Fülessel a fülemben rohangáltam a lakásban. Ruhát hajtogattam, mostam, teregettem, takarítottam és teát főztem. Ezt mind egyszerre, hogy minél hamarabb végezhessek. Drága nővérem úgy döntött ma meglátogat. Khm inkább pénzt kérjen, amit persze mindig adok is neki. A család tartson össze, még akkor is ha megtudnátok egymást ölni. Yuta-val közös szobánkba sétálva, ruháit az ágyra dobtam. - Ezt tegnap mostam ki. Minek volt a mosógépen? - néztem a tükör előtt ülő fiúra. Ő csak nyugodtan igazgatta haját. - Biztos összefogtam a szennyessel. - rántotta meg a vállát. Fehér ingét begombolva, nyakába akasztotta "nyakörvét", ami állítása szerint dögös. Hát kinek mi. - Segítenél? - nézett rám kiskutya szemekkel. Háta mögé sétáltam majd elvettem tőle az övet. - Nem kéne ennyire izgulnod miatta. Annyira nem lehet borzasztó a testvéred. - döntötte hátra fejét. - A szörnyűnél is rosszabb. Belekotnyeleskedik az életembe. Folyton megkapja, amit akar. Csak akkor keres, ha kell valami neki, ami állatába pénz. Kényes, semmit se csinál csak létezik. Ha nem ordít akkor éppen beleköt valakibe! - húztam egyre szorosabbra és szorosabbra a díszt a nyakában. Kezem görcsösen kapaszkodott bele nem figyelve a fiú légvételeire. - (Y/N) ez túl szoros! Elég lesz! - kapott öklömre, hogy kiszabadíthassa magát markaim közül. Mintha leprás lenne úgy ugrottam el tőle. Torkát fogva ledőlt a székről. Nagyobb puffanással ért a földre. Köhögve szívta magába tüdejének oly' fontos oxigént. Szám elé kaptam kezemet majd szörnyülködve vetődtem le hozzá. Hátát simogatva bújtam közelebb hozzá. Térdén fekve, homlokát a szőnyegre hajtotta. Fejem hátára téve próbáltam őt, s magamat is nyugtatni. - Annyira sajnálom! A frusztrációmat nem rajtad kellett volna levezetnem! Nem akartalak bántani esküszöm! Ne haragudj. - sutyorogtam kétségbe esve. Jobban oda figyelhettem volna rá. Testi épségét veszélyeztettem. Kezdek eldurvulni. Egy nagyobb lélegzetvétel után lassan felemelkedett a talajról. Törökülésbe helyezte magát. Nyakát simogatva mosolygott rám. - Semmi baj. Szeretem, amikor vad vagy, de azt inkább az ágyban. - nevette el magát halkan. Karom felemelve kezembe bújtattam arcomat. Szégyelltem magam. - Jagi! Nézz rám kérlek! Tényleg semmi baj. - nyúlt lapockámhoz majd magára rántott. Apró csókokat adott fedetlen bőrömre. Lustán átkaroltam, s parfümjét kezdtem el szaglászni. - Most nagyon durva voltam. Bárcsak itt lennél amikor ideér. Mondjuk áldom az égieket, hogy még nem találkoztatok. Mindig akkor jön, ha a fiúkkal valami eseményre kell mennetek. - kuncogtam magamban. Yuta-t elengedve bágyadtan igazgattam meg ingét. - Lemondhatom a díjátadó előtti találkozót, ha szeretnéd. Csak a szokásos dolgokat mondanák el. - simogatta meg államat. Válaszolni akartam, de a csengő hangja megakadályozott. - Nem kell, megleszek. Készülődj, még a végén elkésel! - csókoltam meg majd a földről felállva kislasszéztam a helységből. - Mert te nem szoktál sose késni! A királyok mindig utoljára érkeznek jagiya! - kiabált utánam. A bejárati elé érve kezem a kilincsre illesztettem. - Az más! Én megtehetem, de te idol vagy! - nevettem el magam. Az ajtót kitárva szembe találtam magam egy undok mosolyú nővel. A nővéremmel. - Szia hugi! Mi újság? Kivel beszélgettél? Talán a képzeletbeli barátaiddal vagy a hanggal a fejedben? - kacagta el magát. Félre lökve az útból becaplatott a nappaliba. Szandálját eldobálva kiterült a kanapén. - Ha a hanggal a fejemben társalogtam volna, már halottan feküdnél, vérben ázva az egyik sarki kocsma mellett. - sóhajtottam frusztráltan. A konyhából kihoztam neki a szokásos teáját, amit készségesen el is vett. - Még mindig szar a humorérzéked. Én csak vicceltem. - húzta el száját. Az italba kortyolva felszisszent. Elfelejtettem szólni, hogy forró. Na, sebaj. - Ki mondta, hogy én vicceltem? - húztam fel szemöldököm, s lábam keresztbe tettem. - Ha - ha. Inkább hagyjuk. - húzta fel orrát. Teáját kortyolgatva nézett körül a helységben. Legalább addig se beszél. A poharat letette az asztalra. Torkát megköszörülte, s beszédre nyitotta száját. Ennyit a békéről. - Hogy megy a sorod? Barátok? Hapsi? Munka? - nézett rám kíváncsian. - Mennyi kell? - forgattam meg szemeimet. - Ch. Nem a pénz miatt jöttem. Hiányoztál. - mosolygott álszenten. Melyik kocsma van a legközelebb? - Ugyan már. Ezt te se hitted el. - horkantottam. Ennél azért többet vártam. Legalább megerőltethette volna magát egy jobb hazugsággal. - Igazából tényleg megszorultam egy kissé. De komolyan érdekelt, hogy mi van veled. - dobta hátra haját. Na mit mondtam? - Hát ne érdekeljen. A pénz pedig. - indultam a szobánk felé, de egy cipő kopogása megzavart benne. Yuta fekete öltönyben sétált felém. Nyakában az öv mellett egy vastagabb lánc és több kisebb nyaklánc lógott. Füleiben fülbevalók díszelegtek. Még a nyálam is gyorsabban kezdett termelődni. Egy valami nem illett a képbe. A kezében pihenő katana. - Kit nézel annyira? A barátod az? JÉZUSOM! - sikkantotta el magát. Yuta mellém sétált. - Ez meg ki? Miért van a kezében egy kard? - nézett rá rémülten. Számat összepréselve néztem hol testvéremre, hol kedvesemre. - Az én házamban pénzt kunyerálsz? Mi vagy te? Koldus leány? Asszonyommal ilyen hangnemet megütni, hogy volt merszed? - mélyítette el hangját. Nővérem óvatosan felállt a kanapéról majd megadóan feltartotta kezeit. - Csak nyugalom. Elnézését kérem már itt se vagyok! (Y/N), ami a pénzt illeti? - kérdezte félénken. Yuta katanáját kirántva a lány felé tartotta azt. - Ami az ő pénze, az az én pénzem is! Takarodj, addig amíg ki nem csontozlak. - szűkítette össze szemeit. Testvérem lefagyva méregette a mellettem állót. - MOST! - kiáltottam rá erélyesebben. Yuta megindult felé, mire ő, mint gyalogkakukk kirohant a házból. A nagy sietségében lábbelijét is itt hagyta. Barátom ahogy észre vette kezeibe kapta majd kihajította az udvarra. - Ha vissza mersz jönni az lesz az utolsó éjszakád! - ordított utána. Az ajtót becsapva vissza sétált hozzám. Kardját vissza rakta tartójába. Vigyorogva nézett szemeimbe.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
- Na? Jó voltam? - tárta ki karját. Boldogan bólogatva lépkedtem elé. Testem hozzá préselve fejeztem ki hálámat.
- Köszönöm. - mosolyogtam fel rá lágyan.
- Nem kell köszönnöd semmit. Bármit megteszek azért, hogy kevesebb teher legyen a vállaidon. - csókolta meg homlokomat.
- Még azt is, hogy elmebeteget játszol? - kérdeztem komolyan. - Akár gyilkolok is, de az én jagim ne legyen szomorú és kedvtelen! - szorongatott meg. Ma már sokadjára, de egy nagyot sóhajtottam. De most a megkönnyebbüléstől. A pillanatot élvezve csapott belém a felismerés. - Neked nem a díjátadódon kéne lenned? - húztam fel szemöldökömet. Kínosan megvakarta a tarkóját majd csókot adva ajkaimra kirohant a házból. - Persze neked is szia. - kiáltottam az ajtónak. A nyílászáró hirtelen kicsapódott majd egy lihegő Yuta csoszogott elém. - Szia jagi. Majd érkezem. - hajolt ismét ajkaimra. Láncait megragadva mélyítettem el csókunkat.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
