The frozen hearted fire dragon

Jane Foster és a Böfi

Jane lehajtott fejjel kullogott elő a mosdóból. Azzal nyugtatta magát, hogy az egész csupán egy illúzió volt. Persze az igazság ennél kicsit mélyebbről jött. Nem merte elismerni, hogy amit látott valóság. Míg asztrofizikusként a felfedezés és a világűr megértése éltette. Arra tette fel az egész fiatalságát és egy nappal ez előttig az egész további élete is azzal telhetett volna, hogy a földönkívüli civilizációkban hívőket cáfolja meg. Volt olyan kollégája, aki három gramm fagyott víz felfedezésétől egy húszmillió fényévre lévő meteorban már örömtáncot lejtett, ám Jane nem az életet kereste. Mindössze a rendszert.

Háromezer évvel ez előtt az ember még nem ismerte a viharok szerkezetét, isteni közbeavatkozásnak tartotta a villámot. Jupiter, Zeusz vagy Thor haragja, az mindegy volt neki, de kellett egy felsőbbrendű lény, akire foghatta, s akit a leszűkült képzelete miatt szintén ember alakúra alkotott. Aztán néhányan gondolkodni kezdtek. Kételkedni és megfigyelni a világot. Sok okos ember között végül akadt egy, aki megfejtette a villámok titkát, és eltörölte a körülötte lévő misztikumot visszavezetve az egészet egy szimpla elektromos kisüléshez. Hogy jön ez a két idegen ahhoz, hogy felborítsák az ő tökéletesen élettelen világát?

- Rendben, meséljetek - egyezett bele nagylelkűen, majd helyet foglalt korábbi helyén és intett, hogy kezdhetik. Az egész tartásával azt akarta tudtukra adni, hogy nem hisz nekik. Ez nyugtatta meg.

Rid ismerte ezt a hanghordozást. A kegyesen leereszkedőt, mely meghallgat, pedig már az előtt tudta, mi lesz a büntetése, hogy belépett a terembe. Odint nem egyszer hallotta így beszélni. Persze Mindenek atyja nem színészkedett hozzá ilyen csapnivalóan.

Ha most egy mozdulattal elégetné a lány ruháit, az kibillentené annyira, hogy ne játsszon tovább. Igazság szerint kezdte untatni Jane viselkedése. Túlságosan szűk látókörű volt és ennek ellenére beképzelt. Végül mégsem tett semmit. Még sosem járt a Földön. Talán ezen a világon ez bevett társadalmi szokás. Másfelől tetszett neki az a kockás ing. Szerette a kockás ruhákat, habár egy sem volt Asgardban. Nem akarta feltétlen megsemmisíteni.

Thor az egészből nem vett észre semmit. Sosem volt érzéke az apró jelek meglátásában, hisz rendszerint csak saját magával foglalkozott.

- A Bifrösztön át való utazás egyedül az istenek kiváltsága - kezdett bele a feleletbe büszkén. Rid elkapta tekintetét Jane-ről és testvériesen hátba veregette Thor, ami fogadott fivére halandó testének igencsak fájt.

- Ezt miért tetted? - fordult felé meglepetten Thor. Mire egy vállrántás kíséretében a bekapott egy marok rágcsát. Nem rághat mindig, mindent Thor a szájába.

- Pontosan mit tud az a Böfi vagy mi? - próbálta meg visszarántani a beszélgetés menetét az eredeti témához Darcy a tőle telhető legkézenfekvőbb kérdés megfogalmazásával és feltételével, mielőtt Jane visszatérne a mellékhelyiségbe.

Kettejük közt máris volt egy hatalmas különbség azon túl, hogy Jane sikeres asztrofizikus, ő pedig egy meg nem értett sofőr. Jane nem érintette meg a sárkány testét. Pedig ha ez bekövetkezett volna, most nem itt tartanának. Nem. Valószínűleg épp rohannának visszafelé a kisboltból egy csomag pattogatni való kukoricával.

Szerette volna, hogy Jane is rájöjjön arra, mekkora kalandba keveredtek épp.

-Bif-röszt, melyet a mindent látó Heimdall őriz és nem böfi. A segítségével utazunk a Kilenc világ közt, ha a béke felborulni látszik valamelyikben.

- Nem lehet annyira éles a szeme, ha nem vette észre mondjuk azt a két világháborút, ami itt volt - vetette ellene Darcy kissé gúnyosan. - Vagy épp pislogott?