Half Blood (L.S) /Befejezett/

6. You don't want to see

Sziasztok! Most az elején trollkodok kicsit. Ez most egy extra hosszú rész lett, több mint 3000 szó! Remélem eléggé eseménydús, vagy érdekes rész lett. Elkapott egy "ihlet roham" így lehet a következő részt, már a jövő héten hozom! Na, de nem húzom tovább a szót, jó olvasást kívánok!

Reggel ugyan úgy ébredtem fel, mint ahogy elaludtam, azzal különbséggel, hogy Harry a hátán feküdt, de a karjával ugyan úgy ölelt. Elmosolyodottam. Mintha még álmában is meg akarna védeni. Hirtelen egy puffanást hallottam, mire azonnal felültem a kanapén Harry-vel együtt. Felnéztem rá, de neki már vörösen izzott a szeme, ami azt jelentette, hogy ő tudja mi volt az. Felálltam, majd rohantam is fel az emeletre, természetesen Harry-vel a nyomomban. Megálltunk a szobám ajtaja előtt, és Harry pedig feloldotta a pajzsot, mire egyből benyitottam. Niall a földön térdelt és gyorsan vette a levegőt. Oda akartam szaladni hozzá, de Harry visszarántott maga mögé. Muszáj volt tennem valamit, de mivel nem engedett oda ezért a a háta mögül odaszóltam földön térdelő, ír barátomnak.

- Niall?- szóltam bizonytalanul, mire felém fordult, de a szeme ugyan úgy vörösen izzott, mint Harry-é.

- Mi történik velem?- kérdezte kétségbeesetten, majd visszafordult.

- Muszáj oda mennem hozzá.- szóltam hallkan a még mindig előttem álló Harry-nek.

- Nem engedhetlek, most még túlságosan kiszámíthatatlan.- válaszolta, majd elindult ő felé.- Hé, Niall.- szólt neki lágyan, mire az említett rá nézett, de látni lehetett a döbbenetet a még mindig vörösen izzó szemeiben.

- M-maga?- kérdezte, nem megszakítva a szemkontaktust.

- Igen én. Figyelj, tudom, hogy össze vagy zavarodva és félsz, de meg kell nyugodnod, utána pedig mindent elmagyarázunk, rendben?- kérdezte Harry és a kezét nyújtotta Niall-nek, amit egyenlőre nem fogadott el. Hol rám, hol Harry-re nézett.

- Niall.- szóltam neki én is, mire felém fordult.- Bízz benne.- mondtam, mire egy kétkedő pillantás kíséretében elfogadta. Hogy könnyebben felálljon belekapaszkodott az ágyam szélébe, de az a darab letört. Niall ijedten forgatta a kezében lévő, vastag, letört fadarabot, majd számonkérően ránk nézett.

- Akkor elmagyaráznátok, hogy mi a fene történik velem?!- akadt ki most már teljesen.

- Igen, csak először nyugodj meg. A szemed még mindig világít.- mondta Harry és a szeme színe újra smaragd zöld lett. Niall lehunyta a szemét és mély lélegzeteket vett. Újra kinyitotta és a szeme újra szürkés kék volt.

- Szerintem jobb, ha leülsz.- mondtam, majd mentem az ágyamhoz és helyet foglaltam rajta, Niall-el egyetemben. Harry odament az ajtóhoz, bekulcsolta, majd megint ráemelte a szobára a pajzsot, amit Niall döbbenve figyelt. Harry is leült mellém és átkarolta a derekam.

- Mit szeretnél először tudni?- kérdezte Harry végig Niallt figyelve, hogy nehogy hirtelen mozdulatot tegyen vagy megtámadjon.

- Azt, hogy mi maga és én mi lettem.- válaszolta teljesen komolyan.

- 1. Tegezz, mert nem annyira szeretem, ha magáznak. Esetleg tanítás alatt eltűröm. 2. Egy félvér vagyok, ami azt jelenti, hogy félig vámpír, félig démon.- válaszolta nyugodtan a tekintetét, még mindig le nem véve Niall-ről.- Te pedig sima vámpír lettél.

- Rendben, és akkor hány éves vagy?- kérdezett megint. Erre eszembe jutott a tegnapi beszélgetés és halványan elmosolyodtam. Harry is hallkan felkuncogott, majd válaszolt.

- 319 leszek jövő februárban.- Niall erre olyan döbbent fejet vágott, hogy az hihetetlen. Még én se akadtam ki ennyire.

- Most, hogy menjek így haza? Nem állhatok, majd azzal a szüleim elé, hogy vámpír lettem, bocs ha kiszívom a véreteket!- temette az arcát, a kezébe. Istenem, de sajnálom szegényt. Ő ebből semmit sem akart, ez az én hibám. Engem akar megölni az állítólagos testvérem, még is a szeretteim bánják. Gondolkodás nélkül átöleltem és szorítottam magamhoz.