Élet a Hanlimban

13.Rész

~Jimin szemszöge~

El sem hiszem! A szüleim bejelentették, hogy családi vállalkozásba kezdenek. Már nem tud mivel zsarolni az a kis... Azonnal beszélnem kell Yoonjival.

Hiába hívtam, mindig kinyomott. Hogy tudnék bocsánatot kérni, ha nem is hajlandó beszélni velem?! Tudom, hogy valamilyen szinten az én hibám is, de nem haragudhat örökké, az Isten szerelmére! Most mit csináljak?! Átmenjek? Yoongi megbocsájtott, de nem engedne a testvére közelébe.
Már csak a suli lehetősége maradt. Remélem sikerül kibékítenem.

~Yoonji szemszöge~

Tegnap este volt az utolsó, hogy bárki miatt is szomorú voltam. Mától visszatér a kemény csaj énem. Nem lesz jópofizás senkivel. Ez az eset is azért történt mert leeresztettem a védelmi vonalam néhány jó szó miatt. Most viszont áttörhetetlenné építettem.

Magabiztosan lépkedtem a folyosón, annak ellenére, hogy összesúgtak a hátam mögött.  Nem is tudom mi olyan érdekes rajtam, hogy valahogy mindenkit érdekel.
Na hát! Kit látnak szemeim! Jimin jött velem szemben és pár centire tőlem meg állt.

-Beszélhetnénk? - kérdezte kissé bizonytalanul. Persze, amikor játszadoztál nem voltál ilyen kis félénk.
-Nekünk nincs miről beszélni.
-Nem haragudhatsz rám! Nincs okod. Vagyis van, de nem az én hibám. Legalább hallgass meg! Kérlek! - szánalmas másra hárítani a felelősséget. Nem vagyok már kíváncsi rá. Elindultam mellette, de megfogta karom.
-Eressz! - már mindenki minket nézett, de csak nem tágított.
-Üss meg, ha akarsz, csak mutass valami érdeklődést! Ennyit jelentettem? - Visszakézből csaptam arcon. Egyből elengedett, ch..puhány.
-Mindent jelentettél. - szemei reményt sugároztak, ajkait pedig mosolyra húzta. Egy pillanat és eltüntetem. - Pontosan. Múlt időben. Keress más játékszert Park.

Ezek voltak utolsó szavaim hozzá, ott hagytam. Szavaim engem is égettek, sőt! Talán még nála is jobban szenvedtem. Biztonságban akarom tartani a szívem, és ha ez kell, megteszem.
Önmagam kell előtérbe helyeznem.

~Jimin szemszöge~

Szóval ilyen érzés, mikor a szerelemtől kapsz egy büdös nagy pofont? Mit ne mondjak, nem kellemes. Az, hogy ilyen módon lettem visszautasítva sokkal jobban fáj. Miért viselkedik így, mikor nyilvánvalóan kedvel. Vagy tévedek? Ha nem érezne semmit, nem viselkedne így. Még csak azt se hagyta, hogy bocsánatot kérjek, én nem játszadozni akarok vele! A fene abba a nagy büszkeségébe már. Én eldobtam érte, az egész iskola szeme láttára könyörögtem. Hagytam, hogy kinevessenek, hát mit tegyek még? Úgy látszik valami jelentősebb dologgal kell elnyernem a kegyeit.

~Yoonji szemszöge~

Sóhajtva léptem be a házba. Nehéz napom volt, de most végre lesz egy kis nyugalom. A nappaliban Kook és Suga falta egymást. Szó szerint.
-Megenni a másikat kicsit morbid dolog nem? - hangomra azonnal szétrebbentek. - Folytassátok nyugodtan, nem akartalak én megzavarni. Csak lehetőleg halkan, ne úgy mint a múltkor.
Jungkook azonnal lehajtotta paradicsom színű fejét, míg Yoongi csak vigyorgott.
-Hallottam, hogy kiosztottad Jimint.
-Ja.
-Nagyot kapott? - Ismer már. Tudja, hogy aki az idegeimmel játszik, az nem ússza meg egykönnyen.
-Annyira nem. Balra kapott egyet lendületből.
-Uhh. Büszke vagyok rád. - lepacsiztunk. - De azért sajnálom is. Értékeld, hogy róbálkozik.
-Értékeltem! Nem mindenki léphet velem fizikai kontaktusba, mégha az egy pofon is.

Jobban belegondolva a dolgokba, tényleg adni kellene neki egy esélyt. Nem! Megnyíltam neki, ő pedig ezt figyelmen kívül hagyva átszambázott más karjaiba. Azon gondolkoztam, hogy nem vagyok elég jó hozzá, de talán ez fordítva van. Vagy mindketten szarok vagyunk és jó páros lennénk.

Ahh nem akarom, hogy olcsó nőcskének tűnjek, aki mellett bármit lehet. Várok. Ha feladja, akkor nem tudok mit tenni, de ha küzd akkor adhatok egy esélyt. Azt hiszem ez így jó lesz.

~Jimin szemszöge~

A srácok segítségét kértem Yoonji meglepetéséhez. Jin hyung fog gitározni, a többiek az előkészületekben segítkeznek. Írtam egy dalt, és azt fogom elénekelni neki. Ezzel talán ki tudom fejezni az érzelmeim. Remélem, hogy elnyeri tetszését, és elfogadja a vallomások. Mindent meg fogok tenni ezért.
Kell nekem. Szükségem van rá.
Mert szeretem.

~Yoonji szemszöge~

Unottan fújtam buborékot a rágómból, közben sorra oldottam meg a matekpéldákat. Nem tudom mi a franc lelte az agyam, de megerőltette magát és simán megy minden. A tanár azt hitték puskázok a dogáknál. Hát könyörgöm, az osztályban mindenki segg hülye ebből a tantárgyból, kiről tudtam volna másolni? Ezt ő is beláthatta.

Kicsengettek én pedig spuriztam az udvarra. Az egész iskola egyhelyre tömörült, így automatkusan arra indultam én is. Szeretem, ha mindent tudok, kíváncsi természetű vagyok. A bunyókat meg kedvelem, ha az lenne még fel is dobná a hangulatom.
Átvergődtem a tömegen, de verekedés helyett valami teljesen más fogadott.

Két nagy hangfal volt beüzemelve, egyik mellett Jin ült gitárral a kezében. Másik oldalon Jimin, előtte pedig mikrofon. Mikor meglátott szemei felcsillantak és miközben beszélt, folyamatosan engem nézett.
-Ezt a dalt egy számomra nagyon fontos lánynak írtam. Remélem eljut hozzá a mondanivalója, és az érzéseim is. - az összes kis picsa felsikított, és azt szajkózták, biztos ők azok. Na persze. Viszont én is kíváncsi voltam, így a helyemen maradtam.

Jin gitárjátéka valami fantasztikus. Nagyon profi, biztos sokat gyakorol. Amikor viszont meghallottam Chim angyali hangját nem tudtam figyelni másra, csak rá. A külvilág megszűnt létezni, csak mi voltunk. Talán gyönyörű arca, vagy nőket megszégyenìtő hangja, de valami porrá zúzta nehezen felépített védelmi vonalam.