Szakadó hóban haza sétálni, plusz társaság nélkül unalmas. Fülesem tönkre ment, csizmám beázott, fázok és még a suliban is csesztettek. Ha ma még valaki felcsesz esküszöm elvágom a torkát. - Ezt ti se gondoltátok komolyan. Egyszer akar inni az ember forró csokit, akkor is zárva vagytok? - kapott el az öt perces idegsukk. A bódé oldalába rúgva haza felé indultam. Az emberek lehajtott fejjel, maguk kis csendességében vonultak el mellettem. Unalmas egyedek egytől egyig. Na nem mintha nekem annyira izgalmas lenne az életem. Hogy elszórakoztassam magam némelyeket kiparodizáltam. Számat befogva próbáltam nem hangosan rötyögni. Bukás veszélyét elkellet kerülnöm. De aztán jött az a karma nevű dolog. Nem figyeltem a lábam elé és egy nagyobb jég pacán megcsúszva dobtam egy hátast. A földre érkezve a süsü megvédett attól, hogy az agyam, mint egy pelenka szar szét ne loccsanjon. Köszönöm istenem eme irgalmas segélyedet.
- Bassza meg! - próbáltam felülni, de sajgó derekam nem engedte. Az emberek kikerülve siettek a dolgukra. Úgy van hagyjatok a földön vergődni köcsögök.
- De szép az ég! Ah, milyen friss a levegő. Fincsi. - csináltam hó angyalt a járda közepén. Miután kiélveztem gyerekes hóbortjaimat újra megpróbálkoztam felállni. Vagyis elsőnek felülni. Már majdnem megvoltam, amikor egy adag hó érkezett bele a pofámba és az így is átázott kabátomra. Nyelvemre harapva vissza fojtottam egy kisebb káromkodás tengert. Az se érdekelt, hogy a derék tájam sajog. Hirtelen felültem majd süsümet is leszedtem a fejemről. A támadóm már majdnem távozott köreimből. Na elhitted haver.
- Hé! Men in black! Hallod!? Szőkemanci! - kiabáltam utána. Lábait egymás mellé helyezte majd lassított felvétel filingben megfordult. Mit ne mondjak. Mutatós példány.
- Mit akarsz? - húzta fel szemöldökét. Kezeit zsebre vágta. Szemei lesajnálóan méregettek.
- MI AZ, HOGY MIT AKAROK? Rám rúgod ezt a gecis havat aztán, mint aki jól végezte dolgát elvágtázol a picsába? - térdeltem fel. Havat lesöpörve magamról felálltam. Kezemet derekamra helyezve masszíroztam, hogy enyhítsem a szúró fájdalmat.
- Már megbocsáss, de kimondta, hogy a hóba fetrengj, mint egy kivert kutya? Így jártál. Téllel ez jár kedves. - már fordult volna meg. Szinte éreztem a rezdüléseiből. Engem aztán nem fog itt hagyni. Gyorsan felmarkoltam egy kisebb köteg havat majd mellkason dobva magamra vontam figyelmét.
- Ha én kivert kutya vagyok, akkor te egy suttyó köcsög édesem. - csaptam össze tenyereimet. Aranyosan elmosolyodott. Mosolyog?
- Ezt nagyon nem kellett volna. - öblös léptekkel elém ért. Vállamnál fogva szó szerint eldobott a hó dombocskák közé. Ha ezek után nem kapok egy cuki tüdő gyulladást akkor semmikor. Felém sétált, s úgy nézett le rám. Rendes, mint a messiás.
- Legközelebb befogod a szádat. - ismét magamra akart hagyni. Hirtelen kigáncsolva a földre terítettem. Gyorsan csípőjére ültem és hóval kezdtem etetni.
- Legközelebb nem dobálsz, mint egy labdát. - folytattam volna etetését, ha nem tette volna ugyan azt, mint én. Szinte már vérre ment.
- Hülye csitri! - dobott le magáról. Most ő ült a csípőmre. Gyomron vágva vissza kerültem a helyemre.
- Köcsög paraszt! - fogtam nyakára mire ő derekamra. Ennyi volt. Mindketten megálltunk. Egymás szemeibe bámulva, lihegve, kifáradva. Telt ajkai ki voltak cserepesedve. Arca akár egy érett paradicsom. Most vettem csak észre fülében kereszt alakú fülbevaló csüngött.
- Izé. - kezdtem volna bele valamibe. Még magam se tudom mibe, de próbáltam. Nyakát elengedve meredtem még mindig íriszeibe. A furcsa, hogy ő nem engedte el a derekamat. Tetszett.
- Ilyen az amikor megtaláljuk a nagy őt? - csillant fel fekete szeme. Szemöldökeit össze húzva várt.
- Eh. Mi van? - húztam be nyakamat. Torkából hangos nevetés szakadt fel. Istenem létezik ilyen kacaj?
- Felix vagyok. - ült fel. Arcunk között pár centi volt csak, mégis km-nek éreztem.
- Jó neked. - vigyorodtam el.
- ( Y/n ). - emeltem fel tenyerem. Közénk nézett majd mikor realizálta, hogy kezet kéne fognunk mancsát enyémbe helyezte. Na jó. A keze puhább,mit a baba popsi. Ilyen lehetséges? És még meleg is.
- Ha most megcsókolnálak békülésképp baj lenne? - engedte el kacsómat. Kezeit hátra rakva támasztott minket. Mert igen. Még mindig az ölében meredtem.
- Hát figyelj. Ha azt akarod, hogy vissza kézből pofán csapjalak csak nyugodtan. - rántottam meg vállamat. Ismét nevetni kezdett. Nem tudtam ellenállni. Én is nevetni kezdtem. Hát Felix. Úgy érzem ebből még lesz valami. Valami elképesztő és izgalmas.
- Ennyi? Hm. Akkor csak egy puszi. - hajolt rögtön szám széléhez.
- Ennyi? Akkor egy gyors simi. - csaptam rögtön homlokon. De csak azért, mert élveztem, amit neki nem kell tudnia.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
