Half Blood (L.S) /Befejezett/

5. I more dangerous than you believe

"Nem menekeülhetsz! Meg foglak találni és megölök mindenkit akit szeretsz! Anyát! A drágalátos félvéredet! Azt a satnya embert! Mindenkit! Megtalállak!"
Hirtelen ültem fel az ágyamban, mindenhol le voltam izzadva, nem kaptam levegőt, homályosan láttam.

- Hé, hé! Nyugi! Itt vagyok! Ne félj!- hallottam meg egy számomra kedves hangot. A látásom kitisztult és megláttam a tőlem pár centire ülő Harry-t.

- Istenem! Harry!- borultam a nyakába és magamhoz szorítottam.- Annyira örülök, hogy jól vagy!

- Honnan vetted, hogy bajom esett?- kérdezett vissza mosolyogva, de ahogy meglátta a nyúzott arcomat, a mosoly lehervadt a szájáról.

- Volt egy álmom...- kezdtem, de ahogy felidéződött bennem, szemembe könnyek szöktek, és a hideg is kirázott.- Valami üldözött... Azt mondta, hogy nem lát, de tudja hogy hol vagyok. Felestem, rám akart ugrani, de elém ugrottál és letépte a fejed...- zokogtam fel megint.

- Shh... Semmi baj. Csak egy álom volt.- nyugtatott. Elkezdte simogatni a hátam, és elkezdett egy kicsit ringatni.- Volt még valami?- kérdezte gyengédebben.

- Beszélt hozzám... Az álmomon keresztül beszélt hozzám... Azt mondta, hogy; "Nem menekeülhetsz! Meg foglak találni és megölök mindenkit akit szeretsz! Anyát! A drágalátos félvéredet! Azt a satnya embert! Mindenkit! Megtalállak!"... Annyira féltelek! Nem akarom, hogy bajod essen...- öleltem még jobban.

- Biztos, hogy ezeket mondta?- kérdezett vissza, közben teste megfeszült.

- Igen. Tisztán emlékszem.- szipogtam.

- Akkor, nagyobb a baj mint gondolnánk... Ez a valami tud rólam, tudja, hogy mi vagyok...- mondta semleges tekintettel lenézve rám.

- De honnan?- kérdeztem idegesen.

- Nem tudom...- válaszolta rázva a fejét.

- Hogy jöttél be?- kérdeztem kicsit terelve a témát. A kérdésemre elmosolyodott és előjöttek az aranyos gödröcskéi.

- Anyukád engedett be.- válaszolta lágy hangon.

- Mennyi az idő?- kérdeztem megdörzsölve a szemem, kiülve a az ágyam szélére. Harry nem mozdult el onnan. Csendben figyelte minden mozdulatomat.

- Délután 1 óra.- kuncogott kicsit.

- Ilyen sokáig aludtam?- kérdeztem nagyokat pislogva. Ő mosolyogva bólintott, mire én feltápászkodtam, kivettem a szekrényből egy hosszú nadrágot, egy fekete Imagine Dragons-os pólót és egy hosszú ujjú pulóvert, meg persze egy tiszta boxert. Bevonultam a fürdőszobába, levettem a pizsamám, ami egy kinyúlt, rövid ujjúból és egy fekete, rövid nadrágból állt, lezuhanyoztam, majd felvettem a kiválasztott ruháimat. Kiléptem a fürdőből és Harryt ugyan ott találtam, mint amikor bementem. Ült az ágyam szélén és nézelődött a szobában, majd mikor észrevett elmosolyodott, felállt az ágyról és mellém lépett.

- Mehetünk?- kérdezte mosolyogva.

- Igen.- válaszoltam és elindultam lefelé a konyhába, hogy szóljak anyának. Leértem, Harry-vel a nyomomban, és megláttam anyát, de nem mentem oda hozzá, hanem az ajtó felé vettem az irányt, hogy felvegyem a cipőmet.- Szia anya! Elmentem!- szóltam neki, majd kinyitottam az ajtót.

- Szia kicsim! Viszlát!- köszönt el tőlünk, én pedig ebben a pillanatban bezártam az ajtót. Megfordultam és megláttam egy gyönyörű, matt fekete, Lamborghini-t. Mindig ilyen kocsit akartam és Harry-nek ilyen van?

- Tetszik?- kérdezte, elmosolyodott, majd összekulcsolta az ujjainkat. Csak csendben bólintottam, mert megszólalni nem tudtam. Elnevette magát, majd a kocsi felé kezdett húzni, majd mikor elé értünk, kinyitotta előttem az ajtót.