~Yoonji szemszöge~
A hetek csak úgy szálltak, és már ott tartunk, hogy Jiminnel másfél hónapja nem beszéltem. Yoongi vagy a többiek néhanapján életjelet adnak, de ő nem... Hiába hívom, vagy írok nem válaszol.
Kezdem úgy érezni, hogy ez ennyi volt...Jae viszont annál inkább törődik velem. Nagyon jó barátok lettünk, szigorúan csak barátok.
Az ágyamon üldögélve tanulmányozta a biológia könyvet, közben magyarázta nekem az olvasottakat.
-Wao, tudtad, hogy a vese 150g?
Megmosolyogtatott gyerekessége annak ellenére, hogy már 18 éves. Elővettem a telefonom és beállítottam a megfelelő szöget.
-Jae! - felém nézett, mire gyorsan lekaptam.
-Töröld ki! Olyan gonosz vaaaaagy! -hisztizett, ami rohadt vicces volt.
Gyorsan posztoltam is, hozzáírva minden faszságot, ami csak eszembe jutott.#jajjdececca #mihelyesmá' #pillanatkép #fejedismilyen #bioszkönyvembefigyel #teccetős
Gyorsan jöttek a lájkok, és a kommentek is. Leginkább kis ribancoktól a nyalizós szövegek, de megláttam néhány ismerős profilt is.
Min Yoongi: Ki ez a pali?!
Kim Taehyung: Cukipofa.😍
Jung Hoseok: Tae!😣😭
Park Jae Hyung: Ezt még nagyon meg fogod bánni! Azt garantálom!😈
Válaszolni akartam rájuk, de megszólalt a csengőhangom. Nem néztem meg kiaz, csak gyorsan felkaptam. Így is majdnem beszartunk hirtelen.
~Szia! - a rég hallott hang egy pillanatra megállította a szívem, ami a felismerés után eszeveszetten elkezdett zakatolni.
~Szi-Szia..
~Megcsalsz?
~Micsoda?! Dehogyis!
~Akkor ki az a pali, akit fotózgatsz? Tudod mit? Nem is érdekel.
-Ő csak... - nem hagyta, hogy befejezzem.
-Vége.
Csak ennyit mondott, és megszakította a vonalat. Teljesen lefagytam, majd amikor megcsapott a felismerés, a földre rogyva bőgtem el magam. Eddig is nehezen tartottam vissza, most pedig minden kijött belőlem.-Úristen! Mi történt? Yoonji! Ne sírj! Mit csináljak? Jajj istenem! - alap esetben kiröhögtem volna Jae kétségbeesett viselkedését, de most csak lerántottam magam mellé.
-Csak maradj így...kérlek...
Megtette, amit kértem. Körülbelül 2 órán keresztül bögtem a vállán, ő pedig tűrte. Könnyeimtől és taknyomtól áztatott pólóban vígasztalt, míg nem nem nyugodtam, és elmeséltem neki, mi akasztott ki ennyire.-Hogy lehet ilyen?! Egy vérbeli seggfej! Egy köcsög állat! Meg se érdemelt! A tenyerén kellett volna hordozni, hogy bánhatott veled így? Nem is történt semmi! Ő nem keresett hetekig!
-Nyugi Jae. Rendben vagyok.
-Hogy lennél már rendben!? Teljesen összetörtél! Ő meg egy barom, amiért egy olyan lányt, mint te képes volt elhagyni.
-Egy mocskos szájú, tehetségtelen fruskát, aki még csak nem is szép? Azon is csodálkoutam, hogy egy ideig kellettem neki...
-Ne beszélj baromságot! Rettentően tehetséges vagy! Hihetetlen dalokat írsz, és a hangod is valami elképesztő! Igaz, nem szép vagy, hanem gyögyörű! A szó használatod az mellékes, a többi jó tulajdonságod mellett fel se tűnik. Ezért is sze...
-Mi? - nem fejezte be a mondatot, nekem pedig nagyon fúrta az oldalam. Nagyon megható beszédet tartott, de valahogy az a mondatfoszlány jobban felkeltette az érdeklődésem.
-Yoonji! Nem rég óta ismerjük egymást, de....Szeretlek.~Jimin szemszöge~
-Muszáj volt ezt? - kérdezte Yoongi vádló tekintettel.
-Amíg be nem indul a karrier, muszáj szüneteltetni ezt a kapcsolatot. Ha nem szakítok, akkor meg nem egyezett volna bele.
-Ez egy gerinctelen húzás volt Park. - hallottam a maknae hangját mögülem.
Én is tisztában voltam vele, de nem tehettem mást. Ha nem szakítok, minden gondolatom ő tölti ki, és nem tudok koncentrálni.
-Ha sikeresek leszünk, bocsánatot kérek, és minden jó lesz ismét.
-Csak nehogy késő legyen. - mondta Yoongi, majd felállt az asztaltól és Kookkal együtt bevonult a szobába.
Rosszul döntöttem volna? Erős lány, nem fogja megviselni annyira, és biztsra veszem, hogy várni fog rám. Vagyis remélem...
ESTÁS LEYENDO
Élet a Hanlimban
FanficMin Yoonji, 17 éves és egy bentlakásos leányiskola tanulója. Nem épp egy mintadiák. Eljátszotta utolsó esélyét, így azonnali hatállyal elbocsájtották. Szülei úgy döntöttek ikertestvére, Yoongi iskolájába íratják. Remélik az együtt töltött idő javít...