Élet a Hanlimban

26.Rész

~Yoonji szemszöge~

Nagy nehezen ugyan, de sikerült elaludnom. A reggelire muszáj volt fel kelnem, pedig nem kellett volna. Egy falatot se ettem belőle, még a végén betegebb leszek.
-Semmit nem evett. - mondta a nővér, aki behozta a gyógyszereim, és ellenőrize, hogy mennyit fogyasztottam el a reggelinek csúfolt valamiből.
-A megfigyelés fontos a szakmájában. Úgy látom magának ez nagyon megy.
-De ennie kell! Nincs olyan, hogy nem! - kezdett el vitatkozni velem, figyelmen hagyva poénnak szánt szavaim.
-Akkor ne egy tál szart adjanak, hanem hanem valami normális ételt!
-Nem én döntöm el. Mi csak behozzuk.
-Tudom...sajnálom.
-A hozzátartozói biztos hoznak valamit, abból azért egyen.
-Rendben.

Nos, hát már délután 6 van, és senki nem jött be hozzám. Nem mintha zavarna, megértem, hogy dolguk van. Hamarosan itt az érettségi, ezért Jae magántanárhoz ment. Sugi és Kook a jövőjüket csiszolgatják, ahogy Jimin is. Rá mondjuk nem is számítottam. Valószínűleg mostmár végleg vége. Nem is tudom mit képzeltem, senki nem képes megmaradni mellettem. Egy katasztrófa vagyok...

Elővettem a telefonom, hogy kicsit tereljem a figyelmem saját magam utálatáról. Megakadt a szemem egy videón. Megnyitottam és ott volt mindenki, egységesen táncoltak. Teljes volt közöttük az összhang, boldogan mosolyogtak egymásra és nem csak megjátszották.
Ezek szerint én gyártom a konfliktust közöttük. Az én hibám minden...

~~~

Addig zaklattam az orvost, amíg haza nem engedett. Tudom, hogy gyerekes, de ez van. Én ilyen vagyok. Lehet, hogy ez valakinek nem jön be, de azt leszarom.
Úgy döntöttem kihagyom ezt a bálosdi dolgot. Ráfoghatom a jelenlegi körülményekre, amit a tanár meg is ért.
Egész hétre belevetettem magam a tanulásba, elvégre annyi mindent megtanulni nem egyszerű. Kerestek a fiúk, de leráztam őket egy "Tanulnom kell, majd később beszélünk."-kel. Nem is tudom, hogy ők hogy fognak leérettségizni, nem hiszem, hogy van idejük tanulni.

Úgy döntöttem, többet nem hátráltatom őket. Egy amerikai egyetemre megyek zenét tanulni. Attól, hogy nem lett belőlem csili-vili idol, még foglalkozhatok ezzel. Egyébként megvizsgált a pszichiáter a kórházban, felírt pár gyógyszert, és rendszeresen kell járnom hozzá. Kezdem jobban érezni magam. Bár neki ez a munkája, de nagyon hálás vagyok a segítségért.

Az angol tételem próbáltam memorizálni, mikor csengettek. Nem akartam találkozni senkivel, de mégis felálltam az íróasztal elől, és elvonszoltam a seggem az ajtóig.
Mire kiértem a nappaliba, a vendégem már beengedte magát.
-Szia Nam! - üdvözöltem.
-Ohh hello! Azt hittem nem vagy itthon.
-Szerinted nyitva hagynám az ajtót? Meg mi az hogy bejönnél csak úgy?! - förmedtem rá a közel 180 centis férfira.
-Csak viccelek. Egyébként zárva volt, és Hyung odaadta a kulcsát. El akart jönni, de dolga akadt, szóval engem küldött. Szóval mi a helyzet? Hogy vagy? - vetődött a kanapéra, és kezébe vette a dohányzóasztalon lévő egyetemeket tartalmazó könyvet.
-Jól vagyok. Tanulgatok és ennyi. És ti? Láttam a debüt videótokat. Jók vagytok.
-Hát..sokat kell dolgoznunk. Fárasztó, de ezzel jár. Amúgy...ugye nem külföldre akarsz menni? - kérdezte a pirossal bekarikázott iskolát.
-Hát...itthon nem maradhatok.
-Majd Jimin eltart.
-Mindenképp... - nagyon sóhajtottam és mellé telepedtem.
-Ne szomorkodj, te is tudod milyen. Viszont ha elmész, tényleg vége mindennek.
-Tisztában vagyok vele.
-Akkor meg miért? Lehet, hogy gyakran összekaptok, de szeretitek egymást.
-Épp ezért megyek el. Ha itt vagyok, csak hátráltatom őt is, meg Yoongit is. Meg titeket is... Mindig történik valami, ami miatt aggódnotok kell. Szeretném, ha sikeresek lennétek, nem állok az utatokba.
-Jaj de kis buta vagy. - húzott közel magához és megölelgetett. - Ne gondolj ilyenekre, mert nem így van. Nem vagy teher senkinek. Nagyon szeretünk, mintha a mi testvérünk is lennél.
-Köszönöm Nam, de már döntöttem. Kérlek, ne mond el a többieknek. Rendben? -néztem rá kiskutya szemekkel.
-Ahh rendben.

Még beszélgettünk egy darabig, de mennie kellett. Visszavánszorogtam a könyveim felé, és folytattam a félbehagyott anyagot.
A telefonom szakított félbe, Jae írt.

》Én is a te egyetemedre megyek.😆✌
》Dehogy jössz!
》Dede, nem gátolhatsz meg.😋
》Remélem rosszat álmodsz este!
》Ez gyengusz lett.😂😂
     Na jóéjt.😪
》Most csak ennyire tellett.😂
     Jóéjt.✋

Még hogy odajön...lerázhatatlan. Nem mintha bánnám. Nehezen ismerkedek, és biztonságban érzem magam, ha van valaki ismerős. A telefonom ismét jelzett. Azt hittem megint az az idióta, de tévedtem...

Egy másik idióta volt.