Half Blood (L.S) /Befejezett/

1. So, what's the truth?

A mai napom is ugyan úgy telik ahogy szokott... Megkapom azokat a beszólásokat, hogy "korcs" és "szörnyeteg"... Hogy miért? Mert félig vérfarkas vagyok... Igen, vérfarkas. Anyám egy ember és apám egy könyörtelen vérfarkas volt, mert már meghalt. Gyerekkorom óta kirekesztettek. Nem voltak barátaim, folyamatosan bántalmaztak és kigúnyoltak a külsőm miatt. A hajam vége hófehér, éles agyaraim- karmaim és élénk sárga szemem van. Azt hiszik, hogy egy génhiba miatt lettem ilyen. Nem mondhattam el senkinek, hogy félig farkas vagyok... 1. Kísérleteznének rajtam. 2. Elszakítanának az anyámtól és még jobban kirekesztenének. Egyetlen egy barátom van aki elfogad úgy ahogy vagyok, az pedig Niall Horan. Még általános iskolában ismertem meg. Első osztálytól kezdve legjobb barátok vagyunk. Egy gimibe jelentkeztünk, egy osztályba kerültünk. Ő az egyetlen aki tudja mi is vagyok valójában. Ő nem fél tőlem, elfogad úgy ahogy vagyok. A gondolkodásomból, ír barátom hangja zökkentett ki.

- Louis! Figyelsz te rám?- kérdezte kezét lengetve az arcom előtt.

- Ja, persze, igen.- válaszoltam felé fordulva.

- Akkor mit kérdeztem?- kérdezte sokat sejtően mosolyogva.

- Hát... Hogy...

- Tudtam, hogy nem figyelsz!- tapsolt magának.- Azt kérdeztem, hogy ma át mehetek-e hozzátok "tanulni a holnapi dolgozatra"?

- Persze. Egyedül úgy se nagyon tudok.- mosolyogtam kínosan, nem értettem miért tette idézőjelbe...- De most már menjünk, mert elkésünk bioszról.- mondtam és felvettem a hátamra, a táskám. Végig sétáltunk a szokásos folyosókon amiknek a két oldalát szekrények töltötték be. Beültünk a terembe és vártuk, hogy a tanár is megérkezzen. Most is ahogy mindig, rengetek undorodó pillantást kaptam, ahogy az osztálytársaim végignéztek rajtam. Kinyílt az ajtó, de a tanárnő helyett egy magas, barna, hosszú, göndör hajú, smaragd zöld szemű fiú vagy inkább férfi jött be. Fekete póló, fekete bőr dzseki, fekete farmer és fekete, adidas cipő volt rajta. Amikor a szeme megállapodott rajtam, a szívem egy hatalmasat dobbant. Azon se lepődtem volna meg, ha el is pirultam volna. Hogy tud egy hímnemű ember ilyen reakciót kiváltani belőlem?- gondoltam magamban.

- Jónapot osztály! Én leszek az új osztályfőnök! A nevem Harry Styles, de mindenki Mr. Stylesnak hívjon!- enyhén rekedt hangjában lehetett hallani a szemernyi kedvességet, de ott volt a meglepetés is. Gondolom miattam lepődött meg. A bemutatkozásából ítélve eléggé régimódi lehet. Ilyet eddig még egyik tanár sem kért. A legtöbben az osztályból nagyon meglepődtek. A kifinomultabb érzékeimnek köszönhetően hallottam, ahogy összesúgnak egymás között arról, hogy hány éves is lehet, honnan jött és, hogy mennyire lesz szigorú avagy mennyire nem. Mint aki megérezte, hogy róla van szó felénk fordult és összehúzott szemmel végignézett rajtunk.

- Ki szeretné kezdeni az előző órai anyag felmondását? Jelentkezik valaki önként?- kérdezte ismét végignézve rajtunk. Senki sem szólalt meg, mindenki lapított.- Hát jó. Akkor szólítok én.- elővette az osztálynaplót és lapozgatni kezdett benne. Imádkoztam, hogy ne engem szólítson fel, mert nem nagyon tanultam erre az órára, de miért is lenne nekem szerencsém?- Louis Tomlinson. Itt van, Mr. Tomlinson?
Felálltam a helyemről és lassan kisétáltam a tanári asztal mellé és ahogy közeledtem a döbbenet az arcán csak nagyobb lett. Szinte látni lehetett rajta, hogy ilyennel még nem találkozott mint én. Erősen gondolkodhat valamin, mert nem nagyon akart megszólalni, így én szólaltam meg.

- Jónapot.- köszöntem hallkan. Pislogott párat, megköszörülte a torkát és ismét felém fordult.

- Mit tanult mára, Mr. Tomlinson?- kérdezte összekulcsolva a kezeit maga előtt, a könyökére támaszkodva.