lucifer 👿

Most már itt maradok veled

- Ó ne. - odament hozzá majd a sebre tette kezét és pár másodperc alatt meg is gyógyult és fel is ált.

- Köszönöm. - összeestem.

Néhány perc múlva egy-egy ugrásra tértem magamhoz. Logan hatamas fehér szárnyait láttam meg magam előtt. Láttam, ahogyan a magasban szárnyalunk. Nagyon jó érzés volt.

-Lucy?! Jól vagy?

- I... Igen jól. - sajnos újra elvesztettem az eszméletemet.

Furcsa... most nem álmodtam semmi rosszat. Csak jót.

Logan ült mellettem és kezembe adott egy hatalmas rózsacsokrot és nevettet.

Egy hideg, vizes valamit éreztem a fejemen. Hasogatott a lábam. Ezekre az érzésekre keltem fel.

- Logan...

- Mhhh?

- Mi történt?

- De jóó. Magadhoz tértél. - vigyorgott.

- Igen. De nagyon fáj a fejem, és a lábam is.

- Elájultál. Kétszer is. Na meg... a lábad megsérült. Nagyon csúnyán. De ne aggódj, már elláttam a lábadon lévő sérülést és a lázad is kezd lemenni. Az lenne a legjobb, ha vissza aludnál egy kicsit. - nyugtatott hangja, végre újra hallhatom.

- Hogy hogy vissza jöttél? - kérdeztem.

- Hallottam, hogy hívsz engem. Nem tudtam nem vissza jönni. Lucy sajnálom, hogy ennyi időre magadra hagytalak. Most már itt maradok veled. - mondta majd magához ölelt és úgy szorított.

- Annyira örülök neked.

- Nem szeretnél még egy kicsit pihenni?

- Igazság szerint arra gondoltam, hogy...

- Hogy?

- Nem mutatnád meg nekem a szárnyaidat? Láttam őket és szerintem gyönyörűek! - mondtam el neki kérésem.

- Rendben, meg mutatom. Csukd be a szemed.

- Okés. - becsuktam a szememet és vártam.

Hallottam egy a szélhez hasonló suhogó hangot.

- Most már kinyithatod. - hallottam mosolygó hangját.

- Haaa... hiszen ez.. ez.. ez gyönyörű! - szemem kétszeresére nőtt a csodálkozástól.

- Igen, az. - kedvetlen.

- Mi az? Meg bántottalak valamivel? - szemem könnybe lábadt.

- Nem. hmm... Jaj ne sírj, nem csináltál semmit. Eszembe jutott valami, de nem fontos, ne is foglalkozz vele. Inkább aludj. Ha fel keltél kapsz valamit.

- És mi az, amit kapok?

- Majd megtudod, ha aludtál.

Lefeküdtem az ágyamra majd lehunytam a szemem. Vártam pár másodpercet majd kinyitottam újra.

- Most már megmondod mi az amit kapok?

- Haa... nem fogsz aludni, igaz??

- Már amúgy se tudnék.

- Na jó.

- Várj csak.

- Mi az?

- Fordulj csak ide egy kicsit.

- Okés. Mit találtál?

- Egy fekete tollat.

- Mi? - szeme elkerekedett.

- Igen. Teljesen fekete.

- Tetszik?

- Igen.

- Akkor legyen a tied. - kihúzta a szárnyából a fekete tollat majd nekem adta.

- Köszönöm szépen.

- Na akkor... - vissza húzta a szárnyát. - Odaadom az ajidat.

- Okés.

Odament a kis gardróbomhoz kihúzta az ajtaját és kivett belőle egy irattartót.

- Tessék. Gondoltam mivel árvaházban voltál ezért úgy gondoltam szétnézek kicsit a családod után.

- Hogy mi? - kikerekedtek szemeim.

- Ami azt illeti a szüleidről már csak nagyon keveset találtam dee... Majd olvasd el. Mindent meg tudsz belőle. - kezembe adta az irattartót majd kiment a szobából.

Sokat gondolkoztam azon, hogy kinyissam-e, de végül kinyitottam és elkezdtem olvasni.

Lucy Black 53cm és 2 kg 25 dkg- al született.

Anyja Krisztin Tomson a szüléskor elhunyt.

Apja Krisztofer Black autó balesetben elhunyt.

Testvére Adam Black örökbe adták.

Örökbe fogadói Jessica Larson és Edward Larson.

Van egy testvérem? El se hiszem. Van egy testvérem!

Szemeimből patakokban folytak a könnyeim majd ajtó nyitást hallottam.

- Tehát. Van valami kérdésed?

- Igen van. Hol van a testvérem?

__________________________________

Sziasztok!
Ne haragudjatok a sok késésért!
Sajnos nagyon sok minden össze gyűlt mostanság, jó és rossz egyaránt.
Így nem volt se időm se kedvem se ihletem.😭
De itt a kövi rész, remélem tetszik.
Jó olvasást hozzá. 😉😊