The frozen hearted fire dragon

Valakinek az igazi alakja

Rid addig rövid, göndör haja mintha életre kelt volna, kibomló zuhatagként omlott le egészen a derekáig, s a bő póló sem tudta elrejteni testének egyéb változásait. Arcvonásai ellágyultak, egyedül hidegen lángoló tekintete maradt ugyanaz. Coulson nyelt egy nagyot. A nő, aki vele szemben ült, egyszerre volt vékony és magas, mégis izmos, mélyen ülő szürke szemei megigézték, aki csak belenézett, hosszú rakoncátlan haja, minden lélegzetvételnél megremegett. Noha továbbra is emberi alakban volt, valami különös légkör lengte körbe, melytől szépsége egyszeriben földöntúlivá vált.

Selfrid tökéletesen érzékelt a teremben történt minden változást. A katonák közt volt, akinek izmai ellazultak, mikor ránézett és öntudatlanul leeresztette fegyverét, míg más még erősebben markolta meg a sajátját. A tudósok monitorjaik mögé rejtőztek. Utoljára, kimérten Coulsonra nézett. Az ügynöknek nem volt ideje összeszednie magát és rendezni gondolatait.

- Ez... az igazi arca? - kérdezte ismét kissé bugyután.

- Magának ez az igazi arca? - kérdezett vissza hirtelen Selfrid. Maga is meglepődött saját hangját hallva. Egyszerre volt számára ismerős és ismeretlen. Ez a hang korábban egyetlen lényhez ért csupán el. - Mindannyian képesek vagyunk több alakot ölteni. Mi erre mindössze... látványosabb formában vagyunk képesek.

Miközben beszélt pupillája összehúzódott, míg egész írisze sötétbarnára váltott és akkorára nőtt, hogy már nem látszódott a szemfehérjéje sem, bőrének sejtjei elszürkültek és kemény sárkánypikkelyekké dermedtek. Kint a műszerek ismét hangos vijjogással jelezték a mágiaszint hullámzását változását.

Ezúttal nem kalandozott el a tekintete, egyenesen a vele szemben ülő ügynök szemébe nézett. Coulson sem nézett félre. Látott már ő néhány fura szerzetet. Gyíkemberek a Földön is éltek, bár Ridből kellemes melegség áradt, ami a csatornákban rejtőzködő hüllőkre egyáltalán nem volt jellemző. Hiányzott róla a jellegzetes csapott orr is, mégis ezt az alakját már könnyebben megemésztette. Valahogy... már mindenre fel volt készülve.

- Fegyvert le - parancsolta Coulson a kint készenlétben álló katonáknak, majd visszafordult Ridhez. - Ez tehát az igazi?

Rid ismét körbenézett a kalickában, majd hagyta, hogy a pikkelyek leperegjenek testéről és ismét előtűnjön az emberi bőr. Egy pillanatig elidőzött ebben az alakjában, majd ismét visszaváltozott korábbi, női alakjába és kérdőn felhúzta egyik szemöldökét.

Coulson megköszörülte a torkát, és bizonytalanul tett egy jelet a nemeknél a nőhöz is, majd végül a pontosság kedvéért, az egyéb lehetőséghez beírta az alakváltót.

- Az hiszem ezek után felesleges lenne ujjlenyomatot venni... - morogta az orra alá, majd Selfridhez fordulva tette fel a következő kérdést. - Hajlandó mintát adni a véréből?

Selfrid elgondolkodott a meglepő kérdésen és annak udvariasságán, majd bólintott. Coulson megkönnyebbülten felszusszant és az utolsó kérdéseket félre téve felállt, majd biztosítva Selfridet, hogy a vérvétel után azonnal ehet, majd távozni készült.

- És azt... az illúziót... ne használja, míg itt van, ha kérhetem - fordult felé mielőtt kinyílt volna az ajtó. Selfrid egyszeriben szélesen elmosolyodott és egy gazdagon vibráló, de ártalmatlan képet idézett a kalitkába. A műszerek vadul vijjogni kezdtek. 

- Mármint ezt? - kérdezte ártatlan hangon Selfrid. Coulson fanyar mosollyal felelt, majd kilépett az ajtón. Kintről még megkocogtatta az üveget és intett, hogy hagyja abba a varázslatot.

Selfrid bólintott, majd hagyta, hogy lassan szétfussanak a színek és eltűnjön a kép. Ezalatt könnyedén kiterjesztette látását és hallását az egész épületre. Az illúzió keltette mágikus kisugárzás elfedte a műszerek elől a rejtett mágiát.

Ám nemcsak Thort találta meg. Az épületet a Mjölnir köré építették. Megtört a koncentrációja és ismét a kalicka falával találta szembe magát, amin már nem látott át. Az illúzió teljesen elenyészett, nem volt több ideje kutatni.

Teljesen össze volt zavarodva. Mit jelentsen ez? Thortól megvontak minden isteni erőt, mégis mit keres itt a Mjölnir? Rossz előérzete támadt. Bárcsak Loki többet árult volna el. Egy dolgot azonban tudott. Minél előbb Thor mellett kell lennie. Nem időzhet túl sokat a kalickában.