Élet a Hanlimban

21.Rész

~Yoonji szemszöge~

A hetek csak úgy szálltak, és már ott tartunk, hogy Jiminnel másfél hónapja nem beszéltem. Yoongi vagy a többiek néhanapján életjelet adnak, de ő nem... Hiába hívom, vagy írok nem válaszol.
Kezdem úgy érezni, hogy ez ennyi volt...

Jae viszont annál inkább törődik velem. Nagyon jó barátok lettünk, szigorúan csak barátok.
Az ágyamon üldögélve tanulmányozta a biológia könyvet, közben magyarázta nekem az olvasottakat.
-Wao, tudtad, hogy a vese 150g?
Megmosolyogtatott gyerekessége annak ellenére, hogy már 18 éves. Elővettem a telefonom és beállítottam a megfelelő szöget.
-Jae! - felém nézett, mire gyorsan lekaptam.
-Töröld ki! Olyan gonosz vaaaaagy! -hisztizett, ami rohadt vicces volt.
Gyorsan posztoltam is, hozzáírva minden faszságot, ami csak eszembe jutott.

#jajjdececca #mihelyesmá' #pillanatkép #fejedismilyen #bioszkönyvembefigyel #teccetős

Gyorsan jöttek a lájkok, és a kommentek is. Leginkább kis ribancoktól a nyalizós szövegek, de megláttam néhány ismerős profilt is.

Min Yoongi: Ki ez a pali?!

Kim Taehyung: Cukipofa.😍

Jung Hoseok: Tae!😣😭

Park Jae Hyung: Ezt még nagyon meg fogod bánni! Azt garantálom!😈

Válaszolni akartam rájuk, de megszólalt a csengőhangom. Nem néztem meg kiaz, csak gyorsan felkaptam. Így is majdnem beszartunk hirtelen.

~Szia! - a rég hallott hang egy pillanatra megállította a szívem, ami a felismerés után eszeveszetten elkezdett zakatolni.
~Szi-Szia..
~Megcsalsz?
~Micsoda?! Dehogyis!
~Akkor ki az a pali, akit fotózgatsz? Tudod mit? Nem is érdekel.
-Ő csak... - nem hagyta, hogy befejezzem.
-Vége.
Csak ennyit mondott, és megszakította a vonalat. Teljesen lefagytam, majd amikor megcsapott a felismerés, a földre rogyva bőgtem el magam. Eddig is nehezen tartottam vissza, most pedig minden kijött belőlem.

-Úristen! Mi történt? Yoonji! Ne sírj! Mit csináljak? Jajj istenem! - alap esetben kiröhögtem volna Jae kétségbeesett viselkedését, de most csak lerántottam magam mellé.
-Csak maradj így...kérlek...
Megtette, amit kértem. Körülbelül 2 órán keresztül bögtem a vállán, ő pedig tűrte. Könnyeimtől és taknyomtól áztatott pólóban vígasztalt, míg nem nem nyugodtam, és elmeséltem neki, mi akasztott ki ennyire.

-Hogy lehet ilyen?! Egy vérbeli seggfej! Egy köcsög állat! Meg se érdemelt! A tenyerén kellett volna hordozni, hogy bánhatott veled így? Nem is történt semmi! Ő nem keresett hetekig!
-Nyugi Jae. Rendben vagyok.
-Hogy lennél már rendben!? Teljesen összetörtél! Ő meg egy barom, amiért egy olyan lányt, mint te képes volt elhagyni.
-Egy mocskos szájú, tehetségtelen fruskát, aki még csak nem is szép? Azon is csodálkoutam, hogy egy ideig kellettem neki...
-Ne beszélj baromságot! Rettentően tehetséges vagy! Hihetetlen dalokat írsz, és a hangod is valami elképesztő! Igaz, nem szép vagy, hanem gyögyörű! A szó használatod az mellékes, a többi jó tulajdonságod mellett fel se tűnik. Ezért is sze...
-Mi? - nem fejezte be a mondatot, nekem pedig nagyon fúrta az oldalam. Nagyon megható beszédet tartott, de valahogy az a mondatfoszlány jobban felkeltette az érdeklődésem.
-Yoonji! Nem rég óta ismerjük egymást, de....Szeretlek.

~Jimin szemszöge~

-Muszáj volt ezt? - kérdezte Yoongi vádló tekintettel.
-Amíg be nem indul a karrier, muszáj szüneteltetni ezt a kapcsolatot. Ha nem szakítok, akkor meg nem egyezett volna bele.
-Ez egy gerinctelen húzás volt Park. - hallottam a maknae hangját mögülem.
Én is tisztában voltam vele, de nem tehettem mást. Ha nem szakítok, minden gondolatom ő tölti ki, és nem tudok koncentrálni.
-Ha sikeresek leszünk, bocsánatot kérek, és minden jó lesz ismét.
-Csak nehogy késő legyen. - mondta Yoongi, majd felállt az asztaltól és Kookkal együtt bevonult a szobába.
Rosszul döntöttem volna? Erős lány, nem fogja megviselni annyira, és biztsra veszem, hogy várni fog rám. Vagyis remélem...