lucifer 👿

Rettegés

A kezemet ismét láncok szorították.
Viszont most a szemem is be volt kötve.
Zajt hallok.
Néhány ember beszélget körülöttem.
-Kiváncsi vagyok mit akarhat vele Rose úrnő.
-Én is. Vajon miért kellett le kötnünk a szemét?

Két férfi beszélget a szoba másik oldalában.
Nem merek megszólalni.
Az ajto mind két szárnya nagy lendülettel csapódott a falnak.
Megílyedtem.

-Hát itt van.
-Úrnőm. Mégis mi a szándéka a lánnyal?
-Meg akarok tudni valamit.
-Értem.
-Vedd le róla a kendőt.-utasította a férfit.

A kendő lekerült a szememről.
Szét néztem. Mást se láttam csak szürke falakat és egy vasrácsból készült ajtót.
Négy személy áll körülöttem.

Előttem a múltkori nő, mellette a kis inasa aki a multkor "megvédett".
Két oldalamon pedig egy-egy fehér köpenyes férfi.

Rosz előérzetem van.
Rettegek.

-Gondolom emlékszel rám.-törte meg a csendet a fekete hajú nő.
-Igen, emlékszem.-válaszoltam ijedten.
-Még nem mutatkoztam be rendesen. A nevem Rose. De szólíts csak úrnőmnek. Ja és aki a múltkor kiállt melletted...-mutatott az öltönyös fiúra. -Az én kis szolgám Nathaniel.-a fiú meghajolt előttem.
-Én... én Lucy vagyok.
-Tudom jól kivagy.-ráncolta össze szemöldökét.
-Mit akar tőlem?-félek.
-Hogy mit? Azt amit a múltkor is!
-Mondtam már, hogy nem tudom miről beszél.-kiabáltam félelmemben.
-Hogy merészeled? Velem kiabálni?!-megpofozott, de nem is akárhogy.
-Nem tudom kiről beszél.
-Lucifer nagyúr a pokol egyetlen királya.
-Semmi közöm hozzá.
-Hazudni mersz nekem?-belém rúgot.

Egy újabb sikítás kíséretében tértem magamhoz, immár a kórházi szobában.

-Lucy...
-Lucy jol vagy?-Ijedten kérdezte Peti.
-Lucy szólalj meg!-Lilly már sírt.
-Hol vagyok?-kérdeztem.
-Kórházban.
-Miért nem szóltál nekünk a sebekről?-faggatózott David.
-Nem akartam, hogy aggódjatok miattam.
-Így csak mégjobban aggódtunk.-kiabált rám Lilly.
-Sajnálom!-kiabáltam én is.
-Nem gondoltam, hogy majd összeesek.-közöltem bűnbánóan.
-Szerencse, hogy ez nálam történt nem pedig az utcán.-lehajtotta fejét és úgy mondta végig.
-Sajnálom Peti.-potyogni kezdtek könnyeim.

Senki nem szólt egy szót sem.
Míg feküdtem az ágyamban Peti közelebb jött és megölelt.

-Ki tette ezt veled?-kérdezte szorításából nem eresztve.
-Nem tudom.
-Hogy hogy nem tudod?-felegyenesedett.
-Mikor fel ébredtem már így volt.
-Nem... nem Démon tette?-félve kérdezte Lilly.
-Nem. Biztos, hogy nem.-háborodtam fel.
-Miből gondolod?-érdeklődött David.

-Onnan, hogy mikor felkeltem és megláttam a vért felsikítottam. Szegénykém nagyon meg ijedt.
-Értem.

Csend költözött a korházi szobába. Senki nem szólalt meg.

-Mennyi ideig voltam eszméletlen?-érdeklődtem.
-Négy napig.-válaszolt Lilly.
-Értem. Magamra hagynátok egy kicsit?
-Persze.

Kimentek mindannyian. Oldalra fordultam és megláttam egy fekete gombolyagot a földön.

-Démon?
-Waoo waoo.
-De jó, hogy itt vagy. Gyere.

Oda jött hozzám majd felugrott az ágyra mellém.
Átöleltem és el is aludtam.
Végre most nem volt rémálmom.
Viszont még is féltem.

Egy fekete helyíségben voltam. Az orrom hegyéig sem láttam.
Rémisztő hangokat hallottam. De ezen kívül nem történt semmi.
Mégis féltem.

Reggel egy férfi orvos keltett fel.

-Jó reggelt, Lucy. Hogy érzi magát?
-Jó reggelt. Köszönöm jól vagyok. Bár már mennék haza.
-Át kell kötni a sebeket a hátán. Ha nem fertőződött el akkor már kötözés után haza is mehet.
-Ennek örülök.
-Akkor kérem üljön át ebbe a tolószékbe és már mehetünk is átkötni a sebeket.-mutatott az ágyam melletti fekete tolószékre.