Ikon - B.i
A mi kapcsolatunk nem akármilyen. Bármihez tudod hasonlítani. Olyan vad, akár egy oroszlán. Bizsergető, mint az elektromosság. Komikus, mint egy valóság show. Forró, mint a lobogó tűz. Biztonságot nyújt akár egy vár. Civakodunk, mint a gyerekek mégis ezek a kis csipkelődések sose fajulnak addig, hogy tartós haragot tartsunk. Pont ez a jó benne. Minden elképzelhető helyzetet megélünk.
- Hanbin. Ébren vagy? - suttogtam kedvesem fülébe, mire csak hangos szuszogás volt a válasz. Halkan felkuncogtam, majd egy lágy csókot adtam kicserepesedett ajkaira.
- Na, nem baj. Akkor egyedül kávézok. - kezdtem el nyújtózkodni. Lábaimat kidugtam a takaró alól, figyelve az ágy végében fetrengő macskára.
- Gyere Herbál. Hagyjuk a medvét aludni. - álltam fel fekvőhelyemről. Kis kedvencem dorombolva nézett rám. Ilyenkor azt várja, hogy ölbe vegyem. Lusta dög. Szerencsétlent a hónom alá vágva, kiosontam a szobából.
- Jóságos. Milyen gyomrod van neked? Akár egy kilenc hónapos terhes asszonynak. - szörnyülködtem hordó testében, de csak bújt, mint egy kölyök.
- Oké. Nem sértegetlek. Vegyük úgy, mintha mi se történt volna. - beszéltem hozzá míg a konyhába nem értem. A helységbe érve leraktam a padlóra, majd a konzerveket kezdtem felkutatni. Hanbin mindig elpakolja. Miután megtaláltam Herbál hangos nyávogásával adta tudtomra, hogy siethetnék, mert éhes. Az edényébe kanalaztam a cuccot, majd elé rakva hagytam falatozni.
- Kávé. Kell kávé. Nagyon kell kávé. - dúdoltam, majd bögrémet elő kapva kezdtem volna gyártani az energia bombámat. Na igen. Csak gyártottam volna, mert, hogy egy szem kávé sem volt itthon az szent és biztos.
- Most ébresszem fel? Igen! - ugrottam egyet miközben vigyorogtam, mint a vadalma. A szobánkba futva az ébredező medvémre ugrottam.
- Jó reggelt, csipkejózsika! Hasadra süt a nap! - kezdtem el puszikkal behinteni álmos pofiját.
- Már is jobb. De az én hasamra nem a nap süt, inkább a hold ül. - fogta meg csípőmet. Szemöldököm az egekbe ugrott.
- Most azt mondod, hogy nagy a seggem? - csaptam mellkason.
- Én arra értettem, hogy. Tudod mit? Igen. Nagy a segged. - nyúlt az említett testrészemhez, majd megpaskolgatta. A szemérmetlen.
- Aha. De azért szereted taperolni mi?
- Még szép. Főleg egyszerre két tenyérrel. - markolta meg fertájamat, mire számat egy kisebb nyögés hagyta el.
- Ha már ennyire elemedben vagy. Elmehetnél kávéért. Kifogytunk. - vigyorogtam rá, mire kacsómat szájához emelte. Egy óvatos csókot lehelt rá, majd fogai közé csípte puha bőrömet.
- Szóval így állunk Kim Hanbin? - kérdezem nagyokat pislogva. Ha neki szabad akkor nekem is. Nyakához hajoltam. Hajlatába leheltem, mire bőrén apró kis liba bőrök jelentek meg. Nyelvemmel végig simítottam a felületem, majd egyszerűen megharaptam.
- Akarsz kávét? Akkor ne izgass hajnalok hajnalán. - tepert maga alá. Lábaival közre fogott. Kezeimet fejem felé emelve végig csókolta karjaimat.
- Kávét. Kávét akarok. - kezdtem el mozgolódni alatta.
- Kávét. Kávét akarok. - utánozta a hangom - Oké. De én meg akarlak. Téged akarlak. - húzta csalafinta görbületre kívánatos ajkait. Még ébredés és alvás között is szexi. Túlságosan is.
- Majd, ha hoztál kávét. Emeld fel a formás popsidat aztán tudod a dolgod. - csókoltam meg majd kimásztam szörnyülködő barátom alól.
- Addig csinálj egy kávét! Jaj vagyis nem kell! - kiabált utánam mire kitört belőlem a röhögés.
