The frozen hearted fire dragon

Elveszve Új Mexicóban

Alighogy megérezte talpa alatt a süppedős talajt, két fehér fénygömb libbent elé, majd egy vasmonstrum egyenesen nekirohant. Minden megmaradt erejét és lélekjelenlétét felemésztette, hogy megállítsa azt a valamit. A csuklója fájdalmasan reccsent egyet, majd a hatás-ellenhatás törvényeinek engedelmeskedve az autó kisodródott oldalirányba.

Ahhoz már nem volt elég ideje, hogy Thort is megmentse. A levegő száraz volt és hűvös, mégis ami leginkább nyugtalanította az a mágia szinte teljes hiánya. Mire ismét lenézett a testére, az már visszanyerte világosbarna, emberi színét.

A vasszerkezet oldala feltárult és emberi alakok ugrottak ki belőle, majd egyikük Thor mellé térdelt. Fájó csuklóját szorongatva indult feléjük kábán az imént történtek miatt.

- Hol vagyunk?

Az egyik ember felsikkantott, majd miután egy újabb lépést tett felé, váratlanul apró villámütés rázta meg. Rid a meglepettségtől megtántorodott, majd lenézett csupasz mellkasára, amire két kis madzag tapadt. Még soha nem látott ilyet korábban. Megpróbálta letépni magáról, ám ekkor az áramütés sokkal erősebben ismétlődött meg, mire köhögés tört rá.

Darcy megrogyott térdekkel, döbbenten állt és nézte, ahogy az ismeretlen nudista a high fokozatra is épp csak az arcizmait rándította meg.

- Beszarás - tátotta el a száját, majd egy utolsó próbát tett, amivel végül sikerült harcképtelenné tennie áldozatát.

- Darcy, mit művelsz? - kérdezte Erik, aki csupán ekkor kezdett magához térni az ütközés és a két ismeretlennel való találkozás okozta sokkból.

Jane persze már rég átlépett a földön nyöszörgő Thoron és a meztelen Rid testén, és azt a különös képződményt kezdte fotózni, amit a Bifröszt energiakitörései hagytak maguk után. Mintha tudat alatt ezzel próbálta elkerülni, hogy szembe kelljen néznie az őrült valóssággal.

- Erik, ezt dokumentálnunk kell, mielőtt elvész.

Dr Selvig segítőkészen fogta a zseblámpáját és a kacskaringós motívumokkal teleszőtt kör mellé bicegett.

- Őket pedig kórházba kell vinnünk - kommentálta az eseményeket Jane-nek, aki úgy tett, mintha nem történt volna az égvilágon semmi rendkívüli az elmúlt hat és fél percben.

- Ugyan, összeszedik magukat. Nézd, az egyik már talpra is állt - bökött hátra se nézve Thor felé, aki a kocsi oldalának támaszkodva küzdötte épp fel magát. - Darcy, figyelj a kulcsokra, nehogy lábuk kelljen!

Thor nagyokat pislogott, hogy kitisztuljon a látása. Ahhoz is idő kellett, míg rájött az éjszakától van olyan sötét és a semmi közepén van, majd jött a felismerés, miszerint nem egyedül.

- Mit műveltetek velem? Mit műveltetek vele? - bökött a földön fekvő felé, szeme kissé még keresztbe állt, de rettenetesen próbált összpontosítani. - Apám, miért tetted ezt? Heimdall! Nyisd meg a Bifrösztöt. Hallod? Heimdall, tudom, hogy hallasz! Engedj vissza! Heimdall! Apám!

- Ez teljesen... - Darcy a halántékára bökött és kinyújtotta a nyelvét.

- Mégiscsak be kéne vinnünk a kórházba - suttogta Selvig, bár nem kellett attól tartania, hogy Thor meghallja. A villámok koronázatlan istene az ég felé rázta ökleit és Heimdallért kiáltozott.

- Mit csinálhattak vajon itt, kettesben az éjszaka közepén? - gondolkodott félhangosan Darcy, s megnyalta a szája szélét. - Lehet, hogy fekete mágia? Ők rajzolták a kört és épp jött volna az áldozat?