The frozen hearted fire dragon

Szökés hátul nyitott köpenyben

Nem egyedül feküdt a szobában, ám az ágyak közti elválasztófüggönyökön át csupán szürke árnyak és hangfoszlányok jutottak el hozzá. Aztán megjelent egy fehér ruhás halandó nő, téblábolt mellette egy rövid ideig, majd egyszer csak a gépek zümmögése alábbhagyott.

- Hogy érzi magát, Richard? - kérdezte. - Emlékszik, hogy került ide?

Nem emlékezett rá, és azt sem tudta, miért Richardnak szólítja a nő. Megrázta a fejét.

- Jelenleg a Puente Antiguo-i körzeti kórházban van. Múlt éjjel hozták be eszméletlen állapotban, az előzetes vizsgálatok azonban semmilyen károsodást nem mutattak. - A nővér elhallgatott, majd mintegy megszánva a beteget hozzátette: - Ez azt jelenti, hogy nem tört el semmije, minden szerv és izom ép, csupán a bal csuklójára kell ezután komolyabban figyelnie, hiszen azután a korábbi törés után még nem épült fel teljesen. Azért meg kell kérdezzem, nem érez émelygést? Fejfájást, hasonlókat?

Rid ismét megrázta a fejét.

- Hol van... Puente Antiguo? - kérdezte rosszat sejtve.

- Hogy érti? Hát Új Mexikóban - felelt meglepetten a nővér, majd megcsóválta a fejét és Ridre kacsintott. - Amerika, Föld, Tejút.

- Föld? Midgardon vagyok? Akkor ezért olyan száraz a levegő! - kiáltott fel Rid hitetlenkedve, és azon nyomban fel is ült.

- Azonnal feküdjön vissza, még megfigyelés alatt áll. Örülök, hogy visszatért a humora, de még egy kicsit, kérem, maradjon fekve, amíg a főorvos úr másként nem dönt.

Rid visszahanyatlott a párnák közé. Odin tehát Midgardra száműzte őket. Midgard, csupán egy a kilenc közül a legtöbb asgardi számára, ám a Föld van a legközelebb a sárkányok honához, így Odin soha nem engedélyezte, hogy Thorral tartson az emberek világába tett útjaira, mert tartott az esetleges újabb háborútól. Nem alaptalanul. Megkapta volna, Rid erre esküdni is mert volna. A tűzsárkányok nem épp a békés természetükről voltak híresek.

Hallotta, az eltelt évszázadok alatt többször is betörtek Midgardba, falvakat terítettek be lávával és napokra sűrű füstbe öleltek egész vidékeket. Próbálgatták határaikat, ám arra mindig vigyáztak, hogy ember meg ne lássa őket, hogy Odin ne vádolhassa őket nyílt támadással. Részükről ez csupán apró zaklatás volt. Jelezték, hogy léteznek.

Thor általában rövid ideig maradt itt. Az emberek gyengék voltak, és hamar megunta őket, mert szórakozást igen keveset tudtak nyújtani neki, no meg minduntalan ki akarták használni az erejét, hogy a Mjölnirrel piti csetepaték kimenetelét billentse a vendéglátója oldalára. Az embereket Rid ezekből az elbeszélésekből gyenge és háládatlan lényeknek ismerte meg.

A nővér egy pohár vizet készített az ágya melletti asztalra, majd elhúzta a függönyt.

- Ha aludni akarna, csak húzza vissza, addig is itt lesz Devin társaságnak.

- Várjon, hol van Thor? - szólt még gyorsan utána. - Vele mi történt?

- A testvére jól van egy másik szobában. Kicsit... le kellett nyugtatnunk.

- Kérem legyenek elnézőek vele. Egy nagyon... megrázó vitán van túl az apjával. -Jó, legalább nem veszítették el egymást ezen az ismeretlen világon.

- Esetleg szólhatok, ha már magához tért.

- Hálás lennék érte - viszonozta Rid nem sok meggyőződéssel a mosolyt.

Miután ismét magára maradt, behunyta a szemeit, hogy rendezze gondolatait. Alig csukódott azonban be az ajtó, a Devin nevezetű munkásforma férfi úgy gondolta, ideje megismerkedniük.