Az öt körzet/Monsta X ff./ JAVÍTÁS ALATT

4.fejezet

Hyungwon POV

Ott álltam. Egyedül. Ellenségekkel körül véve. MinSeo elment a Fő-vel "megbeszélni valamit". Idegesít a gondolat, hogy Seo kettesben van Kihyunnal, de nem lehetek ennyire önző, hogy az én kis pitiáner problémáimon agyaljak mindig. Nekem most a népre kell összpontosítanom!

Gondolataimból Kihyun szavai zökkentettek ki:

-Chae Hyungwon! Beszélnem kell magával!

-Értem... És miről?

-Azt inkább nem itt akarom önnel megbeszélni. Kérem menjünk át egy üres szobába, ahol nyugodtan tudunk kommunikálni.

-Rendben, menjünk! 

Elindultam Yoo után és néha-néha rápillantottam Seo-ra. Mindig ámulatba ejt a gyönyörűsége. Olyan szép! Nála szebb lány a világon nincsen. A haja, a szeme, a szája, a bőre. Minden tökéletes rajta. Szeretem a hangját is, azt a kislányos és bájos hangnemet, amiben beszél. Viszont most valami más az arcán... Olyan feszültnek tűnik...

-MinSeo! Valami baj van? - Súgom oda neki, nehogy Yoo meghallja.

-Nincs semmi Wonnie. Miért?

-Csak... Csak olyan feszültnek tűnsz. Gondoltam megkérdezem.

-Aranyos vagy, de nyugi... Nincs semmi... - Mosolyog rám, de miért nem hiszek neki? Miért érzem úgy, hogy valamit magában tart? Ezek a gondolatok egyre feszültebbé tesznek és érzem, hogy a fejem el kezd fájni, de ellen kell állnom neki. Itt most nem győzhet ez az idióta betegség!

Időközben beérünk abba a bizonyos üres szobába, ahol Kihyun beszélni akar velem. Várom, hogy megszólaljon, de se ő, se MinSeo nem szólal meg. Csak csendben állnak és bámulnak maguk elé, majd Kihyun az, aki megtöri a csendet:

-Hyungwon. Az öccséről lenne szó... - Szemében keserűséget és sajnálatot látok, de nem értem okát. Lehet, hogy valami borzalmas dolgot akarnak művelni KunWoo-val? Remélem nem erről van szó!

-Mi...Mi van az öcsémmel? Mit akar tőle? - A pánik kezd rajtam eluralkodni.

-Én nem akarok tőle semmit. Tőle a körzet akar valamit, más szóval a körzet érdekei.

-Ezt, hogy érti?

-KunWoo-ra szükség van, ahhoz, hogy a négyes körzetben létrejött vírushoz elő tudjuk állítani az ellenszert, de... De ehhez vizsgálatok kellenek, amibe az öccse bele is halhat.

A szívem kihagyott egy ütemet és hirtelen rogytam le a földre. Szemem könnybe lábad és égett bennem a düh. Hogy mernek tőlem ilyet kérni, azok után... hogy... hogy.... hogy megölték a családomat? Nekem csak KunWoo maradt. Őt.. őt nem vehetik el tőlem!!!

-Szó.. se...lehet...róla! - Nyögtem ki a választ és, mint valami villámcsapás nyílalt bele a fájdalom a fejembe. Éreztem, hogy Seo próbál nyugtatni, viszont ez most rohadtul nem érdekelt! Menjen a fenébe az összes politikus és Seo is!!! Most látom igazán, hogy már ő is közéjük tartozik.

Még jobban legörnyedtem a földre és már csak azt hallottam, hogy a szoba ablakai betörnek és őrült ordítozás, dulakodás veszi kezdetét a helységben. Wonho időben érkezett...

Arcomon egy mosoly jelenik meg és felegyedesem. Hoseok és a Roses többi tagja, mind itt voltak és azért jöttek, hogy nekem segítsenek.

Wonho mellém állt és önfeledt vigyorral az arcán mutatta, hogy MinSeo-t és Kihyun-t fogjul ejették. Elégedetten néztem a Fő felé, aki csak szúrós tekinttel méregetett.

-Hyungwon. Mit szólsz? - Kérdezte Wonho.

-Ügyesek vagytok. Azt a kevés embert is elkaptátok, akik a nagy teremben voltak?

-Igen. Mindet elkaptuk. Senki sem menekült.

-Rendben. Akkor menjünk.

-Senkit nem viszünk magunkkal? - Nézett rám értetlenül.

-De. A Fő-t. Hozzátok.

-Hyungwon ezzel csak bajba sodrod magad! - Kiált utánam Seo. Értékelem, hogy aggódik értem, de már rég az ellenség mellé állt. Így nem tudok a szavára hallgatni.

Figyelmen kívül hagyva mindent és mindenkit, indultam el a többi lázadó után. Még megvártam Wonho-t, aki a vállára kapva Kihyun-t eredt futásnak. Amint elhaladt mellettem én is rohanni kezdtem.

Hátra pillantottam Seo-ra és éreztem, hogy most szakadtunk el végleg....

By.:Honeybabbe