The frozen hearted fire dragon

A trónus előtt térdelve

Odin végre kitűzte a ceremónia napját, amikor is az ifjú Thor követi majd a trónon.

- Épp ideje volt már - röhögött fel a sok sörtől igencsak ittasan Thor, mikor ezt megtudta, majd a kupát a magasba lendítette. - Kedves barátaim, igyunk hát a közelgő koronázásromra!

Volstaggnak, a Három Harcos legfalánkabb tagjának nem kellett kétszer kínálni az italt. Hogun, Fandral és Sif úrnő is szívből jövő gratulációkkal köszöntötték vezetőjüket, ahogy vendéglátójuk, egy apró erdei királyság uralkodója is, akinél már napok óta tartott a tivornya, és annak harcosai.

- Rid, te miért nem iszol velem? Tán nem tudsz örvendeni eme csodálatos hírnek? - fordult Thor sárkányöccse felé, aki az évek során magas, vékony férfivá érett. Ő is az asztalnál ült egy fél pohárka sör és egy disznósült maradványai mellett és meredten bámult maga elé. Thor a padon mellé nem csúszott, és amolyan istenesen oldalba lökte.

- Bocsáss meg nekem - felemelte a poharat, hogy Thor koccinthasson vele, majd ivott néhány kortyot -, de nekem most mennem kell, hogy megbékítsem Birning Hilgerson fiait. Ha ez a csetepaté elhúzódik...

- Ezen ne fájjon a fejed! Holnap véget vetek eme a szórakozásnak - intett körbe a villámok istene.

Rid nagyot sóhajtott. Tudta, mit jelent Thor szóhasználatában, hogy véget vetni. Félreteszi a kardját és a Mjölnir egyetlen csapásával kioltja az ellenfelek életét. A fiatalok kedvelt elfoglaltsága volt belekötni fosztogatókba és addig zaklatni őket, míg ki nem sikerül provokálniuk a szemtől-szembeni ütközetet. Időnként egész távoli vidékekre is ellátogattak, ha Asgardban már túlságosan is unták magukat.

A király, mikor hírül vette, hogy ők győzték le Birninget, a házába hívta őket, hogy megvendégelje a hősöket. A rablóvezér fiai azonban bosszút esküdtek, és mivel Thornak tetszett az elszántságuk, hát fogadta a kihívásukat.

- Hagyd csak, Thor - kiáltott át Fandral az asztal túloldaláról küzdve a nevetéssel. - Biztos csupán azért ily' komor ezen a győzedelmes estén, mert hiányzik neki Loki.

Ezt hallva a többiek is felnevettek, míg a király s emberei nem túl nagy beleéléssel követték őket, mert nem tudták, miről van szó.

- Hagyjatok! - kiáltott Rid maga is elvigyorodva, majd lenyelte az utolsó kortyokat és a falhoz vágta a poharat. - De emlékezzetek, én szóltam előre, ha holnap a palota kövére hánytok.

Legszívesebben azonnal elhagyta volna a termet, hogy visszavonuljon pihenni. Ismerte már annyira Thort, hogy tudja, szereti fitogtatni a hatalmát. Valahogy ki kell pihennie magát, hogy másnap elbírja őt páncélostul, Mjölinerstül, mikor berepül a hátán Asgardba, ha egyáltalán fel bír majd kelni ezután a hajnalig tartó, pazarló lakoma után. Azonban Rid nem tehette meg bármikor azt, amit akart. Hűséggel tartozott az asgardiaknak és Thornak. Főleg Thornak, aki azon a sok-sok évvel korábbi napon a kezét nyújtotta felé, mikor megérkezett a palotába, majd egyszerűen kirángatta őt játszani az udvarra. Ha akkor egy másik folyosón vezeti át Odin vagy Thor helyett Lokival találkozik, talán minden másképp alakult volna.

Adósa volt Thornak és bizony régebben még őt is elkápráztatta azzal a hatalmas önbizalmával és félelmet nem ismerő vakmerőségével. Összességében mégis inkább volt fárasztó a társasága. Nem egyszer kellett összeszorított fogakkal lenyelnie saját büszkeségét, mikor Thor olyasmit parancsolt, ami nem egyezett a véleményével.

Egy tállal a kezében Sif úrnő ült le mellé, látszott, pontosan tudja, mire gondol épp.

- Emlékezz, hogy Thor még Volstaggal is versenybe szállt és győzött - vetette oda. Rid hálásan nézett rá, majd tekintetével végigmérte a termet. - No meg Asgardban ott lesz Loki is.