The frozen hearted fire dragon

Mikor nem tudni még, ki az ellenség

Thor dühösen rontott ki a fegyverteremből és döngő léptekkel viharzott végig a folyosókon. Nem is figyelt a körülötte lévőkre, egyedül anyjától, Friggától kért elnézést a felfordulás miatt, ezzel néhány pillanat erejéig valamiféle komoly uralkodó látszatát keltette, aki bár nem volt semmi köze az egészhez, úgy érezte neki kell felelnie az eset miatt. Azonban az egész hátterében az állt, hogy már nem akart visszatérni ismét a Nagycsarnokba, hogy ott kelljen állnia végig, míg a vendégek elhagyják a palotát.

Dühét egészen addig sikerült kordában tartania, míg az étkezőbe nem ért, ahol már megterítettek a koronázás utáni lakomára. Vad, keserű tombolásba kezdett, melynek a megrakott asztalok látták kárukat. Nem volt itt semmiféle koronázás. Még mindig Odin a király, aki nem akar lépni semmit.

- A jégóriásoknak meg kell fizetniük - sziszegte fogai közt, miután asztal már nem állt a lábán.

- Megfizettek az életükkel - lépett mögé a semmiből Loki elismételve Odin szavait. Thor karja felé lendült, öccsének csupán az utolsó pillanatban sikerült ellépnie előle. - Nyugodj meg, testvér  - lépett közelebb kezeit békítőn feltartva. - Én is úgy gondolom, a tétlenséggel Asgard kimutatja a gyengeségét - súgta azokat a szavakat, amiket Thor hallani akart.

- Pontosan, Loki! Odin a békéről beszél, de itt nincs béke. A jégóriások támadása alattomos volt. Ha bármit elvittek volna a fegyverek közül...

- Szerencsére nem vittek! - lépett melléjük Rid, aki viszont nem úszta meg, hogy hajlongva végigvárja, míg a vendégek távoznak és elnézést kérjen a kellemetlenségek miatt. Ebben a pillanatban mindkét bátyját meg tudta volna fojtani egy kanál gőzölgő lávában. Szemei valósággal szikrát szórtak. Egyáltalán nem volt szórakoztató, hogy a két fivér versengése épp rajta csapódott le.

- Rid - Loki karba font kézzel fordult felé, s Thor is gyanúsan oldalra pillantgatott.

- Mi van?

- Meggyújtottad a terítőt - felelt Loki ugyanolyan nyugodtan.

- Oh, hogy a törpök kemencéje emésszen el... - kezdett fojtott szitkozódásba, amint a kancsók után nyúlt, hogy ártalmatlanítsa a keletkezett tüzet.

Loki Thor vállára tette a kezét, mielőtt segíteni indult volna.

- Tudd, hogy én mindenben melletted állok.

Thor hálásan biccentett Loki felé.

- Itt meg mi történt? - kérdezte a körülményekhez képest igen jókedvűen Valstagg, aki a Három harcos élén ezidáig Thort kereste lent a gyakorlótéren. - Tüzes a kicsike, mi?

Rid izmai megfeszültek a sértés hallatán. Alig hogy Vastagg elemelt egy ropogósra pirult marhacombot úgy felforrósította körülötte lévő párás levegőt, hogy a harcosnak még a haja is begöndörödött. Már rég felhagyott azzal a képzelgéssel, hogy egyszer abbahagyják az ugratását.

- Hagyd abba, Rid! - parancsolt rá ekkor váratlan Thor, aki az eltelt néhány pillanatban dűlőre jutott. - Barátaim, nagy kaland vár ránk!

- Máris? Ugyan hova mennénk? A koronázásod mindjárt... itt lesz... megint - Volstagg a marhán rágódva lerogyott az egyik épen maradt padra.

- Most annál sokkal fontosabb ügyek szólítanak - legyintett Thor egyre jobban belelkesülve. - Meg kell mutatnunk Asgard fényét, népünk erejét.

Hogun kissé kétkedő arccal fogadta szónoklatot. Thor egy pillanatnyi szünetre leengedte a karját, hogy újragondolja, mivel is folytassa.

- Ki vezetett a legdicsőbb csatákba? - kérdezte egyenesen Hogun felé fordulva.