mi lelte, még sosem láttam ennyire... erőtlennek. Lehet, hogy beteg vagy... TE JÓ ÉG! A kísérletek! Most ébredtem csak rá, hogy annak idején, mikor elkezdett fájni a feje az orvos azt mondta, hogy az állapota egyre rosszabbodni fog és hogy már nincs neki sok hátra ha nem jönnek rá minél hamarabb a gyógymódra. Ezek szerint még nem oldották meg a problémát, mert Wonnie sokkal rosszabbul néz ki, mint egy évvel ezelőtt:

Az arca beesett és hófehér, szemei fáradtan csillognak, testtartása gyenge és sokkal, de sokkal vékonyabb, mint volt. (Pedig eskü, ő régen is szinte anorexiásan vékony volt.)

Ahogy felé tartunk Kihyunnal, észre veszem, hogy jelenleg csak testileg van itt, ami kissé megmosolyogtat. Tekintetét rajtam tartja és csak mereng magában.

Mikor oda érünk a Fő-vel, üdvözöljük egymást, majd Kihyun egy nagyon undorító megjegyzést tesz neki, amit nyilván egy olyan lázadó csoport, mint a Roses vezetője, biztos hogy nem tűr szó nélkül. Már félek, hogy ebből nagy veszekedés lesz, de Kihyun nem folytatja a vitát, hanem inkább beinvitál engem és Wonniet a hatalmas házba, ahol az összejövetelt tartja.

Belépve teljesen elcsodálkozom ennek a háznak a gyönyörűségén. A szoba, ami fogad minket hatalmas. Tiszta márványból vannak a falak, egy díszes hosszú lépcső vezet a felső emeletre, a plafonról gyönyörű üvegcsillár lóg. Reménykedve nézek Hyungwonra, hátha neki is tetszik a látvány, de látszólag nem nagyon érdekli ez az építészeti csoda.

Egy pár percig még nézek magam elé, majd Kihyun magához hív és elvonul velem. Hirtelen még Hyungwonra kapom a tekintetem, kinek szemei szinte villámokat szórnak a Fő-re. Most vagy tényleg nagyon utálja Kihyunt vagy talán... féltékeny? Nem hiszem vagyis... nem tudom... Addig-addig figyelem Hyungwont míg végül Kihyunnal beérünk egy üres szobába.

-MinSeo, most elmondom önnek, hogy miért hívtam ide Hyungwont, de kérem ne akadjon ki! Kérhetem ezt öntől? - Ez most mi és miért kéri, hogy ne akadjak ki? Mit tervezel Kihyun?

-Az attól függ, hogy miről van szó, de megpróbálom magam türtőztetni akármi is van.

-Nekem az is megfelel! Na, szóval... - Kihyun idegesen kezdi tördelni ujjait, de arcán, mint mindig, megint nem látszódik a feszültség. Ezt vajon, hogy csinálja? - az van, hogy... Nem is tudom, hogy mondjam.... szóval...

-Csak mondja már! - Emelem fel egy kicsit a hangom, ami nagyon illetlen Kihyunra nézve, de az idegessége kezd rám is nagy hatással lenni.

-Szóval az van... Nem tudom mennyit tud arról, hogy a négyes körzet is ellenünk fordult, aminek oka egy vírus, amit állítólag a mi kémeink szivárogtattak be hozzájuk és ezáltal a körzetükben mindenki egyre betegebb és a gyógyszert követelik tőlünk. Mint kiderült a vírus, ami náluk pusztít, az a vírus, ami hajdanán a mi körzetünkben terjedt, ezért nagy bizonnyal elő tudjuk állítani az ellenszert, de... - Beszédében egy pici szünetet tart, mély levegőt vesz és folytatja. - Az észre vételeink szerint Hyungwon öccse az, aki kulcs fontosságú a gyógyszer előállításában, mert annak idején ő elkapta a betegséget, de túl élte, és ezáltal vizsgálatokkal rájöhetnének az orvosaink, hogy mi a megoldás. 

-És? Ebben mi olyan drasztikus? - Kérdezem kissé meglepetten, mivel csak vizsgálatokról van szó és az semmi.

-Az, hogy ezekbe a vizsgálatokba bele lehet halni...

Csak szó nélkül álltam és néztem Kihyunra. Nem tudtam mit mondjak, erre nincsenek szavak! Mikor Yoo kimondta, hogy Hyungwon öccse ebbe belehalhat az jutott először eszembe, hogy Wonnie így elveszíti az utolsó életben maradt család tagját...

By.:Honeybabbe

Sziasztok! Tudom... Azt ígértem az elején, hogy nem sok kimaradással írom, majd ezt a sztorit, de hát mit tegyek? Mostanság olyan üres a fejem! Bocsi, ha ez a rész ilyen béna lett, de most nem tudok jobbat produkálni. Tényleg sajnálom, a következőket igyekszem összeszedettebben megírni. ;)