lucifer 👿

Vissza emlékezés, szárnyak

Sírtam. Nagyon.

Az anyukámat akartam.

Nem tudom elhinni, hogy miattam halt meg.

Ez nem lehet.

-Na és... az apukánk?
-Mikor anyától nagy neheze de elköszöntünk addigra téged vissza hoztak. Azt mondták két nap és vihetünk haza. Apa beszélt az orvossal majd oda jött hozzám és haza mentünk.
Mikor haza értünk apa át hívta anya barátnőjét, hogy vigyázzon rám majd be ment a szobába és magára zárta az ajtót.
Nem értettem miért zárt ki de nagyon rossz volt, nekem akkor ő kellett nem pedig egy idegen. 
De ő nem jött ki. 
Mikor mennünk kellett érted akkor órákon keresztül kérleltem, hogy jöjjön ki és menjünk el érted ketten. De nem jött válasz. Nagyon sírtam és elárulva éreztem magam. Apura volt szükségem én is gyászoltam pedig nem értettem mi folyik körülöttem, de nem érdekelte semmi. Végül anya barátnőjével mentünk érted.
Nagyon kicsi voltál. Haza vittünk és én boldogabb voltam, de apa nem jött ki. Nagyon hasonlítottál anyára.
Miután haza vittünk rá egy hétre apa kijött, de látszott rajta, hogy alig aludt valamit. Oda ment hozzád, felvett az ölébe és meg simogatta az arcodat majd adott egy puszit a homlokodra. Egy ideig figyelt téged majd oda jött hozzám mondta hogy köszönjek el tőled. Nem értettem, hogy miért de megtettem. Sajnálom, hogy akkor még nem értettem semmit.

Apa kisétált veled az ajtón majd este már nélküled jött vissza. Kérdeztem, hogy hol vagy de nem mondott semmit, ismét a szobájába ment és nem hallottam felőle ismét napokig.

Gyerek voltam még, nem értettem semmit, és sok volt nekem minden. Elvesztettem anyukámat majd téged is. Apa a temetésen sem foglalkozott velem.

A temetés után apa azt mondta, hogy elmegyünk meglátogatna valakit. 
Fogalmam sem volt, hogy  ki lehet az akit ilyenkor kellene látnunk. 

Majd kiderült.

Egy árvaházvolt az. Meg kérdeztem, hogy érted jöttünk-e, de sajnos nem. Mikor bementünk apa egy irodához ment ahol nem értettem mi folyik. A nő akivel apa beszélt egy nagy papír kupacot tolt elé majd azt alá is írta. 
A nő meg mutatott nekem egy szobát ahogy két ágy volt de az egyik üres volt. Meg kért rá, hogy az üreset foglaljam el míg apával beszél még néhány szót.

 Apa az ajtóból annyit mondott nekem, hogy fogadjak szót és ne okozzak gondot a nevelőknek.

Miután elhagyta az intézményt egy nagyon kedves nő jött oda hozzám és mondata el nekem, hogy a hely ahol voltam az nem más mint egy árvaház és, hogy az apukámat nem látom többé.

Nem értettem semmit sem.
Nem tudtam apa miért tette, de egy idő után már nem is akartam.
Elárulva, elhagyva és megsebezve éreztem magam.

Anya halálakor kezdődő depresszióm egyre csak nőtt és nőtt, de ki kellett bírnom mivel még szerettem volna veled találkozni. 

Egy évvel érkezésem után egy nagyon kedves fiatal házaspár fogadott be.

Sajnos egyikőjüknek sem lehetett gyereke. Azzal a szándékkal látogattak el az intézménybe, hogy egy csecsemőt fogadjanak örökbe, de mikor engem megláttak rögtön meg változott a véleményük.
Sajnos a papírmunka több hetébe is telt, de nem sokára már ott voltam velük.

Nagyon hálás voltam és vagyok is nekik a rengeteg segítségért nekik.

 18 éves voltam mikor elköltöztem. Ezt kérte születés napomra. 

Az idő teltével egyre jobban érezem, hogy most már tényleg kell az a ki magány, de nem vágtam el velük a kapcsolatomat, mai napig napi szinten beszélünk vagy telefonon vagy látogatjuk egymást. Még is csak sok mindent köszönhetek nekik, és remek szülők.

De nagyon jól vagyok főleg mióta Logan felkeresett. Azóta remekül vagyok, apának nem mondtam el, nincs hozzá köze.

-Nem tudom mit is mondhatnék most. Erre nincsenek szavak. E miatt a két szörnyűség miatt tönkre ment az életed, a gyerekkorod.- nem tudtam mást tenni. Oda mentem hozzá és szoros ölelésbe vontam majd vele együtt sírtam.

Mikor mind a ketten meg nyugodtunk elváltunk egymástól majd vissza ültem mellé.

-És akkor miért van az hogy mind a ketten látjuk az angyalokat?

-Már vártam, hogy meg kérdezd. Ez egy elég szép történet.
Vannak olyan angyalok akik választhatnak. Angyalok akik a menyben élnek és különböző feladatot látnak el vannak akik őrangyalok lesznek és van egy olyan lehetőség is, hogy lejönne az emberek közzé és itt élik tovább minden napjaikat az emberek közzé olvadva.
Ezért van, hogy mi látjuk az emberek őrangyalát és más angyalokat is. 

-Na várj ezt nem értem. Oké vannak angyalok ez tiszta, de még mindig nem értem, hogy mi miért látjuk őket.

-Azért mert a mi nagyszüleink is angyalok voltak. Angyalok akik lejöttek ide,hogy azt tehessenek amit akarnak. De mivel feltűnő lett, hogy a korukhoz képest nagyon is jól tartják magukat, ezért vissza mentek a menyben ahol tovább élik az életüket.

-Akkor most mi mik vagyunk pontosan?

-Angyalok. Angyalok vagyunk. Ha pedig te is gyakorolsz és rájössz hogyan irányítsd az erődet akkor bármire képes lehetsz.- fellát, levette a pólóját majd egy ár hófehér szárny jött elő a hátából.
-Ha pedig eljön a ideje és te jól döntesz, akkor még erősebb is lehetsz mint akármelyik teljhatalmú angyal.

Csak álok és bámulok.

Én mint angyal.

A legerősebb angyal?

Nekem ez most sok.

Megfordulok majd rohanni kezdek. Nem tudom merre csak rohanok és rohanok. Végül egy hatalma erdő közepén találom magam. 

Nem értem, hogy jutottam el idáig. Leülök egy fa tövébe és csak emésztem a hallottakat. 
A családomról, a testvéremről, rólam.
Mégis, mibe kerültem?

Felállok, leveszem a pólómat majd csak a melltartómat hagyom magamon. 

Lecsukom a szemem, majd nem gondolok másra csak is anyára. Arra, hogy szeretett engem, akarta, hogy én legyek.

Szeretett!

Mikor ismét kinyitottam a szemem egy szürke színű hatalmas angyal szárnya volta hátamon.
Nem ijedtem meg. Miért is tettem volna?
Fel voltam rá készülve.

Gyönyörűek. És selymesek. De ne értem. Nem fehér, nem olyan mint az Adamé, hanem szürke. Vajon miért?

Nem gondolkoztam rajta túl sokat, inkább meg próbáltam, hogy tudok-e velük repülni.
Egy kis szerencsétlenkedés után sikerült. De nem mertem magasra enni így a földtől alig ár méterre mentem.

-----------------------------------------------------------
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyit késtem!
De végre itt a rész!😍
Remélen tetszeni fog nektek!
Jó olvasást részhez!❤😘