Bátorság, tisztesség, szerelem. E három érzés kavarog bennem.
Katonaság vagy politika?
Vagy... Netán lázadás?
1.évad 🆗
2.évad 🆕
#918 in fanfiction 2017. 9. valamilyen nap, már nem emlékszem!😕
#855 in fanfiction 2017. 10. 6.
#297 in fanfiction 2...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Összekötözött kezekkel, bekötött szájjal, tehetetlenül tűrtem azt, ahogy a Roses egyik tagja, tudomásom szerint Wonho, a vállán cipel miközben ide-oda ugrál a házak tetején úticélja felé, mivel a Rosesnak nincs autója, amit értek is meg nem is. Lehet, hogy nincs rá pénzük, ahogy sok minden másra se... Sajnos... De azt kinézem belőlük, hogy simán ellopnak egyet a céljaik gyorsabb elérésére. Tudom, hogy az én hibám, hogy ilyen emberek is élnek ebben a körzeteben és hiába mondják sokan, hogy erről nem én tehetek, hanem az apám, még is úgy érzem.
Egy darabig még himbálózom Wonho vállán, majd azt érzem, hogy zuhanok és nagyot koppanok a hideg földön. Körül nézek és valami garázs féleségben találom magam egy nagyobb csoport, cseppet sem nyugodt lázadóval. Hyungwon-t keresem a tömegben és amint meg pillantom rajta tartom tekintetem azt figyelve, ahogy szépen lassan rám néz, majd el kezd felém haladni.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mikor oda ér hozzám, számról leveszi a kendőt.
-Tudod, hogy mi az oka annak, amiért ide hoztunk? - Teszi fel a kérdését ködös tekintettel maga elé bámulva, úgy, hogy még véletlenül se tekintsen rám. Nem vagyok valami talpra esett ilyen helyzetekben és nem is nagyon tudom, hogy hogyan kell tárgyalni, ha te vagy a túsz, így csak nemlegesen megrázom a fejem és várom, hogy újra megszólaljon.
-Nem? Szóval úgy gondolod, hogy te ezt nem is érdemled meg? - Néz rám haragosan, amitől még a szar is belém fagy és még szótlanabbnak érzem magam. - Jaj. Kihyun... Kihyun... Mikor lettél te ilyen bugyuta? Még csak beszélni sem tudsz, pedig, mikor az összejövetelen közölted velem, hogy azok után, ami a te hibádból történt, szeretnéd ha az öcsém részt venne egy olyan kísérletben, amibe bele is halhat, akkor viszont nagy szád volt. Hogy lehetsz ennyire önző? Hogy lehetsz ilyen érzéketlen? Egy tömeggyilkos vagy Kihyun semmi más!
Szavai fájtak... Nagyon, de mindent szó nélkül tűrtem. Tudom, hogy ezek, mind igazak, már rég tudom, de még gyerek voltam és még most is az vagyok. Nem tudom sokszor, hogy hogyan kell dönteni, csak mindenki lerohamoz és már csak fecsegnek, fecsegnek és fecsegnek, míg én csak a gyerekkoromat akarom.
