The frozen hearted fire dragon

A fejezet, melyben rohadt meleg van

Rid hamar rájött, hogy a flip-flop papucsokat nem az egyenetlen felszínű homokdűnék közt való hosszú sétákra tervezték, így félredobta őket nem sokkal az után, hogy Thor letért a betonútról. Őt egyáltalán nem zavarta sem a homok, sem a levegő forrósága, nem úgy, mint Thort. Fogadott bátyjának hosszú szőke haja nedves tincsekben ragadt homlokára és nyakára, pólóján átütött a veríték. Rid kitárta szárnyait, hogy némi árnyékot nyújthasson számára. Nem igazán tetszett neki, hogy így kellett látnia a mindig erős és büszke Thort. Egyáltalán nem.

- Szomjazom - suttogta kicserepesedett szájjal Thor, miután a hosszas bolyongás után lerogyott a földre. Rid szótlanul mellé guggolt. Igazából alig három órája indultak neki. Ő még csak meg sem érezte.  - Pihenjünk, amíg az a megrakott szekér ide nem ér.

Rid hunyorogva követte Thor tekintetét, ám ő semmit nem látott a horizont közelében. A Nap még mindig nem érte el a legmagasabb pontját. A szárnyával lassan legyezett tovább, hogy a levegőt kissé megmozgassa, ám a homok még ne kavarodjon fel.

- Biztos vagy benne, hogy figyel minket? - kérdezte rövid, néma szünet után Rid, miközben a büféből elhozott műanyagszívószálat hajlítgatva szórakoztatta magát.

- Mindent lát - suttogta rekedten Thor, s láthatólag nagyon szenvedett. Persze sejteni lehetett, hogy kicsit rá is játszott a dologra.

- Heimdall nem hagyhatja el a helyét. Ha üzen is Odinnak, nem biztos, hogy atyád haragja már elszállt. Az is lehet, hogy elfoglalt. Szerintem várjunk néhány hónapot. Annyi önmegtartóztatást talán már ő is észrevesz.

- Hónapot? - Thor elcsukló hangja ezúttal teljesen valódinak tűnt.

- Nemsokára betöltöd az ezerszázat, és még csupán fél napja hagytuk el Asgardot - emlékeztette az idő múlására. Nem kapott választ. Thor szemei lecsukódtak. Megpróbálta fellegyezni, mire Thor köhögésben tört ki.

- Miért tetted ezt? - kérdezte riadtan feleszmélve.

- Azt hittem, megfőttél - védekezett Rid, arcán átsuhant egy halvány mosoly. - Thor, menjünk vissza a városba. Élelem, víz és sátor nélkül nem sokáig maradhatunk itt úgysem.

Nem úgy tűnt, ez meggyőzte volna Thort. Makacsul felhúzta a lábát és átkarolta a térdét. Ekkor azonban feltámadt a déli sivatagi szél, és a levegő, ha lehet még melegebbnek és belélegezhetetlenebbnek tűnt.

- E halandó test meghátrálásra kényszerít - magyarázta Thor, hogy miért is kelt fel hirtelen mégis, majd az ég felé fordult. - Heimdall, csak hogy tudd, rohadt meleg van itt!

Rid magában mosolygott a jelenetet látva, majd nagyot nyújtózkodott. Végre olyan volt az idő, amit igazán kellemesnek érzett.

A városba visszaérve már mindketten ismét teljesen emberien festettek. Thor nem kért többet a szárnyak árnyékából, ezzel visszaszerzett magának egy keveset a tartásából, legalábbis a saját fejében.

Puente Antiguo kis város volt. A Main street mellett sorakozó üzleteken és a kórházon kívül még néhány egy-két emeletes házból állt csupán. Legnagyobb forgalmát kamionsofőrök és más átutazó népek tették ki. Nem volt tehát meglepő, hogy magukra vonták a halandók figyelmét és hamarosan összefutottak Jane-nel, aki hiába tagadta, azért aggódott értük. Nem szívesen vette volna a lelkére, hogy ez a két idióta meghalljon a sivatagban. Elvezette őket a főhadiszállásra és hagyta, had igyanak annyit, amennyit csak bírnak, miközben elmagyarázta, miért is nem ajánlatos kólával indulni a sivatagtúrára. Részletezte az ital összetevőit is, teljesen feleslegesen.