♢One Shot's♢

Vallomás

MYNAME - Insoo

6 évvel ezelőtt
- Maradj csendben. Idegesítesz. - masszíroztam homlokom bágyadtan.
- Kérlek. Csak most az egyszer. Tedd meg ezt értem! - nyúlt át az asztalon majd kezemet kezei közé zárta. Szívem majd kiugrott. Rögtön éberebb lettem.
- Hogy ez nekem mennyire, de mennyire fog fájni. Rendben. De, ha rám támad esküszöm leverem rajtad. Mindenki szeme láttára. - húztam ki tenyerem szorításából. Arca derűsebb lett, s egy halvány pír jelent meg orcáján. Torkát megköszörülte, s elcsendesedve vártuk azt az elviselhetetlen cédát, kit barátnőjének nevezett majd fél évig. Életem legszörnyűbb fél éve volt.
- Ott jön. Csak természetesen. - vett egy mély levegőt. Székét enyém mellé húzta, s derekam átölelve nézett a felénk lépkedő nő felé. Ahogy elénk ért kezeit kitárta. Megakarta ölelni őt. A fiú felnézett rá, de nem moccant.
- Hosszú két hónapon vagyunk túl Insoo. Ezalatt az idő alatt sokmindenre ráébrettem. - mosolygott rá szomorúan. Ahogy rám nézett kihúzta magát.
- Ha jól gondolom, te vagy (Y/N). Én Joowon vagyok. De ezt tudod, az arckifejezésedből ítélve. - tűrte füle mögé szemébe lógó hajtincsét. Szám kínosan elhúzva inettem felé. Ennyire futotta, kérlek ne kövezzetek meg.
- Ne húzzuk az időt Joowon. Csak mond el mit szeretnél. Még sok dolgunk van. - húzott szorosabban magához. Teste megmerevedett.
- Ahogy elnézlek nem változtál semmit. Talán helyesebb lettél. Még most is az a kedves arcú férfi vagy, akit elhagytam. - na, ha eddig nem éreztem magam kínosan, akkor majd most. Kezemmel megpróbáltam észrevétlenűl kihámozni magam karja fogságából, de nem hagyta. Kézfejemre simítva mégközelebb csúszott hozzám.
- Együtt vagytok? Össze jöttél a gyerekkori barátoddal? - rándúlt meg arcizma. Szemei csillogni kezdtek.
- Szabad utat adtál. Ő megadja azt a biztonságot, amire szükségem van. Melletted veszélyben éreztem magam, mert tudtam, hogy nem én vagyok számodra az egyetlen. Csak az egyik voltam a sok közül. - mélyült el a hangja a végére. Lábára simítva próbáltam lenyugtatni, még a dühkitörése előtt.
- Megértem. Igazából azért jöttem el ma ide, hogy valahogy magamhoz láncoljalak újra. De ez már felejtős. Jól bánsz vele? Vitatkoztatok már? - fordúlt felém. Szemei lyukat vájtak belém. Zavaromban lehajtottam fejem.
- Próbálok. Azt hiszem jobb ember lehetek mellette, s ő is mellettem. Vita nélkül pedig szerelem a szerelem? - néztem a mellettem ülő szemeibe. Mintha elgondolkodott volna. Halványan elmosolyodtam majd újra a lányra néztem.
- Akkor jó. Bánj vele jobban, mint én. Akkor én megyek is. Nem zavarlak tovább titeket. Insoo vigyázz magadra és (Y/N) - ra is. - biccentett felénk majd kiviharzott a kávézóból. Végre fellélegezhettem. Homlokamat megtörölve elhúzódtam barátom mellől. Karja, mintha gumiból lett volna, lógott mellette.
- Na, ezen is túl vagyunk. Ezért jössz egy doboz fagyival. - bokszoltam vállba.
- Mert vita nélkül szerelem a szerelem? - ismételte el, amit nem rég mondtam.
- Igen. Mert a szerelem vita nélkül nem szerelem. Csak együtt élés. - rántottam meg vállamat.
- Akkor mi szerelmesek vagyunk? - tette fel váratlanúl kérdését. Hasamban, mintha apró szárnyak csapdostak volna.
- Abból élünk. Nincs olyan nap, hogy ne civakodjunk valamin. Amikor rólad van szó nem tudom mi az a büszkeség. Azt se, hogy mi az a magány. Ha mosolyogsz boldog vagyok, mert tudom, hogy önfeledten teszed. Ha probléma adódik közöttünk te mindig találsz rá megoldást. Ha lecsukom a szemem nem félek, mert tudom, hogy újra kinyitom. Kinyitom, mert látni akarlak. Bármi áron. - tette szívére tenyerét. Pólóját markolva élesen szívta be a levegőt.
- És ha, látom, hogy valamitől szenvedsz és nem tudok rajtad segíteni ez össze szorúl, s kiakar szakadni onnan. Ezt érzem. Ez a szerelem? - nézett mélyen szemembe, mi könnyben úszott. Azt hallani, amit 14 éves korom óta várok, letaglózott. Meredtem magam elé, s emésztettem az elhangzottakat. Székéről felállt majd elém állva lenézett rám.
- (Y/N), ez a szerelem? - kérdezte újra. Nem tudtam válaszolni, így csak bólintottam. Fejem egyik kezével átkarolta, s másikkal pedig hátam simogatta. Elnehezedett karjaimmal lábát magamhoz öleltem. Fejem hasára hajtottam. Némán könnyeztem boldogan. Igen Insoo. Ez a szerelem.

Jelen

- És, ha többet nem vetkőznék? Nah? Mit szólsz? - masszírozta lábamat. Bokám kifordult és úgy döntött új életet kezd nélkülem. Ezzel csak annyi probléma volt, hogy a bokám elfelejtette, hogy hozzám tartozik. Szóval most egy kificamodott lábbal ülök az öltözőjében.
- Annak már semmi értelme. Annyiszor láttak már félpucéran, mint én pattanást az arcomon. Úgyhogy ennek nagy jelentősége nem lenne. Vetkőzz annyiszor amennyiszer akarsz. De azért a hálóban többször tedd, kérlek.
- Megnyugtatlak nadrág nélkül csak te láthatsz. Becsszó. - engedte el bokámat majd tenyerét tartotta felém, s alsó ajkát beharapta.
- Ezt el is vártam. Ha megszeged kislányt csinálok belőled. - simítottam végig tenyerén. Láthatatlan szerződésünket csókkal pecsételtük.
- Anyu! Anyu, Sora nem hagy békén! - futott be a helységbe kisfiúnk.
- Mivel nem hagy? - vette fel ölébe apja. Apró kacsóival vállába kapaszkodott.
- Azt mondta szerelmes belém! Folyton megakar puszilni. Azt mondta ezt csinálják a felnőttek is. - kezdett el szörnyülködni. Insoo-val egyszerre nevettük el magunkat.
- Hogy adnak puszit a felnőttek Minsu? - puszilta meg pofiját. Kisfiúnk válaszul rögtön szájára adott egy cuppanósat.

- Hát így! Ahogy te szoktál anyuval. Úgy, mint a szerelmesek. - mutatott felém mutató ujjával.
- Te szerelmes vagy Sora-ba? - kérdeztem kedvesen, mire fejét nemlegesen megrázta.
- Na, akkor menjünk mondjuk meg Sora-nak, hogy te nem így érzel. Rendben? - paskolta meg popsiját Insoo.
- Menjetek. Addig még erőt gyűjtök. - kacsintottam rájuk. Insoo légpuszit küldött, amit el is kaptam.
- Minsu köszönj el anyutól. - inetegett kedvesem. Minsu őt utánozva megrázta apró mancsát.
- De csak finoman. Nem megbántani. - figyelmeztettem a két jómadarat.
- Minsu úriember módjára utasítja vissza. Nem lesz baj. - próbált megnyugtatni. Kisfiúnkkal karöltve kiléptek az öltözőből. Nos igen. Fiatal még a szerelemhez. De ráér még ezzel foglalkozni. Rá is rátalál majd úgy, mint rám. Az a nagybetűs szerelem.