- Tae! Na! Ne csináld ezt! - kocogtam a háta mögé, s a zacskókat tartó kezébe karoltam. Csak hümmögve adta tudtomra, hogy figyel rám, de ennél többet most ne várjak. - Értem én, hogy tetszett az a bandana..- kezdtem nyöszörögve, de azonnal szavamba vágott. - Nagyon is. - tette hozzá mondandómhoz. Hatalmasat sóhajtva álltam meg, de ő csak sétált tovább. Farzsebemhez nyúlva néztem meg, hogy neki szánt ajándékom még ott lapúlt-e. Ahogy észleltem, hogy nem hagytam el, újra mellé futottam. - Ahogy hazaértünk esküszöm kiengesztellek! Csak ne haragudj rám. - vettem ki kezéből az egyik szütyőt, s egy apró csókot adtam arcára. Eddig ráncos homloka kisimúlt, majd amit elvettem tőle, azt vissza is vette magához. - Rendben, de ne cipekedj, arra itt vagyok én. - köszörülte meg torkát, indulásra bírva. - Persze, én meg a pénzköltésre, mi? - kulcsoltam össze ujjainkat, hogy ezzel is segítsek neki. Ezek után csak csendben haladtunk tovább, amíg haza nem értünk. Ahogy beléptünk az ajtón, kacsóját kihúzta enyéim közűl. Cipőjét ledobva becsoszogott a konyhába és letette a bevásárolt cuccokat. - Köszönöm. - simítottam hátára. Fejét felém fordította, halványan elmosolyodva. Homlokát enyémhez érintette, majd távozott a konyhából. Végig néztem, ahogy a kanapé mellé dobja pulcsiját, s ráugrik a heverőre. Egyik karját szemeire helyezte. Szuszogni kezdett. Percekig meredtem még rá, utána amilyen gyorsan csak tudtam elraktam a megvásárolt dolgokat. - Ez kész is. - bólogattam magamnak. Gyorsan vetettem megint egy pillantást barátomra. Mozdulatlanúl heverészett továbbra is. Halkan mellé lépkedtem. Újra végignéztem rajta, hogy észre vett vagy sem. Ahogy megbizonyosodtam, óvatosan csípőjére ültem. Tenyeremet polója alá csúsztattam, kicsit megcsipkedve bőrét. - Mit szeretnél, jagi? - sutyorogta orra alatt, de kezét még mindig nem vette el. Ajkaira apró mosoly kúszott. Előrébb hajolva kilátszódó kulcscsontjára, pusziltam. - Kiengesztellek. - haladtam egyre feljebb. Nyakától eljutottam homlokához, homlokátol pedig felsőajkához. - Rafinált kiengesztelés, meg kell hagyni. - nézett mostmár íriszeimbe. Kutyus szemei csillogtak, még volt benne egy kevés bánat. - Akkor nyert ügyem van? - húzogattam szemöldököm. - Az bizony. - tette combjaimra ujjait. Pólójába markolva felhúztam magamhoz. Nyakába bújtam. Orrom bőréhez dörgöltem, illatát pedig magamba szippantottam. - Ennyit a csábításról. Pedig én aztán próbálkoztam, de amint láthatod, abban neked van nyert ügyed. - döntöttem fejem arcának, mire hajmba simúlt. - Ugyan, inkább úgy mond, hogy abban IS nekem van. - kuncogta el magát. - Ha ennyire nagyra vagy magaddal, akkor meg sem kapod az ajándékodat. - szálltam volna ki öléből, de csípömre fogva visszatartott. - Én? Dehogy is! Látod? - dörgölte össze orrunkat. Nevetve tettem kezem arcára, hogy pár centi legyen köztünk. - Igazából, azért nem akartam, hogy megvedd azt a bandanát, mert tudtam, hogy már hetek óta nézegetted, így pár napja megvettem neked. Megakartalak lepni, remélem örülsz neki. - vettem ki zsebemből az anyagot, s csuklójára kötve megcsókoltam. A hirtelen sokktól még visszacsókolni is elfelejtett. - Nem tetszik? Vagy nem ezt szeretted volna? Istenem, ilyen béna is csak én lehetek. - csaptam magam homlokon. Ahogy ezt meghallotta, rögtön szemembe nézett. - (Y/N). - ölelt szorosan magához. - Köszönöm. Csodálatos vagy. - szorongatott tovább. - Kettőnk közül te vagy a csodálatos. Ezt pedig sose feledd TaeTae.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
