Half Blood (L.S) /Befejezett/

13. Trap

Matt azóta is csak eszik. Ennyit még egyiküket sem láttam enni, és elhihetitek, nekem van étvágyam. Harry csinált neki spagettit és már a negyedik tállal eszi. Mi csak csendben figyeljük, én vizet iszom, Andy kólát, Harry pedig csak támaszkodik a konyhapultnak, miközben a fejemet a vállán pihentetem. Matt végre végzett, majd elégedetten dőlt hátra a széken, a hasát simogatva. Így már azért jobb színe van, már nem olyan sápadt.

- Ez mennyei volt!- jegyzi meg és még egyszer körbe nyalja a száját. Csak elmosolyodtam, ahogy végignéztem a mosolygó fiún.

- Örülök, hogy ízlett.- mondta Harry, majd mosolyogva elvette előle a tálcát, és elkezdte mosogatni. Hirtelen lépéseket hallottam a lépcső felől, mire arra fordultam és Damien-t láttam, ahogy a korlátba kapaszkodva botorkál lefelé. Azonnal kapcsoltam és odafutottam hozzá.

- Hé, te meg mit csinálsz itt lent? Nem vagy még elég jól.- fogtam meg a kezét, mire azonnal belém is kapaszkodott, majd felnézett rám és elmosolyodott.

- Unatkoztam fent.- válaszolta egyszerűen, majd nekem dőlt. Megint visszamentem az időben. Mikor mellettem van máshogy érzem magam, mintha tényleg meg tudnám védeni, mintha ez az egész meg sem történt volna.

- Óh, te...- mondtam mosolyogva, majd odasegítettem a kanapéhoz. A haja megint tiszta kóc volt.- Mi a fenét csináltál te a hajaddal?- kérdeztem tőle nevetve, mire csak megrázta a fejét.

- Mivel nem látom, hogy hogy néz ki, nem tudom mikor milyen.- válaszolta, és lehajtotta a fejét. Igen, erről teljesen elfeledkeztem. Csak halványan elmosolyodtam, majd magamhoz húztam egy ölelésre, ő pedig azonnal a pólómba kapaszkodott. Annyira jó újra magam mellett tudni, hogy az hihetetlen, még azok után is amiket tett. Oldalra néztem és Matt kíváncsi tekintetével találtam szemben magam, miközben füleit is érdeklődve hegyezte.

- Ő ki?- kérdezte kíváncsian, és törökülésbe helyezkedett, Damien-t nézve, aki erre felkapta a fejét, majd Matt felé fordította azt.

- Matt, ő itt a testvérem, Damien. Damien, ő a falkánk legújabb tagja, Matt.- mutattam be őket egymásnak a lehető legrövidebben. Damien kicsit jobban felemelte a fejét, így Matt észrevehette a szemét. Csodálkozva nézett végig az öcsémen, aki oldalra döntött fejjel nézett Mattre. Gondolom próbálta megfejteni, hogy hogyan is néz ki, vagy mi is lehet ő. Matt oldalra dőltötte a fejét, majd jobban megnézte az arcát.

- Te vak vagy?- kérdezte csodálkozva, majd közelebb húzódott, mire Damien is kicsit közelebb hajolt, és lassan nyújtotta ki a kezét, Matt fejéhez érintve azt. Elkezdte simogatni, és megpróbálta tapintás alapján megtudni, hogy hogy néz ki.

- Az vagyok.- válaszolta meg a kérdést egy döbbent arckifejezés kíséretében, mert gondolom megérezte a füleit. Matt egy figyelmeztető morgás kíséretében arrébb húzta a fejét.- Te mi vagy?- kérdezett vissza most Damien.

- Azt mondták ránk, hogy Hibridek...- válaszolta és oldalra nézett. Ez még neki nagyon kényes téma, nem kéne annyira hánytorgatni még, de Damien vak, nem láthatja a rengeteg sebet ami rajta van. Szerintem Damien is megérezte, hogy nagyon fáj neki ez a téma, mert utána csendben maradt.

*****

- Harry, van amit már régóta meg akartam kérdezni...- mondtam hirtelen, megtörve, a köztünk lassan egy órája be állt csendet. Damien a fejét az ölembe helyezve, összegömbölyödve alszik, Matt pedig bekuporodott az egyik fotelba és ott aludt el. Harry érdeklődve felém fordult, rám figyelt, nem pedig a TV-re. A Bosszúállók; Ultron korát nézzük, most az megy. Azért azt nézzük, mert Harry azt mondta, hogy a Marvel nevű cég által, vagy megbízásából készített filmek nyerték el a legjobban a tetszését.