Half Blood (L.S) /Befejezett/

4. They called us HalfBloods

- Öhm... Jó reggelt Mr. Styles. Miért hívott fel?- kérdeztem, miközben a gyomrom görcsben volt és a szívem ki akart ugrani a helyéről.

- Ó. Hagyjuk a magázódást! Iskolán kívül, nyugodtan tegezhetsz! Egyébként csak meg akartam kérdezni, hogy hogy vagy. Mikor rád találtam, elég rosszul néztél ki, aggódtam, hogy valami komoly bajod esett.- válaszolta kedvesen. Komolyan aggódott értem? Lehet, hogy nem egy oldalú ez a szerelem? De miket is gondolok! Úgyse jönnénk össze... Én túlságosan más vagyok hozzá!

- Oh... Hát, köszönöm, jól vagyok. Ne aggódj, nem lett semmi bajom.- válaszoltam és nekidőltem a falnak.

- Jólvan akkor. Örülök, hogy semmi bajod. Khm...- köszörülte meg a torkát.- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valahová. Meginni egy kávét, vagy valami. Holnap rá érsz?- kérdezte, de korántsem volt olyan magabiztos, mint mikor felhívott. Ezt most vegyem egy randi meghívásnak? Nem tudom, de örülök neki, hogy érdeklődik irántam. Holnap? Holnap vasárnap. Szerintem igen.

- Holnap? Persze. Ráérek. De te nem utálod az olyanokat, mint én? Mármint a farkasokat...- kérdeztem bizonytalanul és a pólómmal kezdtem babrálni.

- Oh... Az igaz, de te más vagy. Nem vagy olyan, mint akiket megismertem, vagy akikkel találkoztam. Téged nem utállak.- lehetett hallani a hangján, hogy mosolyog. Végre van még egy ember az életemben aki nem utál! El sem hiszem!

- Huh... Hát... Köszönöm.- nevettem el magam.- Bocsi, csak ritkán hallok ilyet...- hallottam, hogy a vonal másik végén ő is elnevette magát.- Akkor ráérek holnap.

- Jó, akkor holnap, délre érted megyek. Szia!- köszönt el, én is mondtam, hogy szia, majd megszakította a vonalat. Letettem a telefont az asztalra, majd hátradőltem az ágyamon. Végre van egy ember (bár ebben nem vagyok biztos, egyelőre), na jó, még egy ember az életemben aki nem utál!

- Miről beszéltetek és miért tegezted?- kérdezte csillogó szemekkel Niall. Tényleg! Róla teljesen elfeledkeztem...

- Azért tegeztem, mert ő mondta és megkérdezte, hogy elmegyek-e vele holnap, meginni egy kávét vagy valami.- válaszoltam, de nem néztem rá, csak bámultam a plafont.

- Szerelmes vagy.- jelentette ki örömködve Niall.

- Mi?! Neeem!- háborodtam fel, talán túl gyorsan és felpattantam ülő helyzetbe.

- De, de. Látom rajtad. Ne hazudj.- húzta tovább az agyam. Na ezt nem szeretem. Az még a baj velem, hogy könnyen bedühödöm. Lobbanékony vagyok.

- Niall.- ejtettem ki a nevét, de a hangom sokkal mélyebb volt. Ez már hatott rá, hátrább csúszott, neki a falnak. Ennyire nem akartam megijeszteni, csak azt akartam, hogy fejezze be a cukkolást.- Niall, sajnálom. Nem akartalak nagyon megijeszteni, de tudod, hogy nem bírom, ha basztatnak.- mondtam és elfordultam, hogy a hátam legyen felé. Miért tudom megijeszteni a közelemben lévő embereket ilyen könnyen?

- Nem Louis, én sajnálom, tudom, hogy nem szereted, de azért is folytattam. Bocsánat.- kért ő is bocsánatot. Felé fordultam és eleresztettem egy kedves mosolyt felé, majd megölelt.

- Mindjárt jövök.- mondtam, felálltam az ágyról és leszaladtam a konyhába.- Anya? Itt vagy?- kérdeztem, majd körülnéztem a konyhában, mert sehol sem láttam.

- Itt vagyok a nappaliban!- hallottam meg a választ, mire egy hatalmas kő esett le a szívemről. Bementem a nappaliba vezető ajtón és megláttam anyát a kanapén feküdve.- Valami baj van?- kérdezte mikor meglátott.

- Nem, nem semmi. Csak most hívott fel telefonon Mr. Styles. Azt mondta, holnap 12 órára értem jön, mert szeretne velem beszélni pár dologról.- kamuztam egy kicsit, hiszen azt nem mondhattam, hogy kávézni megyek az ofimmal. Anya csak bólintott beleegyezés képpen, majd visszafordult a TV-hez. Visszamentem a szobámba Niallhez, aki addigra már javában rajzolt. Elmosolyodtam, majd bementem a fürdőbe. Elintéztem amit kellett, megmostam a kezem, megtöröltem és belénéztem a tükörbe. Sárga szemeim karikásak voltak, a mostmár teljesen, hófehér hajam kócosan meredezett az égnek, a bőröm szinte falfehér volt. Ha valaki most meglátott volna, akkor nem azt mondja, hogy egy tini vagyok, hanem egy zombi. Még egyszer megnyitottam a csapot és lemostam az arcomat, hogy felfrissüljek egy kicsit. Kimentem vissza Niallhez, elővettem én is egy papírt meg egy ceruzát és elkezdtem rajzolni. Mindig is szerettem, már ovis koromban is rengeteg rajz született a kezeim által. Niall egy kutyát rajzolt, legalább is, próbálkozott. Szegényem nem tud annyira rajzolni (bocsi Niall😂), de még is szereti, én pedig egy... Farkasfalkát... De én egy átalán nem azt akartam. Lerajzoltam egy falka farkast, ahogy ízekre tépik azt a szerencsétlen embert. Még rajzban is gyilkos vagyok! Ez nem igaz! Felkaptam a lapot, összegyűrtem, felálltam, majd a szemetesbe dobtam. Idegességemben beleütöttem a falba, ami az erőm hatására megrepedt, majd neki támaszkodtam és elkezdtem lihegni.