Élet a Hanlimban

8.Rész

~Yoonji szemszöge~

NEEEM! Az biztos nem lehet. Csak egy nyelvbotlás volt. Igen! Ami azért történt mert egy kicsit foglalkozott velem. Bizonyára ez zavart be. Amerikai tudósok bebizonyították, hogy ilyenkor bezavarodik az ember. Mondjuk nem hallottam még róla, de azok mindent bizonygatnak, meg felfedeznek, szóval biztos ezt is. Utána kell néznem.

Ölembe vettem a laptopom, és azonnal rákerestem. Minden hasonló cikket megnyitottam és részletesen átböngéztem. Annyira belemerültem, hogy észre se vettem, nem vagyok egyedül, csak akkor amikor besüppett mellettem az ágy.
-Illetéktelen behatoló! - kiabáltam reflexszerűen. Mikor konstrálam, hogy Jimin az kicsit elszégyeltem magam, de ez az érzés hamar elmúlt. Miért is kellene szégyenkeznem? Nincs okom, ez az én birodalmam.
-Kopogtam, de nem válaszoltál.
-Ohh...Szóval ez történt. - elhúztam a szám.
-Na és hogy vagy?
-Napi szinten megkérdezed, és mint mindig, ugyanaz a válaszom. Minden a legnagyobb rendben.
-Jó ezt hallani.
-Mivel eddig csak írtam. - felnevettem saját poénomon, de neki nem esett le. - Sose kérdezted meg személyesen, így nem is mondhattam. Csak üzenetben kommunikáltunk, azért írtam.
Egy ideig csend telepedett közénk. Elbasztam a hangulatot egy szar viccel, nem is én lennék. Milyen hangulatot? Nem is volt itt semmi. Még oxigén se, mert elég erős légzési problémáim akadtak. Gyorsan kinyitottam az ablakot és visszaültem eredeti helyemre.
-Tudod, én többször akartam veled beszélni. A bowling után is. Csak hát valaki - itt rámnézett - elrontotta.
-Az én lovam haljon már meg.
-Mi?
-Áhh semmi.

Nem érti a humorom. Ez egy ok, amiért nem lehet köztünk semmi. Ha már egyszer lesz valakim, akkor nevetnie kell a gagyi vicceimen, és értékelnie kell a próbálkozásom, nem azt kérdezni, hogy "Mi?"

-Hahó! -legyezgette kezeit előttem.
-Ne szólj már közbe!
-De hát nem is beszéltél.
-Magamban igen! - na ezt jól megcsináltam. Skizofrénnek hisz. Lehet tényleg az vagyok, elvégre folyamatosan magamban beszélek. Most is épp. A "társalgásom" kuncogás zavarta meg, mire felé kaptam a fejem.

Úramatyám! Hát nem bűn ilyen elbűvölően édesnek lenni? Ja mi?! Dehogy az! Ő csak egy ronda béka, akire rám megy egy kis só és megdöglik. Nem hosszú életű, szóval nem kell vele törődni. Kivéve, ha teknős. Azok cukik, és egy életen át veled maradnak. Vajon ő melyik csoportba tartozik?? Majd kiderül...

~Jimin szemszöge~

Már egy ideje dolgozok Yoongi féltékennyé tevésén, csak van egy kis gond. Ő Jungkookkal jár, én meg már nem csak játszadozok. Azt hiszem komolyan érzek valamit. Nagyon aggódtam, mikor Yoonji elájult és egy pillanatra azt hittem elvesztem. Vicces, mert akkor még nem is ismertem. Mondjuk most se igazán, csak a sok-sok üzenet, amit egymással váltottunk, betekintést nyújtott egy részébe. Szeretnék hozzá még közelebb kerülni, de ő még mindig távolságtartó.
Remélem egyszer megnyílik nekem...

~Yoonji szemszöge~

Írtózatos hangzavarra lettem figyelmes, ami 100%, hogy a konyhából jött. Egy kicsit nem figyelek rájuk, erre szétbontják a lakást. Ismét zörgés. Már nem bírtam, felálltam és kicsapva az ajtót indultam feléjük. Teljesen elhűltem, mikor megláttam a konyhát.

A leves edényestől a padlón, a mosogató tele piszkos edényekkel, és a pultról ne is beszéljünk. Éreztem, hogy az ideg teljesen eluralkodik rajtam.

-Mi a halált műveltek, ti Lucifer csapásai!? - kiabáltam el magam, mire csend lett és mindenki felék kapta tekintetét.
-Hát... - kezdett bele Hobi.
-Az úgy volt... - folytatta Tae.
-Na hogy volt?! Magyarázatot kérek azonnal!
-Nyugodj már le. Én is itt lakok és ugyanannyi jogom van a konyhát használni mint neked nagyasszony. - kezdett bele Suga, amit nem hagytam. Enyém az utolsó szó.
-Majd ha te nyalod fel az egész lakást, főzöl, mosol miegymás, és nem csak retket hagysz magad után, akkor lesz jogod. Addig kuss a neved. - erre már nem tudott mit felelni, ìgy folytattam a többieknek intézve a szavaim - Rólatok meg ne is beszéljünk. Nem otthon vagytok, hogy viselkedhettek így?! Addig senki nem megy haza, amíg nem csillog-villog minden.
-De... - már kezdtek volna bele a tiltakozásba, de leintettem őket.
-Vita nincs. Hajrá. Aki megpróbálja elsumákolni, azt kiheréltetem. Világos?! - egyetértően bólogattal.

Nagyon látszódhatott rajtam a düh -ha a szavaim nem lettek volna elgendőek- mert úgy dolgoztak, mint a kisangyalok.

Egy idő után Jimin is kijött utánam, és segített felügyelni a munkásokat. Ő nem is volt itt, ezért nem fogtam be takarítani.
Egész gyorsan végeztek, de mivel a kaját tönkrevágták, kénytelenek voltunk pizzát rendelni.

Amint mindenki betolta az adagját, kiterültünk vagy a kanapén, vagy a földön, ahol elfért. Én Taehyung és Jimin közé kerültem. Egy élmény volt így az evés, de komolyan. Tae folyamatosan csámcsogott, leszedte azt a feltétet amit nem szeret és az én pizzámra dobálta.

-Ma már ne menjetek haza, elég késő van. -mondta Yoongi teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy erősen kifejeztem nem tetszésem, azaz x-et mutogattam.
-Noona! Aludhatok veled? - kérdezte a mellettem ülő TaeTae bambi szemeit meresztgetve. Másik oldalamra pillantottam, - természetesen teljesen véletlen - ahol béka gyerek helyezkedett el. Gyilkos pillantásokat küldött az ártatlan fiú felé, míg engem inkább kérdőn pásztázott.

Vajon mit csinálna, ha beleegyeznék?

Megjegyzés: Ma még kiteszem a következő fejezetet, és arra gondoltam, hogy egy külön rész keretein belül kitérek a YoonKook párosra. 😏 Kommentben írjátok meg, hogy mit gondoltok róla.
Ui.: Köszönöm, hogy olvassátok a ficim. Remélem tetszik. Saranghaee💕💕