Min Yoonji, 17 éves és egy bentlakásos leányiskola tanulója. Nem épp egy mintadiák. Eljátszotta utolsó esélyét, így azonnali hatállyal elbocsájtották. Szülei úgy döntöttek ikertestvére, Yoongi iskolájába íratják. Remélik az együtt töltött idő javít...
Amint megütötte fülem ez a két sor, a szívem hatalmasat dobbant. Park Jimin...felolvasztottad jéggé fagyott aortapumpámat. Látásom kezdett homályosodni, a dal végére pedig már potyogtak a könnyeim. A dalon keresztül éreztem, hogy őszinte. Tényleg szeret. Meg kellett volna hallgatnom, de megint a büszkeségem győzött. Annyira idióta vagyok!
Sarkon fordultam és egyenesen a lány wc felé vettem az irányt. Az ajtó előtt valaki megállított. Visszarántott kezemnél fogva és a falnak nyomott. Hatalmas boci szemekkel néztem Jimin rémült tekintetébe. Talán azt hiszi visszautasítom? Visszautasítás? Lehetne annak hívni? Ez egy vallomás volt..azt hiszem. Arra pedig választ kell adni.
-Jimin én... - nem hagyta, hogy befejezzem. Ajkait erőszakosan préselte enyémnek, de csókjában nem mutatkozott kezdeti durvasága. Lágyan mozgattuk párnácskáinkat, tele érzelmekkel. Lassan vált el, homlokát nekem döntve néztünk egymás szemébe. -Szeretlek Yoonji! Sajnálom, hogy úgy viselkedtem, de meg volt az okom. Ha meghallgatsz, elmagyarázom. Kérlek, csak adj egy esélyt. -Nem érdekel. - látszott rajta, hogy megrémisztette válaszom. - Megengedem, hogy szeress. -Akkor leszel a barátnőm? Válaszul csak mosolyogva bólintottam. Ismét csókba forrtunk össze, de előzővel ellentétben, ez sokkal érzékibb volt.
Eltávolodtam tőle. Tisztáznunk kell nehány dolgot, ami nem tűr halasztást. -Valamit jól jegyezz meg! Nem vagyok, és soha nem is leszek mintabarátnő. Nem fogok megváltozni, csak miattad. Ha nem tudsz elfogadni így, ahogy vagyok, felesleges volt a sok erőfeszítés! -Nekem tökéletes vagy így! Akármivel próbálkozol, nem tudsz elijeszteni Min! - vigyorgott, mint valami elmebeteg, ami belőlem is hasonló cselekedetet váltott ki. -Nem is akarlak. Ronda béka... Rányújtottam nyelvem, mire elnevette magát. Jó érzés töltött el, hogy ilyen boldognak láttam. Ez a szerelem?
~~~
Egy hónap telt el, mióta összejöttünk Jiminnel. Nem nagyon változtak a dolgok, csupán annyi, hogy nem kerüljük egymást. Senki meg nem mondaná, hogy mi egy pár vagyunk. Ezért nem is hibáztatom a kis ribancokat, akik nyáladzanak barátom után. A kis fellépése után szó szerint a rajongói lettek. Valaki feltöltötte a YouTube-ra és több milliós nézettséget szerzett. Sokan írnak neki a közösségi oldalakon, vagy a suliba próbálkoznak be nála. Nem foglalkozok velük, de azért zavar, mikor mellette vagyok és azt kell hallgatnom, hogy "Oppa, kérlek járj velem!" vagy "Oppa csókolj meg!". A seggemet csókolgassák! Annak ellenére, hogy zavar, ennek semmi jelét nem mutatom. Nem akarom, hogy tudja, nagyon féltékeny vagyok.
~~~
Eljöttünk a vidámparkba a fiúkkal. Nem akartam jönni, de végül csak rávettek. Most meg azon veszekednek, hogy mit próbáljunk ki először. -Legyen az óriáskerék! - javasolja Jin, de egyből lehurrogják. -Az csak este jó! A hullámvasút lesz! - Taehyung ellentmondást nem tűrően jelentette ki. -Én be fogok szarni! - Hoseok elég félős ahhoz képest, hogy ő az aktív fél a kapcsolatukba. Tae szerint egy igazi vadállat. Igen, beavatott mindenbe, ahogy Kook és Jin is. Elmondásuk szerint, az "ukéknak" össze kell tartani, hát oké. -Menjünk inkább sorba. A kísértetház az első, kezdjük ott. - mielőtt a többiek megszólalhattak volna, fogtam magam és elindultam az említett hely felé. Nem volt mit tenni, követniük kellett.
Kis csónakokba kellett kettessével ülni. Mi voltunk az utolsók. Nem volt valami nagy szám, de amikor Hoseok és Tae egyszerre sikított fel...majdnem összefostam magam. Jimin pulcsijába akaszkodtam, ami belőle kuncogást váltott ki. -Nem ülsz bele Oppa ölébe? -Kanos vagy? - az eszem megáll tőle, komolyan mondom. Mióta járunk, nagyon elengedte magát. Zavartalanul perverzkedik, ami különösképp nem zavar. Kezdem megszokni. -Nem. Csak szeretnélek a közelembe tudni. Na, legyen egy jó napja. Általában ilyenkor leszidom, de most szemben vele az ölébe ültem. -Most már végre örül a szád? -A tiédnek jobban örülne. Mintha végszó lett volna, csapott le rám és rögtön szenvedélyesre fogta a figurát. Viszonoztam, mert jól esett, és amúgy is sötét van itt. Senki nem lát. Kezét felsőm alá vezette és oldalamat kezdte cirógatni. Megéreztem, hogy keményedni kezd alattam, ezért visszaültem a helyemre, mire felnyüszített. Komolyan elgondolkodok néha, hogy ki is hordja nálunk a nadrágot. Mindketten, mert soha nem vennék fel szoknyát, de na. Átvitt értelemben gondolom.
-Gonosz vagy. - morogja orra alatt. -Legalább mire kiérünk lenyugszol. Te se akarsz így mutatkozni. -Akkor segíts! -Csakis. Úgy nézek én ki, mint aki egy kibaszott csónakban fog etyepetyélni? Nem válaszolt, csak fújtatott egyet, majd megnyugszik. Tudja milyen vagyok, és azt is, hogy ilyeneket én nem csinálok.
Kiszálltunk végül mi is és a többiekkel indultunk a következő hely felé, ami a céllövölde volt. Chim nem szólt hozzám, csak bénán lövöldözte azokat a szarokat. Megelégeltem és elvettem tőle a puskát. Mindent lelőttem. Tátott szájjal nézett mindenki. -Katonai táborba jártunk 3 évig. - mesélte Yoongi lövészi tehetségem magyarázatát. Jimin még ezek után sem volt hajlandó megszólalni. Egyre feszültebb lettem. Komolyan az a baja, hogy nem csináltam amit akart?
Végigjártunk mindent, már csak az óriáskerék volt hátra. Nagyon sokan voltak előttünk, még belefért egy cigi is. Rágyújtottam, és nyugodtan szívtam az egyik legkárosabb dolgot. Két lány jött oda hozzánk és letámadták barátomat. -Park Jimin vagy ugye? - kérdezte a hidrogénszőke picsaszájú. -Igen, én vagyok. Segíthetek valamiben? - abban, hogy elküldöd őket a kurva anyjukba! Gyerünk Mochi, just do it! -Nagyon tetszett a dalod! Tehetséges vagy. Mi a BigHit-nél dolgozunk, gondolom ismered. Lesz egy meghallgatás, és nagy eséllyel be is válogatnának. Ha gondolod nagyon szívesen segítünk. - ch...és ezt úgy kell mondani, hogy kinyomon a melleid, mi? -Tényleg? Nagyon hálás lennék! - kezdett elönteni az ideg. Ismét. -Ráérsz most? Beülhetnénk valahová megbeszélni a részleteket. -Sajnálom, most nem alkalmas. A barátnőmmel vagyok. - BUMM 1-0 ide. -Ki az? - kérdezte pofátlanul, Jimin pedig rám nézett. - Ez? Na most fogok felrobbanni! Mi az hogy, ez?! Bagómmal a számba vicsorítottam rá, mire gúnyosan elvigyorodott. Leszúrom a gecibe, komolyan! -Szerintem nem haragudna, ha elrabolnánk egy kicsit. Ugye? Te is jól járnál.
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
-De igenis haragudna! Szóval húzás innen csicskalángosok! -Yoonji! Viselkedj már! - most komolyan rám szólt? Ezeket védte? Hát nem veszi észre, hogy fel akarják szedni? Nem lát a csöcsöktől vagy mi a fasz? -Akarsz menni? -Ez egy nagy lehetőség. Menj haza a többiekkel, majd este beszélünk. A csikket eldobtam, és feszülten megnyaltam a szám. Valami frappánsat akartam szólni, de nem ment. -Jó szórakozást!
Ennyire tellett. A srácoknak szóltam, hogy hazamegyek. Hiába kérdezgették, mia a bajom,nem válaszoltam. Igen, én most megsértődtem. Na de könyörgöm, a pasim lepattintott néhány cicababa miatt. Ki ne akadna ki? Fasza lesz, ha már most megcsal. Tuti kiherélem. Vagyis nem. Nem tudnám bántani.
Túlságosan fontos ahhoz.
Jóreggelt! 😊 Oké, már én kezdem rosszul érezni magam, hogy szegények nem lehetnek boldogok, mindig összejön valami. Azért remélem tetszett.😅😙
