Half Blood (L.S) /Befejezett/

2. Do you want to be the next?

- Hogy honnan tudok? Onnan, hogy az egyik mocskos vérfarkas ölte meg a családomat.- válaszolta indulatosan, mire görcsbe rándult a gyomrom, szavai hallatán.- Végeztünk. Elmehet.- mondta és kiment a teremből a dolgaival együtt. Lassan én is kisétáltam és az ajtó előtt Niall várt rám, gondolom azért, mert kíváncsi.

- Na? Mi volt?- kérdezte, ahogy észrevett. Sejtettem.

- Majd nálunk elmondom.- mondtam és elindultam a suli kijárata felé, mivel ez volt az utolsó óránk.

Lassan sétálgattunk a házunk felé, ami két sarokra volt az iskolától, amikor Niall megszólalt.

- Mit akarsz este csinálni?- kérdezte felém pillantva.

- Tanulni. Vagyis... Nem azért jössz át?- kérdeztem értetlenkedve.

- Ne mond azt, hogy nem tudod milyen nap van ma!- mondta kicsit elképedve. Csak meg ráztam a fejem, értetlenségem jeléül.- Ma van az újhold! Tudod!

- Tényleg! Teljesen elfelejtettem!- kaptam észbe. Hogy felejthettem el ezt a napot? Hiszen minden újholdkor teljesen emberré változom! Az egyetlen éjszaka amikor normális ember lehetek! Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk. Előhalásztam a kulcsomat, mivel anya ilyenkor még javában dolgozik, így egyedül vagyok itthon, és kinyitottam a zárat. Bementünk, levettük a cipőnket, majd a konyha felé vettük az irányt.

- Kérsz valamit inni?- kérdeztem a hűtőben kutakodva, Niall-től nem érkezett válasz így kinéztem a konyhából. Nem láttam sehol, aztán a nappaliból nevetést hallottam. Megkönnyebbülten sóhajtottam, mert tudtam, hogy ez Niall volt. Biztos megtalálta Zeusz, a kutyánk, aki inkább farkasa hasonlít. Nagyon kedves, ír farkaskutya. Niall a földön feküdt, rajta Zeusz és az arcát nyalogatta. Elmosolyodtam a két jómadáron. Nekidőltem az ajtófélfának és figyeltem őket.

- Ha kiszórakoztátok magatokat, felmehetnék a szobámba.- szóltam nekik nevetve mire felém fordultak. Zeusz hozzám futott, amit egy simogatással jutalmaztam és végre Niall is feltápászkodott. Felmentünk az emeletre, be a szobámba, ami egy tipikus rosszfiú szoba, a fal tele poszterekkel bandákról, maga a fal fekete, a bútorok pedig sötét tölgy fából készültek. Niall leült az ágyra, míg én bezártam az ajtót. Kipillantottam az ablakon és láttam, hogy lement a nap. Kezdődik. Bementem a fürdőmbe, mert kényelmetlen, ha látnak átváltozni. Rátámaszkodtam a csapra, majd belenéztem a tükörbe. A hajam végéről eltűnt a fehérség és átvette a helyét a hajam, sötét barna árnyalata. Az agyaraim visszahúzódtak, úgy ahogy a karmaim is és végül a szemem élénk sárgából átváltott, rikító, türkiz kékre. Eléggé kellemetlen érzés ez az egész, a bizsergés, a kisebb fájdalom, igaz én már hozzászoktam. Kiléptem a fürdőszobából és én is helyet foglaltam az ágyamon.

- Ennyi év után se tudom megszokni ezt a kinézeted.- nevetett Niall mikor meglátott így. Megértem, magamnak is furcsa vagyok így. Hirtelen koppanást hallottunk az ablak felől mire odakaptuk a tekintetünket. Niall odaszaladt, kinyitotta az ablakot, de senkit sem látott.- Biztos csak a szél csapdosta az ablakot.- mondta, bezárta az ablakot, visszaült az ágyra és elkezdtünk beszélgetni...

Harry szemszöge;

Miután kimentem a tanterem ből, bementem a tanáriba, összeszedtem a cuccaimat és elindultam, de nem haza. Egyszerűen nem hagy nyugodni az a fiú. Hogy félig vérfarkas? Nem hittem volna, hogy egy farkas képes szeretni, ráadásul egy halandót. De miért is okatom ki, mikor én már több évszázadokon át szerettem bele halandókba. Olvastam a fejében. Eltalálta, hogy nem vagyok ember. Egy kicsit lemaradtam tőlük. Istenem, hogy miért jött vele az a kis szőke gyerek! Hallgattam a beszélgetésüket, amikor egy szó megütötte a fülem. Újhold. Miért fontos neki az újhold? Ezt mindenképpen meg kell tudnom. Bementek a házba én pedig gyorsaságomnak hála, könnyedén oda tudtam menni a kertbe. Figyeltem minden mozdulatukat. Be kell valjam, hogy amikor neki támaszkodott az ajtófélfának, és ahogy félig felnézett, helyes volt. Főleg mikor a lemenő nap sugarai megvilágították, vonásait ettől szeme is sokkal élénkebb, sárga színben ragyogott. Elkaptam róla a tekintetem. Évek óta nem éreztem ilyen bizsergést a gyomromban. Mi lehet ez az érzés és miért egy azonos nemű, ember iránt érzem? Elgondolkodtam, és észre sem vettem, hogy már elindultak az emeletre. A szobája előtti fára felmásztam és onnan figyeltem őket. A nap már lement így, nem láthatták meg, hogy ott vagyok. Louis kinézett az ablakon, majd bement a fürdőszobába. Körülbelül, olyan, öt perc múlva kijött, de nem úgy nézett ki mikor bement. Eltűnt a karma, az agyara, a hajából a fehér és az élénk sárga, színű szemei helyét, rikító, türkiz kékek vették át. Ezek szerint a fél farkasok, az újhold első napján, teljesen emberré változnak. Így csak még szebb volt mint, előtte. Lehetséges volna, hogy beleszerettem egy Hybridbe? Hirtelen feltámadt a szél és nekiütött egy ágat, az ablaknak és felkeltette az éppen beszélgetők figyelmét. A szöszi felállt, kinyitotta az ablakot és körül nézett. Mielőtt meglátott volna, egy ággal feljebb ugrottam így, rejtve maradtam előle.
- Biztos csak a szél csapdosta az ablakot.- mondta, majd bezárta az ablakot és visszament beszélgetni. Leugrottam és elindultam ténylegesen haza... Legalább is egy kis vacsora után.