MinSeo POV
Hogy mit éreztem akkor, amikor a Roses betört és magukkal vitték Kihyun-t? Mérhetetlen dühöt, szerelmet, fájdalmat, bánatot, csalódottságot. Hyungwon csúnyán hátba támadott és nem volt ott akkor, azokban a percekben Kihyun, hogy megvígasztaljon, ahogy szokott. Csak bámultam előre magamban és nem tudtam mit tegyek. Menjek utánuk? Hívjam a rendőrséget? Csak összegörnyedve a padlón zokogtam. Arra gondoltam, hogy régebben milyen szép pillanataink voltak Hyungwonnal, de ez már a múlté és előre kell haladni.
Órákig fel és alá járkáltam a hatlamas házban és vártam. Vártam, hogy mikor lép be az ajtón Kihyun, de nem jött. Üresség vett körül és ismét sírásba kezdtem. "Olyan nagy a fájdalom. Mi módon tüntessem el? Ennek az összes dolognak Wonnie az okozója és én szeretem őt, de úgy érzem, hogy a betöréssel végleg ellökött magától. Talán tényleg hagynom kéne, hogy Kihyun-é legyek. Talán ő mellette boldog lehetnék és igazán szerelmes."
E gondolatok jártak a fejemben. Olyan mélyen belemerültem a dolgokba, hogy meg se hallottam, hogy valaki sír. A hang irányába indultam és rátaláltam Kihyun-ra. Keservesen zokogott. A szívem összeszorult a látványtól.
Vígasztalgattam, úgy törődtem vele, mint még soha. Nem értem okát, de akkor, abban a pillanatban éreztem, hogy valami szikra gyúl meg bennem és szépen lassan lángba borítja szívem azon részét, ahol a két legfontosabb személyt őrzöm, Kiyhunt és Hyungwont. Hyungwonra ez a tűz rossz hatással volt, mert ő végleg hamuvá vált és szépen eloszladozott, de Kiyhun. Kihyunt ez a tűz megvilágította. Szerelmes lettem belé, most már tényleg tudom.
~Egy kis idő múlva 😜~
Mikor Kihyun elrendezte magát, elment aludni, de nem tetszett, ahogy viselkedett. Szomorú és megtört volt. Leginkább egy magára hagyott kis kutyára hasonlított, mint akit épp akkor dobott volna ki valaki, egy zacskóba téve az út szélén.
Nem akartam zavarni, mert gondoltam elrendezi magában, de az agyamon kívűl minden más test részem azt súgta, hogy menjek fel hozzá. Kissé bizonytanul, de lábaim megindultak és vittek fel a szobába, ahol ő tartózkodott. Bekéreckedtem mellé az ágyba és mielőtt álomra hajtottam volna fejem, párnácskáit összeérintettem enyémekkel.
Nem tudom, hogy honnan volt hozzá merszem, de megtettem, mit sem törődve azzal, hogy Hyungwon még úgy ahogy ott van a szívemben.
Elváltam Kihyuntól és kényelmesen hozzá bújva, a mellkasán fekve lehunytam szemeim. Nem aludtam. Csak gondolkoztam. Azon, hogy Kihyun most mire gondolhat. Nem kellett sokat várnom kérdésem megválaszolására, mert ő megtörte a csendet:
-Min. Ugye ezt... Azért tetted, mert tényleg szeretsz?
-Ezt miért kérdezed?
-Csak... Mert... Nem akarom, hogy én csak valami bú felejtő legyek a számodra. Azt akarom, hogy a szerelmed legyek. Nem akarok követelőző lenni, de nekem egy igazi szerető szív kell...
"Ennyire fél, hogy talán összetöröm a szívét? Mondjuk van rá oka, de az amit most érzek iránta, az valós."
-Nem vagy a bú felejtőm. Én ezt teljesen komolyan gondolom.
Fejemet megemeltem és tekintetemet felé fordítottam. Láttam, hogy egy apró mosoly került arcára, ami engem is arra késztetett, hogy valami féle vidámabb fejjel nézzek rá.
Egy darabig még néztük egymást szerelmesen, majd Kihyun felém hajolt és megcsókolt. Éreztem, ahogy az érzelmek tömegesen zúdulnak minden egyes procikámba. Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait. Már alig volt levegőnk, de mi még folytattuk. Nyelveink gyors táncot jártak és nem bírtak betelni az érzéssel.
YOU ARE READING
Az öt körzet/Monsta X ff./ JAVÍTÁS ALATT
FanfictionBátorság, tisztesség, szerelem. E három érzés kavarog bennem. Katonaság vagy politika? Vagy... Netán lázadás? 1.évad 🆗 2.évad 🆕 #918 in fanfiction 2017. 9. valamilyen nap, már nem emlékszem!😕 #855 in fanfiction 2017. 10. 6. #297 in fanfiction 2...