Élet a Hanlimban

10.Rész

~Yoonji szemszöge~

Mintha fényképező hangját hallottam volna,  és mikor a vaku kiégette a retinám - még így is, hogy csukva volt - biztosra vettem, hogy az. Lassan kinyitottam a szemeim, és megdörzsölgettem. Egy félmesztelen vigyorgó Tae-vel találtam szembe magam, aki a telefonját szorongatta.
-Mi a jó halált művelsz? - ő csak mellém mutogatott, mire odakaptam tekintetem. Jimin volt az, aki még igazak álmát aludta. Hihetetlenül édes látványt nyújtott. Ha nem lett volna társaságunk, talán még el is mosolyodtam volna, de így nem lehet. Rájönne, hogy érzek valamit, elmondaná mindenkinek, Chim fülébe jutna - igen, így szoktam becézni, de csak ha nincs a közelbe - Yoongi agyonütne, iskolát kellene váltanom, kitörne  a zombi apokalipszis, felütnék a fejüket a rég eltemetett betegségek, megtámadnának a földönkívüliek és elpusztulna a bolygó. Bizony, ez mind annak következtében történne, szóval titokban tartom.

-Miért is fotóztál le? - vonom kérdőre a súlyos bűncselekmény miatt.
-Kíváncsi voltam volt-e valami, mert este hangokat hallottam, ezek szerint dugtatok.
- Ha ennyire perverz vagy, mindjárt feldugok a seggedbe egy zsiráfot, az talán kielégít, ha már a lófasz se elég! - kiabáltam rá, és kiugorva az ágyból utána eredtem. Ő csak nevetve rohangált a lakásban, míg én szebbnél szebb szavakkal illettem. Berohant Suga szobájába, de amint beért megtorpant. Lehetőséget láttam, ezért a hátára ugrottam. Elterültünk a padlón, és már épp elkezdtem volna a kínzását, de megláttam valamit a feje mellett. Felnéztem az ágyra, és két mesztelen segget láttam. Ahaa szóval ettől kapott sokkot.
-Héj Taehyung.
-Hm? - alig bírtam visszatartani a nevetést, de komolyságot mutattam. Így viccesebb lesz.
-Nem akarlak felzaklatni, de egy használt óvszer mellett fekszel.
Lassan fordította fejét az említett dolog felé. A reakcióját videóra kellett volna venni. Elszörnyülködve ugrott fel és kiabált olyamiket, hogy "Csupa geci lettem!" "Mi lesz, ha teherbe esik a hajam valamelyiktől? Ki vállalja a felelősséget?!". Ha a kis malőrünkre nem kelt fel mindenki, a rikácsolásra biztosan. Úgy döntöttem visszamegyek a szobába még mielőtt Yoongi agya eldurranna.

Szépen lassan nyitottam ki az ajtót, de Jimin már fent volt. Visszabújtam a takaró alá és a telefonom kezdtem el nyomkodni. Zavarba voltam, de a reggeli rutint nem szabad megszakítani; ami a lustálkodás.
-Jó reggelt! - villantotta rám vakító mosolyát. Olyan érzés volt, mintha egy nyílpuskával lőttek volna homlokon.
-Viszont. - beállt közénk a kínos csönd, amit muszáj volt megtörnöm. - Tae lefotózott minket, de nem kell aggódni megkapta a magáét.
-Hallottam. - mosolygott még mindig. Hogy tud reggel korán ilyen vidám lenni? Én még napközbe se vagyok ilyen, még csak hasonló se. Azt hiszem tényleg nem illünk össze. Hozzá egy cuki, életvidám lány kell, nem egy koporsószökevény.

~Iskolába~

Fél óra késéssel ugyan, de beestünk az órára. Büntetésből, a maradék időbe azt kellett írni, hogy "Nem kések, az órára időben érkezek.". Közülünk senki nem írta, csak Jungkook. Apropó, ismét jóban vagyunk. Neheztelek rá, de ha figyelmen kívül hagyom se fog változni semmi.

Sütivel ebédelni mentünk, mikor eltorlaszolta az utat néhány huligán.
-Hallottuk, hogy bebuzultál Jeon. Biztos jól szopsz, elvégre olyan csinos kis szád van. - gúnyosan vigyorgott a nagy fülű, amitől egyből elment az étvágyam. Kookie, habár úgy néz ki erős, nem bírja a lelki bántalmakat.
-Elállsz az útból Dumbo, vagy segítség kell?
-Nézzenek oda, hogy kiáll a kis barátjáért. De kis is vagy te pontosan? Csak nem két vasat tartasz a tűzbe Jeon?
-Az aki mindjárt úgy tökön rug, hogy a golyóid a szádonköpöd ki, szóval húzzál arrébb.
- Hogy felvágták a nyelvét a kislánynak. Szeretem, ha a nők egy kicsit kéretik magukat. Te pont az esetem vagy. Gyere cicus, elviszlek kajálni. - állam alá nyúlt és közelebb húzott magához.
-Bocsi Füles, nem eseteim a büdös szájú, igénytelen kis senkik. - elcsaptam a kezét és ellöktem magamtól.
-Ezt nem kellett volna. Na de majd én megszelídítelek. - a falhoz lökött és kezeivel elzárta az utat. Jungkookot is körbe vették. Fasza, na most kénytelen leszek szétrugni a seggüket.
-Tudod, egész jó tested van. Mi lenne, ha játszadoznánk?
- A jobb kezeden kívül más nem nyúl hozzád mi? Nem lep meg...
-Most már elég a visszadumálásból! - megfogta a derekam és teljesen magához húzott. Persze, majd hagyom, hogy mindenféle jöttment letapizzon. Lendítettem a kezem, ami nagy csattanással érkezett az arcához. Látszott rajta a düh. Falhoz lökött, egyik kezével fejem fölé szegezte a kezeim, a másikkal pedig ismét csípőmet vette célba. Nem fogom hagyni magam. Erősen a lába közé térdeltem, mire elengedett, de másik két izomkolosszus lefogott. A francba, így nem tudok szabadulni. Elkezdte kigombolni a blúzom, azzal az őrült vigyorával. Hogy lehetséges egyáltalán ilyen egy elit iskolába?! Kiabálni akartam, de befogták a számat, és hiába haraptam meg, nem eresztett. Jungkookra néztem, akit nadrágjától fosztottak meg. Hát ezeknek mindegy, hogy valaki fiú vagy lány?

Kezdtem feladni, és már nem ellenkeztem, mikor egy ököl csapódott a góré pofájába. A fiúk voltak...eljöttek megmenteni. Jimin elintézte a másik két szemétládát is. Feleszmélni sem volt időm a sokkból, magához rántott és szoros ölelésbe zárt. Kezem felvezettem hátán és az ingjébe markoltam.
Mikor sikerült feleszmélnem eltoltam, és elkezdtem begombolni a blúzom. Körbenéztem és a többi kis szarházit is kiütötték. Bátyám szerelmét vígaztalta, aki keservesen zokogott. Biztos ő is megijedt. Én is azt akarom, hogy megvígasztaljonak.
-Jimin, kísérd haza Yoonjit. Én Jungkookot viszem haza, a többiek meg elrendezik ezeket. -osztotta ki a barancsokat Yoongi.
-Oké. Gyere. - intézte már nekem szavait. Lágyan fogta meg kezem, olyan mintha félne, hogy összetöri, pedig neki sincsenek túl nagy tappancsai.

Az út felénél jártunk és még nem szólaltunk meg. Meg kellene köszönnöm ugye? De...hogy csináljam? Nem vagyok jó ezekben a dolgokban. Megálltam, ezzel őt is erre késztetve. Kérdőn nézett felém, de én csak lehajtottam a fejem. Úgy érzem magam, mint egy általános iskolás, aki most készül szerelmet vallani az Oppájának.
-Figyelj..- megkörszörültem a torkom, erőt vettem magamon és ránéztem. - Köszönöm, hogy megmentettél.
-Ugyan már, nem a te hibád, hogy ilyen csinos vagy. - azt hittem rosszul hallok. Hogy csinos? Én? Neeeem, az kizárt. - Meg szeretnélek védeni. Olyan kibaszottul édes vagy, még a mogorva természeted ellenére is. Késztetést érzek, hogy...
Közelebb lépkedett és arcom két oldalára fogott. Nem tudtam kiolvasni a szeméből semmit. Mire érez késztetést? Meg akar fejelni? Feltételezésem csalt, ugyanis homlokunk helyett, ajkaink érintette össze. Vagyis...

MEGCSÓKOLT!?

Megjegyzés: Remélem elnyerte tetszéseteket, igyekszek a következő részekkel is. 😊😙