Az öt körzet/Monsta X ff./ JAVÍTÁS ALATT

9.fejezet

Hyungwon POV

Ahogy a csatamezőn rohantunk keresztül, minden energiám elszállt. A fejem megint nagyon lüktetett és ez kihatott az egész testemre. A látásom elhomályosult, ezért sokszor megbotlottam valamiben. A lábaim elgyengültek és elnehezültek, olyannyira, hogy azt az érzést keltette bennem, mintha valaki mázsás súlyokat kötött volna a bokáimra és neki eresztett volna úgy futni. 

Minden porcikám fájt és sajgott, de még futottam. Futottam, hogy KunWoo-t megmentsem. Hogy a Roses ne maradjon magára. Hogy Seo-val öregedhessek meg.

A levegő perzselően forró volt és mindenhol tűz égett. Emberek feküdtek a földön, holtan, a saját vérükben fürödve. 

Seo szorosan mellettem futott, tartva a tempót. Látszott rajta, hogy fél, mégis eltűrte és kitartott. Gyönyörű, barna haja most nem lógott úgy az arcába, mint mindig és nem dobálta rakoncátlanul a szél ide-oda, mert oly' szoros konty fogta össze hajzuhatagát, hogy ha meglátod, menten azt hiszed róla, hogy valamiféle katonai vezető lehet.

A harc körülöttünk egyre vadabb lett. Az ellenség már a civileket sem kímélte. Gyűlölettel néztem ez ellenséges haderő katonáira. "Mégis, hogy képesek ártatlanokat ölni?"

Már egy jó ideje csak futottunk, amikor Min hirtelen megállt és fedezékbe húzódott. Nem értettem okát és nem is álltam meg kideríteni. Csak rohantam tovább célom felé KunWoo-val a karjaimban. 

Úgy szedtem a lábaimat, mint egy őrült. Nem koncentráltam semmi másra, csak arra, hogy érjek már oda. Nem jutottam messzire....

Egy durranás, egy vájó érzés szegycsontomnál, egy nagy fájdalom, egy földre hullás és a sűrű, bíbor színű folyadék már meg is indul kifelé a seben keresztül a felszínre. Akkor hirtelen még fel se fogtam, hogy mi történt velem, de aztán oda jött hozzám egy nő.

-A kis fiút menedék helyre viszem. Magához hívok hadi orvost, addig tartson ki!

A nő felkapta KunWoo-t és elrohant vele, én meg egyre jobban éreztem mellkasomban a feszítést. Nagyon fájt, de valahogy mégis elviselhető volt. Mindig is azt hittem, hogy egy ilyen lövés borzalmasan fájhat, de nem. Volt egy kis kellemetlenség benne, de azon kívül semmi mást nem éreztem.

Magamban feküdtem a földön. Meg se bírtam mozdulni, olyan gyengének hatott az egész testem. Egyszer csak azt érzem, hogy valaki megfogja a kezem. Felnyitom pilláimat és oldalra fordítom fejem. A legszebb látvány tárult elém. Seo volt az. Patakokban folytak a könnyei és könyörgött, hogy ne hagyjam el. A szívem összeszorult, hogy így kellett látnom és bármennyire is próbáltam eleget tenni kérésének, nem ment. Érzetem, hogy itt a halál a küszöbön, már-már folytogatóan közel. 

Kértem Seo-t, hogy vigyázzon KunWoo-ra, de ő csak sírt és torka szakadtából üvöltött. Sokkal nagyobb volt a fájdalma, mint nekem. Még egy utolsót rápillantottam gyönyörű arcára, majd lehunytam szemeim. Már nagyon fáradt voltam. Csak aludni akartam, egy kicsit...

Megjelent előttem a már rég halott anyám. Ölébe hajtotta fejem és úgy intézte hozzám szavait, közben pedig végig a fejemet cirógatta.

"-Jól figyelj a szavaimra Hyungwonnie! Erősnek kell lenned. Ki kell tartanod. Életben kell maradnod. Érted? Az a kis lány úgy sír érted és szerintem az öcséd is pont ennyire fog sírni... Maradj életben.

-De olyan nehéz... Túl nagy a fájdalom... Anya... Én... Veled akarok lenni és a bátyámmal, meg apával.

-Tudom kicsim, sssss.... Semmi baj. Tudom, hogy velünk akarsz lenni, de te még itt nem végeztél. Neked még a világon kell maradnod. Még nem végeztél. Térj vissza!"

Aztán eltűnt. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozott. Sírni akartam, de valahogy már ahhoz se volt erőm, hogy egy nyamvadt könnycseppet kifacsarjak valamelyik szememből. Lebegtem a nagy sötétségben, próbáltam visszatérni a valóságba, de akár mennyire küzdöttem, nem ment. A testem pille könnyen suhant a semmiségben. Meghaltam....?

By.:Honeybabbe❤

Mint látjátok ez egy rövid rész lett, de eredetileg nem is akartam megírni, hogy mit érzett Hyungwon, mikor lelőtték, de aztán úgy döntöttem, hogy mégis megcsinálom.😂 A kövi rész a történet lezáró része lesz. Ha azt is befejezem, már örökre vége ennek a sztorinak. 😭😭😭

Ui.:Remélem, hogy tetszett ez a rövidke rész. Ha igen, akkor szeretnék kommenteket látni.😉❤