♢One Shot's♢

Ártatlanul rossz

EXO - Suho

- Valaki látta Junmyeon-t? Valaki? - futottam körbe az egész stadiont. Kétségbe voltam esve. Eltűnt az egyetlen ember, aki a közelemben tudta, hogy az EXO bagázs közeli ismerőse vagyok. Már érzem, hogy valaki itt kiteszi a szűröm.
- Kisasszony! Maga mégis mit keres itt? Itt csak a fellépők tartózkodhatnak! Ki engedett be ide egy rajongót? - kiabált egy nálam pár évvel idősebb fazon. Na, mit mondtam máris eltakarítanának innen.
- Én nem rajongó vagyok! Az EXO familia barátja vagyok! Igazából nagyon nagyon közeli! - gesztikuláltam akár egy idióta. A férfi csak összeszűkitette a szemeit.
- Mindenki ezt mondja. Ezek a mai fiatalok, mit meg nem tesznek egy kis figyelemért! - sóhajtotta lemondóan. Óvatosan hátrálni kezdtem, amit észre is vett. Kezét kinyújtva értem akart kapni.
- Most velem jössz. - jelentette ki. Nem tetszett az ötlet. Gyorsan kikerűlve rohantam, mint akit a tatárok hajtanak.
- Valaki! Kyungsoo! Chanyeol! Jongin! Hol van már Junmyeon!? - futottam még mindig. A lépcsőkhöz érve hátra néztem.
Az emberke egyre csak közeledett.
- Kapják el! - ordította torka szakadtából. Számat beharapva a lépcső felső fokára léptem. Na, akkor irány a színpad. Kocogtam lefelé, amikor felfelé jövő emberkét meglátva, majdnem elsírtam magam örömömben.
- Jongdae! - visítottam halkan. Az illető rámnézett.
- (Y/N) hát te? - állt meg pár fokkal lejjebb.
- Én.. - fejeztem volna be, ha valaki nem ránt hátra.
- Megvagy! Most pedig velem jössz! - húzott volna közelebb magához. Ijedtemben elrántottam kezemet, mire hátra kezdtem zuhanni. Torkomon akadt a levegő. Most pedig szépen össze töröm magam.
- Uhh. - csapodtam egy kemény mellkasnak. Chen magához szorított.
- Hyung. Mit csinálsz vele? - bökött irányomba megmentőm.
- Beszökött. Csak kiakartam vinni innen. - nyúlt volna újra értem. Jongdae magához szorított ellenkezésül.
- Ő a barátnőm! Elkóricáltál jagi? - simított arcomra. Szemem tányérnagyságúra tágult. Kicsit megbökött, mire észhez tértem.
- Oppa! Mindenhol kerestelek titeket! - öleltem magamhoz.
- Ja, hogy úgy! Őszintén sajnálom ezt az apró kellemetlenséget! - hajolt meg bocsánatkérőn. A dolgot annyiban hagyva távozott.
- Ezért ki fog nyírni! - szörnyülködtem hangosan. Az előttem állót elengedve le lépkedtem az utolsó lépcsőfokokról.
- Már színpadon van. Most van a különszáma. De miért fog kinyírni? - nézett rám kérdőn.
- Mindig eltűnök valahogy. Köszönöm az előbbit, majd valahogy meghálálom. - kezdtem el ismét futni. A színpad mögé érkezve a közönséget már más szórakoztatta. Hajamat kontyba fogva kezdtem ismét a keresésébe.

Junmyeon szemszöge

A színpadról letipegve barátnőm keresésébe fogtam. Parókámat leszedve, szőke hajamat megigazgattam.
- Taemin fent látta, rohant valahová. - lépett mellém Minho. Vöröses parókája még mindig fején díszelgett.
- Köszönöm! - hajoltam meg. A lépcsők felé kezdtem sprintelni, már amennyire a magassarkú engedte. Ahogy felértem az emeletre, csak futni tudtam. Senki se tudja a fiúkon kívül, hogy velünk van. Lehet már kirakták innen. Aki láttott csak nevetett, ahogy elhaladtam a folyosón. Mindenkivel találkoztam már, de vele pont nem. Nem hiszem el.
- Hyung! Már végeztetek is? - hallottam meg Jongdae hangját az öltözőkből.
- Aha. (Y/N)-t láttad? Nem találom! - kérdeztem csalódottan.
- Most írtam neki, hogy jöjjön ide. Biztos mindjárt itt van. - mosolygott rám. Vállamat megveregetve elhagyta a helységet. A parókát eldobva fellélegeztem.
- Jongdae nem találtam meg. Pedig látni akartam a fellépését. - totyogot be lehajtott fejjel kedvesem. Rúzsos ajkaimmal nem tudtam nem mosolyogni. Imádni való volt, még így is. Durcásan, elszontyolodva. Mellkasomnak ütközve lepattant rólam
- Elnézést kérek. - nézett bele szemeimbe. Ahogy realizálta, hogy én vagyok végig nézett rajtam.
- Te? Te! - tátotta el a száját. Közelebb lépett hozzám.
- Én! Azt hittem elvesztél jagi! Megijedtem. - öleltem magamhoz. Derekamat megfogva eltolt magától.
- Mi ez a hacuka? Elég. Tollas? - köpködte ki szájából a szálakat.
- Az mindegy. Csak egy új coreo. Hogy tetszem? - pördűltem meg tengelyem körül.
- Igazán kiemeli az alakod. Formás fenék, formás combokkal. Minden nő álma. - bókolt, de nem hogy én, még ő priult bele.
- Csak a te álmod akarok lenni. De nyugodtan folytasd. Jót tesz az egómnak. - játszottam a szerényet. Ajkát eltakarva kuncogta el magát. Az a hang. Beleborzongok.
- A karjaid dagadnak az izomtól. Ezek is igen formásak. - simított végig rajta. Nyálam egyre csak termelődött és termelődött. Ilyen érzés, ha bókolok neki?
- A kockáidat is kitudom tapintani. Így. Látod? Azok az édes kis kockák, amiket annyiszor láttam már, de még nem elégszer. - lépett mégközelebb.
- A vörös ajkaid. Olyan formások, csókra teremtették. - kente el a rúzst rajta. Úgy nézhettem ki, mint Joker.
- A szemeid, amik úgy fénylenek, mintha maga a csillagok atyja lenne. - fejezte be. Hangja elhalkúlt, csak lélegzetvételeinket lehetett hallani.
- Látod itt? - mutattam a combomat alig takaró ruhárészt.
- Eltéphetnéd azokkal az ujjakkal. - húztam fel lábamat. Hangosan elnevette magát.
- És, ha nekem ennyi nem elég? Ha a ruha nélkül akarlak látni? - szívta be száját. Elképedve néztem ártatlan arcát. Olyan szűzies volt, oly' hívogató. Mégis, mintha nem én akartam volna megrontani őt, hanem ő engem.
- Tégy velem amit akarsz. A tiéd vagyok babe. - tártam ki karjaimat. Vigyorogva egy apró csókot lehelt párnáimra. Hátam mögé lépett, s lehúzta a cipzárt. Hideg kezeivel a ruha alá nyúlva, vállamra simított. Óvatosan leengedte rólam az anyagot. Egy boxerben és magassarkúban álltam a szoba közepén. Az ajtóhoz lépett, majd bezárta azt.
- Most úgy nézel ki, mint egy transzvesztita. - kacagta újra hozzám lépve. Én se bírtam sokáig, elnevettem magam. A cipőket is levéve magamhoz rántottam.
- Most már férfias vagyok? - túrtam bele csapzott tincseibe.
- Nem is tudom. - csücsörítette kívánatos ajkait. Habozás nélkül csaptam le rá.
- Tudom nem szép dolog. De én itt és most magamévá teszlek. - adtam apró puszikat minden egyes fedetlen felületre testén.
- Erre vártam, édes. - nyúlt boxerem korcához, s megcsattogtatta azt.
- Milyen vadóc lettél hirtelen jagiya! - morogtam kábultan.
- Ilyenné teszel. Na, nem akarsz betörni? - mélyítette el hangját.
- Jézusom. Mi ez valami tini film? - horkantottam fel. Igazából nagyon izgató volt a helyzet, de nagyon meglepett.
- Próbálkozni még szabad. - rántotta meg vállát.
- Jagi. Rossz kislány vagy. Nagyon. - kaptam ölembe. Nyakamba karolt, s hajam kezdte piszkálni. Megőrjít. Teljesen.