lucifer 👿

Vallomás

-David!
-Igen?
-El mennél venni valami kaját és innit? Lilly menj te is, ketten gyorsabban megjárjátok.-mondom nekik kisebb mosollyal az arcomon.
-Háát ha Lilly jön velem akkor nekem okés.-válaszolta David és Lillyre nézett.
-Rendben. Mehetünk.-teljesen el vörösödött.
Oda adtuk nekik a pénzt és össze irtuk egy lapra, hogy kinek mit vegyenek. Mikor már el mentek.a srácok nagyon el gondolkoztak. Eléggé feltűnő volt, igy rákérdeztem.

-Ti meg min töritek ennyire a fejetek?
-Azon, hogy Lilly miért lett teljesen vörös és, hogy David miért kezdett el "dadogni"?-válaszolt kérdésemre Péter.
-Taláán... csak zavarban voltak.-huncutan elmosolyogtam magam.
-Várj... te ezt most direkt csináltad?-tágra nyilt szemekkel kérdezte Matt.

Én csak mosolyogtam, ebből persze tudták, hogy valamire már készülök.😊

-Lucy!
-Tessék?
-Te készülsz valamire.-fedezte fel Péter.
-Ahaa. Egy kicsit.
-És mégis mire?
-Nem vettétek észre? Pedig annyira gondolkoztatok rajta.
-Min is?-értetlenkedett mind a 3.
-😑Azon,  hogy vajon miért voltak ennyire furák azok ketten. Hát azért mert tetszenek egymásnak csak, hogy nem merik egymásnak bevallani.
-Mivan?-dünnyögött Krisz.
-Igy van. Nekem mondták el mind a ketten, hogy hátha tudok valahogy segíteni. De most csak ennyire tellett. Remélem innentől tudják a dolgukat.
-Remélem össze jönnek!-jelentette ki gondolatát Krisz amivel mind egyet értettek.

David szemszöge:

Basszus biztos direkt küldött minket. Mit csináljak? Zavarban vagyok, remélem az arcom nem vörös.

Annyira aranyos. El se hiszem. Biztos nem jönne össze velem😞.
Vajoon... hogy kellene neki el mondanom, hogy mit érzek iránta?
SEGITSÉÉÉÉG!

-Valami baj van?
-Mi? Ja nem nincsen.
-Ohh oké.
-Lilly?
-Igen?
-Tetszik most neked valaki?
-I... igen.
-Na és neked?
-Nekem is.-kissé elszomorodok.
Biztos nem én vagyok az.😞

Pár perc néma csend után meg érkezünk a boltba. Bevásárolunk majd indulunk is vissza a többiekhez.

El kell neki mondanom az érzéseimet. Nem akarom, hogy másé legyen, nem akarom elveszíteni.

Lilly szemszöge:

Miközben bevásároltunk nem szoltunk egymáshoz, esetleg ha nem találtuk meg amit leírtak, vagy nem tudtuk ki olvasni az írásukat.
Nálam volt a pénz, így én fizettem.

Vajon ki tetszhet neki?
Nem akarom más lány oldalán látni.
El kell neki mondanom.
El kell mondanom mit is érzek.

-ÉN ÖÖ...
Egyszerre kezdtük el a mondandónkat.

-Kezd te.
-Biztos?
-Persze.-biztattam Davidot.

David szemszöge:

-Rendben.-most el mondhatom mit is érzek.
-Nem akarlak elveszíteni.-hírtelen megált és tágra nyílt szemekkel nézett rám.
-Ezt meg, hogy érted?-értetlenkedett.
-Úgy, hogy nem akarom, hogy más fiú mellett állj.
Két kezem a vállára tettem és a szemébe néztem. Most mindent el mondok neki.
-Nem akarom, hogy más fiú kezét fogd meg, más fiú ajkait csókold, nem akarom, hogy mást szeress. Lilly én Szeretlek téged!!!!-határozottan, büszkén és szerelmes férfi mondjára mondtam ki az igaznál igazabb nagy sújjal bíró szavakat. Lilly nem mondott sőt nem is csinált semmit, csak tágra nyílt szemekkel bámulta az arcomat.

-Lilly mondj valamit.-kérleltem remegő hangon.
-Én...-sírni kzdett.💧
-Én is ugyan ezt akartam mondani neked.-sírva dadogta.
-Mi? Ez igaz?
-Igen. Igaz.😭❤

Át öleltem az apró síró lányt mire az én szememből is kicsordultak a könnyek.
Egy kis idő után eltoltam magamtól és gyönyörűszép zöld íriszébe néztem.

-Lilly. Lennél a barátnőm? A párom?
-Igen. Igen.

Nagy öröm töltött el mire felkaptam az apró lányt az ölembe, átöleltem ismét, majd lágy csókot hintettem rózsaszín ajkaira.💏❤

-Annyira örülök. El se hiszed.-mosolyogtam.
-Én is.
-Szerintem menjünk vissza. Még a végén jöhetünk megint, olyan éhesek lesznek.
-Igaz.😀
-Akkor. Menjünk. Ide adod a kezed?-kérdeztem már bátrabban.
-Persze. 😊

Lilly szemszöge:

Annyira boldog vagyok!! Tényleg engem szeret. Nem mást, hanem engem.
Végre, együt lehetek azzal akivel szeretnék.😊

Mire vissza érünk a többiek a földön ülve várnak ránk.

-Naháát.
-Meg jöttek a szerelmesek.-hangoskodott Peti.

Lucy szemszöge:

-Na de srácok.-mérgesen fújtam fel az arcomat.😡
-Direkt csináltad, igaz?-kérdezte tőlem David aranyos arckifejezéssel.
-Talááán.-mosolyogtam el magam.😊
-Köszönjük.
-Ugyan. A barátaim vagytok. Szívesen tettem.😊
-Mi most haza megyünk. Majd még dumcsizunk.
-Okés. Kis szerelmes pár.-vigyorgott Krisz.

Miután el mentek még egy darabig játszottunk Démonnal, de egy pár óra mulva mi is elköszöntünk egymástól és elindultunk haza.

Mire haza értünk este 10 óra is el múlt.
Fel vittem Démont a szobámba és ő egyből az ágya felé vette az irányt.
Szegény nagyon elfáradhatott.
Én is elmentem fürdeni majd bedöltem az ágyba. Magam mellé néztem és hírtelen eszembe jutott, hogy el ment az én őrangyalom.😞

__________________________________

Köszi, hogy elolvastad.☺
Hamarosan jön a kövi rész.😉