Madarak csicseregnek, gyerekek kacagnak és fiatalok kézen fogva sétálgatnak, szerelmes pillantásokkal jutalmazva egymást. Olyan gondtalanok. De ez néha csak a látszat. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy van egy lány. Egy lány, aki mosolyog, ha emberek veszik körül. Mint a gyermekek önfeledten kacag. De szemei mindent elárulnak. Üresek s nem csillognak. Ruhái sötétek úgy, mint a karikák szemei alatt. Hogy ezeket honnan tudom? Onnan, hogy ez az álcázott keserűség, létezésével szívem élteti. Minden egyes dobbanása érte van. Délutánonként a fűzfa alatti rozoga padra ül, s a semmibe meredve virágok szirmait tépdesi. Ismerjük egymást, mégse szólunk egy árva szót sem. Elsétálunk egymás mellett, mint két idegen. Annyi különbséggel, hogy miután ő elhalad mellettem, lépéseit tekintetemmel kísérem, amíg el nem tűnik látó teremből. Szemet gyönyörködtető. Legszívesebben elvennem minden fájdalmát, még széltől is óvnám. Lennék a pajzsa, amit bármikor maga elé ránthat. Itt a baj. Csak lennék és tenném. De nem lehet. Csak a távolból ügyelhetem. Mint most. Most is egymagában ül, a rozoga padon a semmibe meredve. Véknya kis ujjai között egy virágot szorongat. Ajkai között füstölgő rudat tart. Őszi szellő játszadozik tincseivel. Olyan védtelennek, törékenynek tűnik.
- Eljött a te időd Hong Ki. Csak sétálj oda. Nem lesz semmi baj. - buzdítottam bensőmet, hogy lábaimat mozgásra bírva előbújjak az egyik távolabbi fa mögül. Körmeimmel a kérget piszkálgatom feszültségem levezetése képen. Gondolatban már felpofoztam magam. Ilyen nyuszi még én sem lehetek. Ez az első és utolsó esélyem. Tennem kell érte. Nagyot sóhajtva, fejem lehajtva kiléptem rejtekhelyemről. Megfontolt lépésekkel indultam meg a lány felé. Ahogy mögé értem megakartam érinteni, de nem vett rá a lélek, hogy ezt meg is tegyem. Nagyot nyelve megkerültem a padot majd leültem mellé. Nem reagált. Szájából kiemelte a cigarettát és a tüdejében lévő füstöt lassan kifújta. Ránéztem arcára. Merev volt, mint a testtartása.
- Tudom, hogy a fa mögött álltál. - suttogta szemét lecsukva. Állam a földön koppant. Olyan nyugodtan mondta, mintha az olyan természetes lenne, hogy egy 27 éves majdnem férfi őt méregeti.
- Röstellem, hogy utánad leselkedtem. Nagyon sajnálom. - kezdtem el fészkelődni. Kezd kínossá válni a helyzet.
- Tudom, hogy utánam nézel, amikor az utcán elsétálunk egymás mellet. - folytatta tovább mondandóját. Hangjából nem lehetett hallani, hogy szemrehányásként teszi. Csak közli a tényeket.
- Azt is tudom, hogy minden nap az iskola előtt vársz addig, amíg be vagy ki nem teszem onnét a lábam. - mondta majd íriszeit kinyitva fejét felém fordította. Ilyen közel még sosem voltunk egymáshoz. Szemei olyanok, mint az óceán. El tudnék veszni bennük.
- Azt szeretném, hogy megbízz bennem. - kezdtem el harapdálni nyelvemet. Nem kellett volna ezzel letámadnom.
- Rögtön a közepébe. Merész vagy Hong ki. Nagyon merész. - mosolyodott el. Istenem az a mosoly. Káprázatos.
- Honnan tudod a nevem? - kérdeztem némi fázis késéssel.
- Nem csak te figyelsz engem. Amikor nem látsz, lehet ott vagyok valahol. Néha elgondolkozok rajta, hogy ez a sors műve vagy csak én vagyok szerencsétlen, hogy mindig beléd botlok. Akárhol is vagyok. - simított végig virága szirmain. Csak most vettem észre. Nem tépkedte le őket.
- Tudod. Vártam már, hogy mikor lesz elég merszed ide jönni. Zavart, hogy egy virág volt a társaságom. Helyetted. - tűrte füle mögé szemébe hulló tincseit.
- Most, hogy itt vagy, mintha megkönnyebbültem volna. Mintha egy mentő öv lennél.- hallgatott el majd pár másodperc múlva folytatta - Az élet olyan, mint a tenger. Ha nem tanulsz meg a sodrásokkal együtt úszni, elmerülsz. Megfulladsz és egyedül maradsz. Én nem akarok megfulladni. Szeretnék a víz felszínén maradni. De ahhoz kell valaki aki fent tart. - húzódott közelebb hozzám. Kellemes illata megcsapta szagló járataimat. Libabőrök futottak végig karjaimon.
- Leszel a mentő övem Lee Hong Ki? - tette tenyerét kézfejemre. Elsőnek kezünkre majd szemeibe néztem. Üresség helyett valami újat véltem felfedezni. Reményt. Fakóság helyett szemei csillogtak. Miattam.
- Én nem a mentő öved leszek az élethez. Én leszek számodra maga az élet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
